Elernyedt testem, melyet megviselt a tíz órás munka, a busz egy szakadt ülésén hevert, mint egy rongybaba. Már nem érdekelt az sem, hogy nőnemű vagyok, és nem lenne illendő ennyire széttárt lábakkal ülnöm nagyközönség előtt, egyszerűen így volt kényelmes. Jobb könyökömet az ablaknak támasztottam, öklömre nyomtam arcomat és úgy bámultam kifelé az ablakon. A látást nehezítette a szemerkélő eső, amely elhomályosította a képet....
