Ezt egy barátnőmnek írtam, ki ma ünnepli a szülinapját ^.^ <3 Sok sok szeretettel küldöm ezt neki :) 

Szokásosan unatkozok a szobámba, pedig ma jeles nap van. Igen, a szülinapom. Szeretem a szülinapi partykat, a tortát, a nagy felhajtást körülöttem, ezért is furcsállom, hogy eddig nem történt semmi.

Egyedül a szüleim köszöntöttek fel és adtak nekem ajándékot, de ez ilyen korban már nem nagyon számít, hisz mégis azt várom a legjobban, hogy a barátaimtól, és főleg attól az illetőtől kapjak ajándékot, akit különösen kedvelek. Csakhogy ebből a személyből kettő is van.

  Chunjival már ezer éve ismerjük egymást, Ő volt oviban a játszótársam, az iskolában padtársam, a kollégiumban szobatársam és most meg a lakótársam. Az iskolában kezdtem másként tekinteni rá, de nem mertem neki bevallani, mert Ő sose nyitott felém, ezért kicsit megrémültem, hogy mi lenne akkor, ha visszautasítana. Talán soha nem lennénk olyan jó barátok utána.

  A másik L.Joe. Ő teljesen más személyiség, mint Chunji. Később is ismertem meg ChanHee révén. Egy buliban voltunk, amikor bemutatta nekem az akkor szőke, gyönyörű arcú Lee ByungHunt. Aznap este valami iszonyat jót beszélgettem vele, és máig sem telik el úgy hét, hogy ne találkozzak vele. Ő iránta is többet érzek barátságnál, és ha választás elé állítanának, hogy Chunji, vagy L.Joe… Képtelen lennék választani.

Már hajnali 2 van, amikor kintről mozgást hallok. A villany felvágódik a szobámba, hirtelen össze is kell csuknom szemeimet, hogy ne vakuljak meg.

- Ki vagy?

- Éjn! Mé’?

Chunji az és holt részeg. Odaszaladok, kezét átdobom vállamon és az ágyig vonszolom, ahova aztán leültetem.

Ajtócsapódást hallok, L.Joe suhan be a hálóba.

- Hogy van?

- Mi történt? Te ott voltál? – kérdésére kérdést halmozok.

- Igen, de aztán eltűnt mellőlem és csak két órával később találtam meg egy bárszéken. Már korábban is megkerestem volna, ha nem tart fel egy ringyó. – fintorgó feje mindent elárul, így megnyugszom, hogy nem volt közte és a csaj között semmi.

De Chunjiért még mindig aggódok.

- Adj… - öklendezik. – Aggyatok fáj fejem!

Megpróbálom leszűrni értelmetlen mondatából, hogy mit is akar.

- Gyógyszer kell neki. – ránézek L.Joera. – Nincs itthon fejfájás csillapító. El tudsz ugrani egy gyógyszertárba?

- Ahj, igen. – nehezére esik rávennie magát, de megteszi. – De csakis érted.

Ez mosolygást csal arcomra, de szinte egyből le is fagy, amikor Chunji megint öklendezni kezd. És egyre jobban.

Kiszaladok és előkotrom a felmosó vödröt, de mire visszaérek, ChanHee gyomrának tartalma a fapadlón folyt szét. Már jött volna a következő adag is, de megakadályozom azzal, hogy alá rakom a vödröt.

Ameddig Ő békésen kiadja magából a piát, Én addig a padlót takarítom.

Mit ne mondjak, szép kis szülinapi ajándék így utólag.

- Megjöttem. – L.Joe hangja üti meg fülemet. Bejön hozzánk, kezében egy kis, patikás zacskó, benne az orvossággal. Odaadja nekem, Én meg egy szemet továbbadok Chunjinak, aki szinte azonnal lenyeli semmi nélkül. Se víz, se semmi, de félrenyeli a szerencsétlen, így a róka megint meglátogatja a vödröt meg a padlót.

- Basszus, most takarítottam fel. – idegeskedem.

Újból nekiállnék felszedni a tócsát, de L.Joe megakadályoz. Átveszi tőlem a felmosót és nekiáll felmosni.

- Köszönöm.

Felébredek.

Hát milyen hülye álom volt ez?

Mindkét oldalamon besüpped az ágy. De miért?

Chunji édes arcával kerülök szembe. De ki van mögöttem?

Félve megfordulok, L.Joe szépséges arca csillan meg a Hold fényében.

Szóval mégse volt álom?

Felülök, mire L.Joe kinyitja a szemét.

- Minden rendben? – suttogja.

- Aha, azt hiszem. De te mit keresel itt? És Chunji? Miért nem a saját ágyában fekszik?

- Nem tudtam egyedül átcipelni, te meg olyan édesen kidőltél, hogy nem volt szívem téged felébreszteni.

Ilyenkor meg tudnám zabálni ezt a gyereket.

- Ajj, olyan jó szülinapi ajándékot találtunk pedig ki neked Chunjival… Csak elszúrta.

- És mi lett volna az? – érdeklődöm.

- Ez.

Egy percbe telik, mire leesik, mit is csinál és hogy hol is van szája.

Ellököm magamtól. – És ezt Chunjival találtad ki? Vagy tőle is kapok valamit?

- Hát, úgy terveztük, hogy… - átnyúl és felébreszti Őt is. – …mindjárt megtudod.

- Mi van? – kel fel Chunji.

- Nem adtuk még át neki a szülinapi ajándékot te lökött. – torkolja le ByungHun.

- Tényleg. Jó, hogy mondod.

Gyengéden megcsókolja nyakamat, kezét bordámra helyezi, majd egyenest a mellemet veszi birtokba vele.

L.Joe megint számat kényezteti, ajkával simogatja őket, majd nyelvével utat törve megkeresi enyémet. Hevesen csókol, de forrón. Közben Chunji keze összevissza szaladgál testemen, arcát nyakamba fúrja, lüktető eremre folyton puszikat nyom.

Már az első puszinál is olyan szinten felizgultam, de jelenleg majd elfolyok a két srác között. Lelkileg nem bírom. Olyanokkal vagyok együtt, akiket imádok, megbízok bennük és iszonyatosan szeretek.

Chunji és L.Joe szinte egyszerre érik el bugyimat. Benyúlnak, izgatni kezdik csiklómat ujjaikkal.

- Úristeen. – sipítom bele L.Joe szájába.

Ha jól érzékelem odalent, Chunji tovább ment, és már nyílásomnál körözget. Nem is vár sokat, becsúsztatja csodatevő ujját. Már azt hittem, hogy még egyet mellé rakott, de L.Joe fortélyos mosolya elárulja, hogy mindketten bennem vannak. Mozgatni kezdik ütemesen, szinte ugyanabban a tempóban. Hangos sóhajok hagyják el számat.

- Chunji, átadom neked. – szól a társának. – Mindjárt visszajövök édesem. – intézi nekem szavait.

Bólintok.

Chunji felé fordulok, aki közben már 3 ujjal van bennem. Vastag ajkával édesen megcsókolja enyémet.

- Szeretlek. – suttogja fülembe. Libabőrős leszek.

- Én is.

- De, te L.Joet jobban szereted. – szomorodik el.

- Neem! – ellenkezem. Valójában még én sem tudom, melyiküket szeretem jobban. Talán soha nem fog eldőlni. – Én mindkettőtöket ugyanúgy imádom.

- Nekem ez nem elég. – vallja be. – Ez után a kaland után kérlek, döntsd el, mert belehalok a folytonos várakozásba.

- Rendben.

Ekkor visszajön L.Joe, ki már egy szál alsóban flangál.

- Chunji, most te mész.

Feláll mellőlem és otthagy kettesben ByungHunnal.

- Nem is tudod, mennyire szeretlek. – megsimogatja a már meztelen mellemet.

- Én is.

- Kérdezhetek valamit? Melyikünket szereted jobban?

- Ugyanúgy szeretlek téged, mint Chunjit. Egyszerűen nem tudok választani. – tiszta deja vu érzés ezt kimondani.

- Kérlek, döntsd el! Lehetőleg még ma. Nagyon akarom már tudni. Azért mégse élheted le az életed két pasival. Tiszta luxus. Csak annyit segítek a döntésben, hogy én halálosan beléd vagyok zúgva. Imádlak. Minden egyes porcikádért ölni tudnék.

Ezzel csak megnehezítette a dolgom. Soha nem fogok tudni választani!

Visszajött Chunji is, kin már alsónadrág sincs. Mikor még kicsik voltunk, láttam hímtagját, de azóta lényegesen sokat változott. Nagyon sokat…

Rám fekszik, merev botja nyílásomat súrolja.

L.Joe is leveszi bokszerét, Ő a fejem mellé ül, igen közel. Ráveszem magam és megragadom hímvesszőjét, amin húzogatni kezdem a bőrt.

Chunji egy határozott mozdulattal belém rakja merevségét és mozgatni kezdi bennem. Először azért nem mer gyorsan mozogni, de egy negyed óra múlva már iramos tempót diktál.

L.Joe férfiassága egészen megkeményedett, mióta számmal is rásegítek elélvezésére.

Egyszer csak a nyögdécselésem abba marad, egy hangosabb kiáltás akarja elhagyni torkomat, ezért Chunji és én is leállunk.

- Vedd át. – adja át a helyet L.Joenak, aki izgatottan mászik rám, és folytatja ott, ahol Chunji abbahagyta.

- Lenne egy fontos kérdésem. – beleleheli szavait ChanHee a fülembe. – Benne lennél abba, hogy én hátulról, ByungHun meg elölről?

Hogy én? Benne lennék-e? Ami azt jelenti, hogy a-a-abba a lukamba is? Elszörnyülködöm, de valami hülye ötlettől vezérelve ezt felelem: - Benne.

- Okés. L.Joe?!

Ránéz megszólítójára, de egy percre sem állna le a mozgással.

- Te előre, én hátra?

Egyetértően bólint.

Fel kell kelnem fekvő pozícióból és térdelőbe kell átmennem. Chunji egy adag síkosítót nyom kezére, amit ráken hímtagjára. Nagyon lassan közeledik felém, de én felgyorsítom a folyamatot, mert nagyon izgulok, inkább legyek túl rajta előbb.

Felordítok, annyira fáj, pedig először még nem is volt olyan vészes. Káromkodok egy hosszú sort is.

Nagyon sok időbe telt, mire sikerült megszoknom a nem hétköznapi érzést.

Miután lehiggadtam, L.Joe is újból belém rakja elölről. Chunjival egyszerre kezdenek el mozogni bennem.

Ilyen élményben még soha nem volt részem, és nem is hiszem, hogy lesz is ha csak nem minden szülinapomra ezt kérem ajándékba.

L.Joe kissé megremeg, izzadsága patakokban folyik le róla, hímvesszőjével az utolsókat löki, aztán elmegy. Belém ereszti meleg anyagát, de ha ez nem lenne így is elég, Chunji is ugyanezt teszi.

Ameddig csak tudják, folyatják belém anyagukat, aztán kimásznak belőlem.

Fáradtan hullunk a párnák közé, aztán egy kis pihegés után elnevetjük magunkat.

- Ti nem vagytok normálisak. – nevetem.

- Te se, hogy belementél. Amúgy meg, boldog szülinapot. – szinte egyszerre mondják.

- Jaj, köszönöm. Ennél szebb ajándékom nem is lehetett volna.

Mintha nem történt volna velem már így is sok örömteli dolog, még egy hármas csókolózás megkoronázza ezt.

Összeborulva fekszünk, a fiúk már húzzák a lóbőrt, de én még mindig azon töröm fejem, hogy melyiküket is válasszam…

A nagy gondolkodásba annyira elfáradok, hogy feladom, és inkább lehunyom a szememet.

Azzal a tudattal merülök mély álomba, hogy bármi is történjen, bármelyiküket is választom, a másikat se hagyom cserben. Ahhoz túlságosan is ragaszkodom hozzájuk… 

(tényleg érdemes mellé ezt hallgatni ;) ) 

Erős smink, szoros copf, dögös ruha, magas sarkú csizma. Egy függöny választ el a színpadtól, mégse akarok kimenni. Hogy őszinte legyek, utálom a munkámat. Minden egyes nap után bűntudattal megyek haza, szüleim szemébe se merek nézni, de a pénzért is meg kell valahogy dolgozni. Valahogy…

- Kedves vendégeink, ma külön számmal fog fellépni Kawaii Pussy. Pénzt szívesen fogad, külön táncot később kérhetnek tőle. Szóval nagy tapsot a mi kis cicusunknak. – ordítja bele egy mikrofonba a tulaj.

  Kezdődik a műszakom.

Ridegséggel lépkedek fel a lépcsőkön. Csend, férfiak, árgus szemek. Kisétálok egészen a stage elejéig. Körül nézek, aztán intek a DJ-nek, hogy indítsa a zenét.

Kecses mozdulatokkal vissza sétálok a rúdig, amit erős markommal megragadok, és egy gyors pörgést teszek rajta. Csípőmmel hullámozok párat, aztán egyre lejjebb guggolok. Pucsítva felállok, aztán lehajolok úgy, hogy melleim szinte kiessenek a tartóból. Ezt a férfiak örömmel látják, végre a pénzem is elkezdett gyülemleni a színpadon. A hátamat a hideg csőnek nyomom, végighúzom rajta, szétterpesztem lábaimat, ezzel belátást férkőztetve intim testrészemhez. Már éppen állnék fel, amikor belép egy fiatal férfi.

Vörös öltöny, fehér ing, arany óra, szűk, fekete nadrág, vékony, koromsötét nyakkendő. Narancssárgás haja fel van zselézve. Csillogó szemeit végig futtatja rajtam.

- Gyerünk Cica, ne csak ácsorogjál! – kiabálja egy paraszt a közönségből. Észhez kapok és folytatom a táncomat, de közben tovább figyelem a jövevényt. A pulthoz megy, leül egy bárszékre, italt kér aztán megint rám néz. Érdeklődve figyeli táncomat, ezért beleadok apait, anyait. Felmászok a rúdra, fejjel lefelé pörgök rajta, csak a lábaimmal kapaszkodok. Aztán megfogom kézzel, vékony lábaimat szétterpesztem és úgy forgok még egyet. Végül lejövök úgy, hogy előre lendítem alsó felemet, a cipőm hangos koppanással ér földet a műanyagon. Ki izzadtam, lihegek, torkom kiszáradt, de nem hagyhatom abba. Még mindig túl kevés a pénz.

Négy kéz láb ereszkedek, a földön csinálok pár „szexi” mozdulatot, de a közönségemnek ennyi nem elég, még mindig nincs semmim szinte. Felállok és hátranyúlok a melltartóm kapcsához. Könnyedén ledobom magamról. Erre őrjöngeni kezdenek. Dobálják a zsét a lábaim elé. Büszkén mutogatom nőiességem egyik jelét, gyengéden megmasszírozom a kezeimmel.

- Ez az kicsim, ne hagyd abba! – ugyanaz a faszi az, aki az előbb is be kajabált. Nem bírom tovább épp idegekkel. Lelépek az emelvényről, végig sodródok a férfiakon, kik többször is megcsapdossák fenekemet, hozzá akarnak nyúlni mellemhez, de ezeket a kezeket nagy nehezen ellököm magamtól.

- Na mizu aranyom? Nem táncolsz többet nekem? Pedig olyan szép vagy. – erősen ittas. Lehelete mindent elárul.

- Nem azért jöttem. – fölényesen tekintek le rá. Sokkal alacsonyabb nálam. Kövér kis seggdugó.

Felidegesít, hogy nem az íriszeimmel, hanem a melleimmel szemezget, ezért lekeverek neki egyet. Jó csattanósra sikerült.

- ________ ez meg mi a jó Isten volt? – jön oda mérgesen a főnököm.

- Elegem van. – toppantok a cipőmmel.

- Valóban? – gúnyos hangneme nem tetszik. – Attól még nem keverünk le másoknak. Akkor sem, ha az illető kikészít minket. Akkor se, ha azaz illető ittas. Na, takarodj innen. – mutat a hátsó kijártra.

- Megyek. – felszaladok a színpadra és összekotrom a pénzem.

- Azt már nem cica. – ragad meg a főnököm a hajamnál fogva. Arra kényszerít, hogy álljak fel, de egyszerűen nem tudok, mert a fényes műanyag padlón mindig megcsúszik a csizmám. Elszórom a pénzt, amit felkapartam. – Ezt az összeget átnyújtod most szépen nekem kártérítésként.

A fájdalom megvakít. attól félek, hogy megkopaszt.

- Hé, te ott. Engedd el azt a lányt. – közelít felénk a narancssárga hajú fiú. – Mondom ereszd el. – és behúz a főnökömnek. Az összerogyva esik le az emelvényről, én összehúzom magamat, mert félek a következőktől. – Ez azt hiszem a tiéd. – adja a kezembe a pénzt.

Félénken bólintok.

- Nyugi, én nem bántalak. Gyere velem, elviszlek valahova, ahol pihenhetsz. – nyújtja kezét. Habozok egy kicsit, végül beleegyezem. – Keress valami tisztességes ruhát magadnak, én kint foglak várni az épület előtt. Azokat meg jobb, ha berakod egy táskába. – bök a pénzre.

Megint bólintok. Egy édes mosolyt enged arcára.

- Elvitte a cica a nyelvedet? Nem harapok, ne félj. – hátat fordít és kimegy a kicsiny helységből.

Berohanok és felkapom magamra azt a ruhát, amiben jöttem. Szót fogadok a srácnak, és egy sporttáskába bedobálom a pénzt. Amint ezzel megvagyok, kimegyek a fiúhoz.

- Itt vagyok. – szólok neki, hátha nem vett észre.

- Látom. Na, mehetünk? – vágja zsebre kezeit.

- Öhm… Igen. De hova?

- Ahova csak akarsz.

- Mi ez? Valami átverés? – próbálok rájönni a titok nyitjára.

- Nem, dehogy. Ez a valóság! – valamilyen gyógyszer hatása alatt állhat. Én komolyan félek tőle, pedig semmi rosszindulatot nem veszek ki belőle.

- Ismersz esetleg? Láttál már engem valaha? Vagy követtél?

- Miért tettem volna ilyesmit? Nem, nem ismerlek.

- Akkor miért akarsz minden áron elvinni valahova?

- Mert amit az előbb láttam, megrázott.

- Köszönöm, de nem kérek a jótékonyságodból. Magam is boldogulok. – persze ez nem igaz.

- Tényleg? Szerintem már nem lenne hajad, ha én nem jöttem volna. – és igaza van.

- Köszi tényleg, hogy megmentettél, de többé nem fordul elő velem ilyesmi.

- Honnan veszed? Sose lehet tudni. – rándít a vállán. – Kár lenne érted. Gyönyörű noona vagy. – beharapja ajkát és elindul kocsija felé.

Végig nézem, ahogy odabattyog.

- Hát te? – lepődik meg, amikor kinyitja az ajtót. Én már bent ülök az anyósülésen, biztonsági övvel becsatolva.

- Ne kérdezz, csak menjünk. – teszem keresztbe karjaimat.

- Hova óhajt kegyed utazni? – udvariaskodik.

- Bangkok, Bermudák, Hawaii. El egy szigetre.

- Költséges vagy mit ne mondjak, de oké. Ma megveszem a repülőjegyet, aztán mehetsz is.

- Egyedül? – szívem heveset dobban. Nem akarok egyedül menni.

- Miért? Barátnődnek is vegyek jegyet? Bár az tényleg elég költséges lesz.

- Én azt hittem te jössz velem. – tetőtől talpig rák vörös leszek. Hajamat birizgálni kezdem, hogy ezzel leplezzem zavaromat, de ez csak még feltűnőbbé teszi.

- Tessék? Hogy én? Végül is, egy kis szabadság nekem se ártana. – meglep, hogy belemegy.

- Akkor jössz?

- Hogyne. Jó kaland lesz. – kacsint rám. – Amúgy mi is a rendes neved?

- __________. Neked kedves idegen, semmiből jött srác?

- A kedves nem is rossz jelző. Amúgy Lee ChanHee. De a gazdag körökben csak Chunji.

- Ááhh. Én meg a sztriptíz körökben Kawaii Pussy. De szerintem ezt inkább hagyjuk.

- Szerintem is. Kicsit… nem akarlak megsérteni, de kurvás.

- Hát igen, ez volt a cél. Minél kurvásabb a neved, annál jobb. Ne haragudj, hogy meg kérdezem, de mit kerestél a klubban?

- Apám mondta, hogy a tulajnak adjak át… Ezt igazából nem szabadna elmondanom, de a főnöködnek egy pisztolyt adott el apám. Viszont nincs felhatalmazása fegyvertartásra, szóval ez most feketén ment.

- Aha. Már meg se lep.

Hirtelen elnehezedik a fejem, álmosság kerít hatalmába. Lehunyom pilláimat és az ablaknak döntve fejem, bealszok.

Már egy hete vagyunk Bangkok egyik legszebb szállodájában ChanHeevel. Annyira összemelegedtünk, hogy már a nyilvánosság előtt is úgy viselkedünk, mint egy pár.
 Kiderült számomra, hogy ChanHeevel egy idősek vagyunk, szóval azóta nem is noona-zott. Elnézést is kért ez miatt. 

Épp a hideg medencében áztatom magamat, mikor bemászik mellém.

- Mi van cica? – vizes kezével megsimogatja orcámat.

- Tudod, hogy nem szeretem, ha így hívnak.

- Ne haragudj, de annyira illik rád. – egy puszit kapok tőle orrom hegyére. – Ma este is menjünk le a partra? – veti fel az ötletét.

- Nekem ma inkább lazítani van kedvem. Mióta itt vagyunk, nem is pihentünk. Az a tegnapi séta a városban teljesen kikészítette a talpaimat.

- Szóval masszírozásra vágyik tested? – huncutul emelgetni kezdi szemöldökeit.

- Haha. Bár tényleg jól esne. – átkarol, én pedig belefúrom magamat a biztonságot nyújtó testébe. – Nem tudom mi lenne velem nélküled ChanHee.

Megegyeztünk, hogy míg itt vagyunk, nem hívjuk egymást úgy, ahogy otthon szokás. Bár én teljesen elhagyom az eddigi hivatásomat, így Kawaii Pussy már a múlté, de a Chunji név még mindig megtiltott.

- Mi lesz, ha haza megyünk? Már csak egy hét. – szomorkodok. Fejemet ChanHee nyakán pihentetem, a lágy víz néha hozzáér számhoz.

- Keresel egy munkát. Aztán miután találunk, bemutatlak a szüleimnek. Te elviszel a tiedhez? – kérdezi izgatottan.

- Hát persze.

- Szeretlek _________. – még jobban magához húz.

- Én is ChanHee. – Ekkor egy olyan dolgot fedezek fel, ami bizsergést vált ki belőlem. Izgatott leszek, nem bírok magammal. – ChanHee, én nem bírok tovább várni. – suttogom fülébe, amilyen halkan csak tudom. – Én most akarlak.

Elengedi testemet, de kezemet még mindig fogja. Kisétálunk a medencéből, kicsit megtörölközünk, a cuccokat összepakoljuk és sietősen felmegyünk a hotelszobába. Már az ajtóba ledobjuk a táskákat, kirakjuk a „ne zavarjanak” táblát, és már le is repül rólam a vizes fürdőruha felső. ChanHee falja az ajkaimat, nyelvével szinte megfullaszt, bár én is vagyok olyan heves, mint ő.

Nekinyom az ajtónak, egyik lábammal körbefonom combját, egyik kezemmel hajába túrok, másikkal hátát simogatom. Csípőm enyhe hullámzásba kezd, nekilökve érzékeny pontomat a dudorának. Hangos sóhajok hagyják el szájainkat fullasztó csókok között.

Felkap és pár pillanat alatt már az ágyon heverek kiterülve, fölöttem Chunjival. Nyakamra téved, szívogatni kezdi a bőrt rajta. Fogaival kissé összecsípi, de igazából alig érezhető.

Ujjaim végig szaladnak testén, de megállapodnak nadrágja tartalmánál. Megragadom, és erőteljesen húzogatni kezdem, de ő benyúl, és lassan kicsúsztatja kezemet a gatyából.

A fürdő bugyimat kiköti, kiszedi alólam és ledobja a szőnyegre. Szememet betakarja egy nyakkendővel, így nem látok semmit. Izgulok.

  Belső combomon végig simít, vészesen közelítve nyílásomhoz. De ahelyett, hogy ujját érezném meg magamban, egy nedves, puha, kicsit érdes anyag ér hozzá. Végig siklik csiklómon egészen a lukamig. Ott elidőz, még mielőtt beljebb menne. Aztán megteszi. Nyelve hegyével köröz bennem. Hajába kapaszkodok, letépem magamról a kendőt, hogy lássam ChanHeet. Pilláit lehunyva nyal.

Hangosakat nyögök, szinte 15 másodpercenként elhagyja a számat egy nagyobb sóhaj. Végül már levegőért kapkodok. ChanHee megijed, ezért kiszáll belőlem, felkúszik hozzám és megcsókol, így megérzem a még szájában lévő nedvem ízét.

- ChanHeeeh. – lehelem ajkára.

Leveszi magáról a fürdőnacit. Lefekszek, Ő fölém tornyosodik, és forrón megcsókol. Mire feleszmélek, már tövig bennem van, és lassan mozog csípőjével.

A párnába kapaszkodik, megpróbál még mélyebbre lökni, de ez már fáj. Belekapok a karjába, véresre karmolászom azt.

- Nehh… ne haragudj ChanHeeh… - fújom ki magam.

- Semmih. – Ő is fárad.

Kicsit kijjebb csúszik, de csak pont annyira, hogy ne fájjon, aztán nagyobbakat lök rajta. Megduzzad a bennem lévő merevsége, nedve szétárad alsó felembe.

- CHANHEEE. – ordítom a hotel szobába. Elérem az orgazmus tetőfokát, csak élvezni tudom Chunji melegségét. Fejét mellkasomhoz húzom, beletúrok puha hajába és nagyokat sóhajtva várod, hogy kicsusszanjon belőlem. De Ő nem akar. Ott piheg rajtam, szemeit lecsukva, mozdulatlanul. Szívének heves dobogását hasamnál érzem, megnyugszom, hogy semmi baja.

- ChanHee. – szólongatom, de semmi válasz. – Édesem.

- Hmmm?

- Nem, esetleg nem másznál ki belőlem?

- Deee. – lustán kicsusszan, aztán mellém dobja magát. Betakarom egy vékony takaróval, aztán karjai közé fúrom magam és adok egy csókot a szájára.

- Szeretlek ChanHee.

- Én is ____________, nem is tudod, mennyire. – alig hallhatóan duruzsolja fülembe.