Napok óta készült az egész AOMG csapata erre a bulira. Az összes tag készen állt rá, a rapperektől kezdve a sminkesekig, a producerek, egyszóval mindenki, aki számított. Természetesen rengeteg más ember is meg volt hívva, akik fontosak voltak ahhoz, hogy tovább fejlődjön a cég, plusz jó pár modell lány is csatlakozott az eseményhez, csakhogy legyen presztízse a bulinak, ne csak férfiakból álljon mindez.

  Ma eljött az este, a tetőtéri parti napja. Én megint késésben voltam, mint azt általában tettem. Metroszexuális vagyok, ez tény, így több időt töltök a tükör előtt a többieknél. A hajamnak tökéletesen kellett állnia, különben el sem indultam sehova. Ma, a buli előtt két órával már elkezdtem készülődni, de valahogyan megcsúsztam vele, így stílusosan késésben voltam egy fél órával. Loco már töltött fel egy képet az AOMG csapatáról Instagramra nélkülem, amint a pezsgős poharakat a magasba tartva elindították a bulit. Sajnáltam, amiért lekéstem ezt a pillanatot, de a szükség kívánta, hogy így legyen – nehezen sikerült eldöntenem egy ilyen fontos eseményre a ruha összeállításomat.

  Jay Park is hívott, hogy hol vagyok már, elkezdhetik-e nélkülem a bulit, vagy várjanak még rám. Természetesen nem akartam semmi elrontója se lenni, így nagy szívfájdalommal, de beleegyeztem, hogy elkezdjék nélkülem. Legjobban Gray hívásának örültem, aki szó szerint kijelentette, hogy nélkülem ő nem vág bele ebbe, meg akar várni. Addig győzködtem, hogy nem lesz semmi gond, nyugodtan lazuljon el a többiekkel és vágjon bele velük, míg végül belement.

  Miután a tükörben meggyőződtem róla, hogy tökéletesen festek, összeszedtem a kulcsaimat, némi zsetonnal megtömtem pénztárcámat a házi széfemből és elindultam. Bezártam a lakást, majd idegesen beszálltam a liftbe. Ez a gyomorideg nem hagyott nyugodni, mióta készülődni kezdtem, ott bujkált, és csak egyre erősödött. A liftben már ott állt egy elég szemrevaló kis bige, egy pár pillantás alatt végigmértem testét, de valahogy nem éreztem azt, hogy szívesen megdugnám. Csendben vártuk mindketten, míg leér a harmadik emeletről a felvonó a mélygarázsba, ahol sorakoztak méregdrága autóim. Persze nem volt olyan nagy gyűjteményem, mint mondjuk Jay-nek, vagy esetleg Dok2-nak, aki előszeretettel hangoztatja, hogy egy Rolls Royce áll a garázsában, mégis büszke voltam rá, hogy tulajdonosa lehetek egy fekete Jaguarnak, egy fehér Porschenak és a kedvenc darabomnak, a sárga, fekete Lamborghininek. Ma is rá esett a választásom, főként mert illet az alkalomhoz és az öltözetemhez, ami egy fekete farmerből, fekete lakkozott cipőből, egy sima, fekete pólóból és egy cipzáros kardigánból állt, melynek oldalán mályvaszín csíkok húzódtak.

   A Lambo hangos berregéssel jelezte, hogy készen áll az indulásra, én pedig nem ellenkeztem ellene, nem tarthattam vissza. Kihajtottam a garázskapun és belevetettem magamat az éjszakai forgalomba, ami szinte mindig megbénította a közlekedést Szöul főútjain. A kocsimban ezúttal sem kellett csalódnom, a GPS olyan felszerelt volt, hogy ki tudta kalkulálni, merre lenne érdemesebb elindulnom, hogy érek oda a buliba minél hamarabb. Ezzel ki is tudtam kerülni a forgalmat. A motor dolgozott, hármasba kapcsolva repesztettünk, a város fényei színes csíkokká mosódtak, gyönyörű és nem mindennapi látványt tárt elém. Figyelmemet mégsem pihentettem oldalt, ilyen sebesség mellett a szememet az előttem elterülő betontengerre kellett fókuszálnom, és az azon berregő más utasszállítókra.

  A GPS jelezte, hogy alig 500m és ott leszek a célpontomnál, így lelassítottam a motorokat, kellemesen siklottunk tovább. Kilestem a vezetőülés felőli ablakon, hogy lássam az épületeket, amik az egekig nyúltak. Egy hatalmas, tiszta üveg épület előtt újra megszólalt a kellemes, női hang a GPS-ből, bejelentette, hogy megérkeztem a célpontomhoz. A ház mellett állt egy kissrác, bugyuta öltözetben, göndör fürtjei összevissza álltak a furcsa kis sityakja alatt. Láttam, hogy egy sorompó zárja le a hátsó parkolót, így a fiú mellé hajtottam és lehúztam az ablakom.

- Hello. Beparkolhatok ide? – böktem a sorompóra.

- Jó estét. Attól tartok nem, ez a parkoló az AOMG-sek részére van fenntartva, ma ezen épület tetején tartanak bulit – szólalt meg a fiú fegyelmezetten. Testét mereven kihúzta.

- Simon D vagyok – hajoltam ki jobban az ablakon, hogy lássa rendesen az arcomat a srác. Egy pillanatnyi ijedséget fedeztem fel rajta.

- Jaj, ne haragudjon, elnézést kérek Öntől! – hajolt meg egymás után háromszor is. – Bocsánat, amiért ilyen figyelmetlen voltam. Természetesen máris megnyitom a sorompót, de ha gondolja be is parkolhatok én is Ön helyett – hangja remegett, mint a nyárfalevél.

- Hogy hívnak? – tettem fel a kérdést, bár nem igazán érdekelt, mégis megvolt a szándékom rá.

- Sungwon – hirtelen vágta rá a választ, kicsit talán túlbuzgón is.

- Idefigyelj Sungwon, ehhez az autóhoz senki nem érhet rajtam kívül. Megértetted? – szigorú szemeket vetettem rá.

  Nem győzött bólogatni, láttam rajta, hogy majd összeszarta magát. Elköszönés nélkül felhúztam az ablakot és türelmesen kivártam, míg Sungho, vagy Sungmo vagy valami ilyesmi, minden gond nélkül felengedte a sorompót. Behajtottam a parkolóba, ahol a sok autó között megbújt egy névtábla is egy üres sávval övezve, ami csak nekem volt fenntartva. A névtáblán cikornyás, aranyozott betűkkel volt belevésve a Simon Dominic emblémám. Könnyedén beparkoltam a számomra kijelölt helyre, pontosan Jay Park 1978-as Chevy Camaroja mellett, ami neki lett külön tervezve. Nem tagadhatom, gyönyörű példány volt.

  A visszapillantó tükörben még megigazítottam hajamat, kicsit beletúrtam itt-ott fürtjeim közé, ami nem is volt olyan egyszerű, mert a hajlakktól keményen álltak. Pár perces igazgatás után végre készen álltam, hogy én is elvegyüljek a tömegben és egy jót bulizzak a többiekkel. Sajnos a sok koncertezés miatt ez nem igazán adódott meg, a Show Me The Money-ra való felkészülésünk és zsűrizésünk is rengeteg energia befektetést igényelt, így egy jó ideje a műsorok és a stúdiózások után csak beestem otthon az ágyba és ki sem keltem másnap reggelig, amikor is minden kezdődött elölről.

  Igaz, még nincs vége a show-nak, de úgy éreztük kiérdemeljük ezt a bulit, nem mellesleg a bulin megjelenik a G2 és BewhY is, hogy a nagy fejesek között promotáljuk őket. Elméletileg fel is lépnek.

  Az épületen kívüli tiszta üveg felvonóhoz léptem, megnyomtam fémes gombját, hogy kitáruljon előttem a fotocellás ajtó, majd beléptem a tágas liftbe.

   A gombok tengerében majdnem elvesztem, mire rájöttem, hogy nincs külön olyan, hogy tetőtér, csak 15. emelet. Így megnyomtam a sorban legalul elhelyezkedő kis számlapot, ennek hatására az ajtó bezárult és velem együtt elindult felfelé a felvonó.

   Az alja is tiszta üveg volt, amit nem díjaztam igazán, abból kifolyólag, hogy némileg tériszonyos vagyok. Ez kifejezetten előhozta belőlem az instant remegést, így csak azzal nyugtatgattam magamat, hogy ez az üveg két elefántot is elbírna. Vagy mégse? A biztonság kedvéért inkább megkapaszkodtam a lift falára felszerelt fémrúdban. Elgondolkodtatott, hogy ezeket pont az olyanoknak szerelik fel, mint amilyen én is vagyok, különben tök feleslegesen foglalják a helyet a korlátok a liftben, mellesleg kényelmetlen is nekidőlni. Most mégis biztonságérzetet kelt.

  Amint felért a 15. emeletre a lift ellöktem magamat a rúdtól, egyenest a négyzet közepére léptem. A fotocellás ajtó két fele lassan eltávolodott egymástól, már majdnem szabad voltam, amikor valami hülye ötlettől vezérelve mégis letekintettem a mélybe. Szédülni kezdtem és megijedtem, hogy most lezuhanok, így inkább jobbnak láttam kiiszkolni innen. Senki nem látta a mutatványomat szerencsére, pedig a tetőtér bővelkedett emberekben rendesen. Csak Gray nézte végig a műsoromat, aki pontosan a lift előtt állt egy itallal a kezében. Úgy tűnt valakit türelmetlenül keres.

- Na végre – sóhajt fel. – Már azt hittem soha nem érsz ide!

- Ne haragudj – öleltem magamhoz haveri módon Gray testét. Kellemes, édeskés illata azonnal átjárta orrjárataimat, mámorítóan hatott lényemre, el is feledkeztem arról, hogy hosszabban ölelem magamhoz, mint kellene.

  Gray ellökött magától, de nem tette szóvá ezt a kínos helyzetet, inkább elvett egy pezsgős poharat az éppen arra járó felszolgáló lánytól, aki épp csak egy falat ruhában illegette-billegette magát a tálcával egyensúlyozva.

- Ez a tiéd – nyújtotta felém a gyöngyöző, arany folyadékot. Elfogadtam és átvettem tőle.

- Milyen a buli? – Szememmel átfutottam a terepet, hogy felmérjem a helyzetet. Kellemes kis hely volt, ezt el kellett ismernem. Fényfüzérekkel volt díszítve az egész, hálósan belepte a tetőteret. Középen helyezkedett el a tánctér, amelynek alja üveglapokkal volt kirakva, alattuk víz csordogált, amelyet színes fényekkel világítottak meg. Folyamat váltakoztak, hol kék, hol lila, hol rózsaszín volt, és így tovább pompázott a szivárvány minden színében. A táncparkett felett egy szintén üvegből kialakított tető volt, hogyha esetleg esne az eső, a buli akkor se érjen véget. Ez alatt a tető alatt volt a Dj pult is, ahol egy srác forgatta a lemezeket, a hangfalakból dübörögtek az amerikai zenék.

- Eddig elég slampos volt nekem, bár Loco meg Ugly eléggé élvezik, meg mondhatni rajtam kívül mindenki – próbálta túlüvölteni a hangos zenét. Ezúttal a Mommae zengett a hangfalakból.

- Ők hol vannak? Hogyhogy nem vagy velük? – soroztam meg kérdéseimmel.

Gray hanyagul megrántotta a vállát és lehúzta a maradék pezsgőjét. Ezalatt én is belekóstoltam poharam tartalmába. Egészen üdítő, kellemes pezsgés bizseregtette nyelvemet, az alkohol alig érződött ki belőle.

- Ott – bökött a tetőtér egyik sarkába, ahol egy fából összetákolt bokszszerű ülőhelység volt kialakítva, elég sok személyre. Valószínűleg ez csak nekünk, az előadóknak lett összerakva. – Nem tudom, megint kokózni akarnak, de én nem annyira szeretnék, úgyhogy eljöttem onnan, hogy megvárjalak itt – magyarázta és aggódó szemekkel a fiúk felé tekintett, akik láthatóan sunnyogtak és az asztalt sűrűn körbeállták, szinte rá se lehetett látni az alacsony bútordarabra.

  Grayre fordítottam tekintetem. Homlokráncolva, összekulcsolt karokkal méregette a fiúkat és ez alátámasztotta bennem a döntést – én sem állok be beszippantani a fehér halált. Valóban régen nyúltam a szerhez, nem is voltam nagy pártija, de néha megesett, hogy egy-egy alkalommal én is használtam. Bár volt bennem egy kósza hang, ami arra invitált, hogy most is csatlakozzak a srácokhoz, de Gray láttán ennek a hangnak a volumene a minimálisra csökkent. Nem szerettem volna, ha csak ő marad tisztán, mert azzal akár el is üldözhetjük őt innen.

- Te nem akarsz menni? – kérdezte, arcát azonban továbbra se emelte felém.

- Nem – feleltem és aprón megráztam a fejemet.

- Értem. Akkor esetleg csajokra vadásszunk addig, amíg felszakadozik ott az asztal körül ez a védőfal? – nézett rám tanácstalanul a nálam nem sokkal fiatalabb Gray. Olyan volt ezzel a kérdő kifejezéssel az arcán, mint egy elveszett kiskutya.

- Nincs kedvem – vágtam rá egy legyintés kíséretében. Tény, hogy volt pár jó hús a terítéken, most valahogy mégsem állt fel rájuk a farkam eléggé ahhoz, hogy leszólítsam őket. Lehet ráuntam ezekre a modell lányokra? Elvégre is egy és ugyanaz az alkat, maximum mell méretben különböznek, bár az ilyen rendezvényekre mindig a bögyösebb bigék lettek kiválogatva és ez most sem volt máshogy.

  

   Egy újabb tálcás lányka haladt el mellettünk, az ezüstös fémről le is emeltem magamnak még két pohár pezsgőt, hogy az egyiket átnyújtsam barátomnak a jobbomon, de mire felé fordultam, ő már háttal állt nekem és rohant valahova. Próbáltam lábujjhegyre ágaskodni, hogy lássam, hova sietett el ennyire, de nem vettem észre semmi különöst, ami miatt ennyire kellett volna szednie a lábát. Se mobiltelefont nem szorongatott a füléhez és még csak nem is szólt, hogy esetleg a mellékhelységbe kell mennie. Ez biztosan fontosabb volt annál, különben szólt volna.

  Így egyedül maradtam a táncparkettől alig egy köpésnyire. Egy villanás alatt megváltozott a hangulat, amikor megszólalt a számom első pár sora a hatalmas hangfalakból.

Simon, Simon Dominic, Simon D-O-M-I-N-I-C, oh, oh…

  A srácoknak, mintha csak valami szupererő lenne a hatalmukban, azonnal lecsaptak rám, rögtön megtaláltak és megkörnyékeztek. Ittasan, az alkoholtól bűzölgött mindenki lehelete, valakinek még a fehér por is az arcán ragadt. Körbeálltak és a lejátszóval egy ütembe ordították a fülembe a saját kezűleg írt számom dalszövegét. Egyszerre volt bennem öröm és idegesség, mindkettő pontosan azért, mert körülugráltak a srácok. Mindazok, akik nekem számítottak, de olyan hangosan, hogy jóformán kiszakították a dobhártyáimat.

- Gyere velünk Ssam! Te is zamatozd meg ezt a kincset – zörgetett meg előttem egy kis zacskót Loco.

- Igyál még, olyan keveset ihattál! – duruzsolta jókedvűen Jay és egy lendülettel jól hátba vágott, amitől összerezzentem.

  Kezdtem kényelmetlenül érezni magamat, így utat törtem a fiúk között és elindultam az bokszunk felé. A többiek a lábamba lihegve követtek, még mindig túlharsogva a hangszórókat, szavalták a szöveget.

  Leültem az egyik padra, de így sem maradt nyugtom, Loco bevágódott mellém és valamit ügyködni kezdett. Jól sejtettem, hogy mire készül. Most, hogy nincs itt Gray, a hang újra felerősödött, és mint a kisördög, vasvillával szurkálta a seggemet a rossz döntés felé. Egyre jobban benne voltam a témában és mire Loco szépen elrendezte egy csíkba a fehérkét, már halál biztos voltam a dolgomban. Kaptam egy fekete, félbevágott szívószálat, hogy azt dugjam az orromba. Lehajoltam a kisasztal üveglapjához, amin tökéletes egyenesben ott hevert a cucc és én megszívtam. A szívószál segített abban, hogy jó mélyre menjen azonnal. Be is ütött a kábítószer hatása elég hamar. Lassan a tiszta fényekből csak homályos pacák lettek, az alakok elmosódva, vibrálva jelentek meg előttem és minden szín erősen kiéleződött. Szürreális élményt nyújtott a szer, az agyam szinte kikapcsolt és csak nevetni tudtam mindenen. Már nem is emlékszem miken. Valami ronda kacsáról beszéltek ezek, meg folyamat angolul dumáltak… Nem is értem, pedig koreai az anyanyelvünk.

  Egy órába is telt, mire magamhoz tértem úgy igazán. Lassan minden visszatért a normál kerékvágásba, nem csak úgy zajlottak körülöttem a dolgok, de én is részt vettem bennük. Egy elég komoly beszélgetést zavart le Jay és Ugly, majd valahogy ráterelődött a szó a gáz helyzetekre, amik valaha is megtörténtek velünk az ágyban. Igen, jobb témát nem is találhattak volna a srácok.

  Már iszonyatosan el kellett mennem a mellékhelységbe, de nem akartam otthagyni a felfokozott hangulatot, amit Jay és Loco teremtett a hülye sztorijakikkal. Húgyhólyagom mégsem bírta tovább a tartást, bármennyire is csűrtem-csavartam lábaimat ide-oda, így felálltam, bocsánatot kértem a többiektől és kimentem a férfi mosdóba. Meglepetésemre teljes lényében ott állt előttem Gray, lehúzott sliccel, amint épp a piszoár felett terpeszkedett.

- Szia! – intettem neki oda, és melléálltam, bármennyire is volt még másik két piszoár is, ahova kiereszthettem volna hólyagom tartalmát. Titkon átlestem térfelére, ahol ott ágaskodott felizgult hossza. Már láttam jó párszor, elvégre Gray sosem volt szégyellős előttem, nem mellesleg sosem hagytam ki egy alkalommal sem, hogy rátekintsek, sem a WC-ben, sem az öltözőben egy-egy fellépés előtt. Nem untam meg a látványt, sőt, mondhatni imádtam rajta pihentetni tekintetem, mégsem tehettem meg, az illetlenség lett volna és talán Gray is rájött volna, hogy én nem olyan vagyok, mint Ő. Nem tudtam magamat nemi identitás szerint besorolni, szerettem a nőket, de Gray iránti való vonzódásomat nem tudhattam be csak barátságnak, annál sokkal többet éreztem iránta. Ezt csak ő tudta kiváltani belőlem, semelyik másik férfi sem.

  Kivételesen, az alkohol és a kokain hatására már nem tudtam uralkodni gondolataimon, tekintetem egyenest ráirányult férfiasságára, és szó szerint képtelen voltam elfordítani a fejemet róla. Ezt ő is észrevette, és nem is hagyta szó nélkül.

- Mi olyan érdekes? – tette fel a kérdést furcsállva. Ő is letekintett a farkára és vizslatni kezdte.

- Semmi – ráztam meg magamat, hogy kizökkentsen bambulásomból. Egy kacér mosolyt ejtett csábos arcán, amitől a hideg is kirázott. Nem hiszem el ezt az embert…Mégis hogy képes erre?

- Te merre voltál? – kérdezte tőlem, miközben elrakta nemesebbik felét a nadrágjába.

- Ugyanezt kérdezhetném én is. Nagyon elsiettél és eltűntél órákra – mondtam kissé szemrehányóan.

- Az egyik modell csaj… Szóval Soomin, vágod. Már egyszer összefutottam vele, de akkor nem igazán alakultak úgy a dolgok… A lényeg, hogy megvolt neki és akkor inkább nem.

- Akkor most beakasztottad neki, vagy nem? – tereltem a lényegre a témát. Kicsit szíven ütött a kérdés feltevése is, de a választól még jobban rettegtem.

- Hát be – reagált rá félvállról.

   Szerettem volna visszafogni az érzéseimet, de valahogy ez a tartás megingott bennem az alkohol és a maradék fehér hatásától. Kipréseltem egy nagy levegőt a tüdőmből, ezzel kieresztve a gőzt, majd a maradvány lélekjelenlétemmel még feltettem egyetlen kérdést.

- És jó volt?

- Annyira nem, mint gondoltam, hogy lesz. Kicsit szűk volt. De mi lenne Ssam, ha ezt a beszélgetést máshol folytatnánk? Lehet kulturált ez a férfi mosdó, de azért mégiscsak egy mosdó – húzta a száját Gray.

  Én nem akartam tágítani innen. Minden tényezőnek tökéletesen megfelelt. Csendes volt, nem volt bent senki rajtunk kívül és épp annyira feszült volt köztünk a levegő, hogy eláruljam magamat Graynek.

- Figyelj, nem érdekel különösebben az a csaj és az sem, hogy mennyire jól basztad meg. Őszinte akarok lenni hozzád, de úgy éreztem, hogy soha nem lehetek az, mert azzal elüldözlek, de a héten már ő a harmadik lány, akiről mesélsz és már képtelen vagyok eltitkolni – magyaráztam Graynek. Igazából nagyon szét voltam csúszva, lövésem sincs, mennyire tűnhettem hisztisnek számára, de én nem éreztem annak magamat. Igyekeztem kimért maradni, de bensőm már tombolt régóta, így nehéz volt megtartani az egyensúlyt.

- Most arra akarsz kilyukadni, hogy buzi vagy, Simon? – hüledezett Gray. Láthatóan kiakadva reagálta le a homoszexualitást, és ez rendkívüli sebet ejtett a mellkasomban.

- Nem vagyok buzi! – torkolltam le. Azért tudja, hogy hol a határ. – Biszexuális vagyok csak, te is tudod jól, hogy volt barátnőm is, meg jó pár egyéjszakásom is és mind lányok voltak.

- Hát ezután kétségbe lehetne vonni azt is, hogy esetleg transzexuálisak voltak – forgatta meg a szemét.

- Mi lenne, ha nem ilyen paraszt módon kezelnéd le végre? – kiabáltam rá erősen. A vérnyomásom az egekbe szökött, valóban mérges voltam Grayre, nem csak megjátszottam mindezt.

  Láthatóan megszeppent. Ujjaival állát simogatta, valamin nagyon törte az agyát, de tekintetemet direkt kerülte, nem akart találkozni vele. Úgy éreztem megvet azért, amiről nem tehetek és valóban bántóan kezelte a dolgot.

- Jó, figyelj, ne haragudj haver. Nem így szerettem volna, tényleg – esküdözött. – Ami azt illeti… - sóhajtott. – Tudom, hogy ezzel most nagyon megbántottalak, és ha lenne mód arra, hogy megbocsáss… - hangja a mondat végére szinte elhalt.

  Töprengeni kezdtem, mivel nagyon is megtetszett ez az ajánlat. Persze Grayel se szerettem volna kitolni, ő mégiscsak hetero, ezért az, hogy kipróbáljam vele most azonnal, milyen is az anális, szóba se jöhetett. Sem a kiverés. Az amúgy is olyan lett volna, mintha egy nő csinálná. Az nem olyan különleges.

  A csókja mégis más lehet. Amúgy is rengetegszer álmodoztam arról, hogy megízlelem húsos párnáit. Olyan szép ívben kanyarodott ajka, amilyet még egy nőnél se láttam. Ebbe csak belemegy…

  A fiú idegesen dobolt egyik lábával, miközben ijedséggel az ábrázatán nézte lényemet. Semmi jót nem sejtett, ebben biztos lehettem gesztusaiból is.

- Jó, rendben. Legyen. Egy csók. – Mutattam a számot mutatóujjammal is. – Egyetlen egy, de nyelves. Egy perc. Rendben? – fúrtam sötét szemeibe az én íriszeimet.

- Azt hiszem, ez még belefér – pihegte. Egyszerre volt megkönnyebbült a választásom miatt és rendkívül ideges. Csípőre tette a kezeit, teljesen be volt feszülve. – Menjünk be az egyik fülkébe, kérlek. Nekem csak ennyi kérésem lenne.

  Rábólintottam.

  A fülke pont annyira volt nagy, hogy mindketten kényelmesen elférjünk a WC kagyló előtt, még elég közel is álltunk egymáshoz, ami előnyt jelentett számomra. Nem kellett sokáig azzal babrálni, hogy közeledjünk egymás felé.

- Na? – búgtam izgatottan.

- Jó, mehet – suttogta megadva magát Gray. Lehunyta pilláit és várt. Nem csücsörített, de nem is harapta be a száját, csak állt, csípőre tett kezekkel és várta a csókomat. Fel voltam készülve rá. Elindultam arca felé, milliméterről milliméterre csökkent a távolság közöttünk, szívem zakatolt, a torkomban lüktetett ezerrel, még a Lambom motorjánál is hangosabb lehetett.

  Legintimebb atmoszférájába lépve megéreztem a hőséget, amit a teste áraszt, és kellemes illatú parfümjét, ami ismerős érzéseket keltett bennem. Azt az állandósult boldogságot, amit Gray közelében éreztem.

   Bőrünk összeért. Innentől kezdve elvesztem. Nekem kellett volna lépnem, de agyam leblokkolt, egyszerűen nem hitt a jeleknek, amiket az érzékszerveim küldtek neki. Tényleg elképesztő volt, mégis megtörtént. És lassan letelik az egy perc, én pedig nem csináltam semmit.

  Nyelvemmel megnyalom alsó ajkát, amely feszesen nekipréselődik a felsőnek. Érezhetően nem akar bebocsájtást engedni a szájüregébe.

   Én mégis kierőszakoltam. Nyelvemet durván áttuszkoltam a résen, mire Gray meglazult és átadta magát nekem. Hevesen nyúltam izmommal az övé felé, hogy egymásnak simulhassanak, és vad táncba kerüljenek. Először Gray visszakozott, de egyre élvezetesebbé vált számára is.

  Letelt az egy perc, de ajkunk még mindig összeforrt, nem voltam képes rá, hogy megszakítsam a folyamatot. Ez nem érhet soha véget.

  De Gray se szakította meg. Egyre vadabbul csókolt, játszadozott a halmokkal és úgy elkapta néha a nyelvemet, hogy azt hittem össze fogunk akadni teljesen.

  Annyira felizgult állapotba kerültem, hogy nem tudtam már uralkodni a testem felett, egyszerűen csak cselekedett. Ujjbegyeimmel végigcirógattam nadrágja dudorán, amitől Gray felsóhajtott. Nem értettem mi folyik vele, de nem is akartam, végülis minek, ha egyszer így beindult az érintésemre. Többet akartam még tőle, sokkal többet.

  Kicsapódott az ajtó, a hideg szél végigsöpört a mosdón. Mindketten megfagytunk a fülkében, a lábunk a földbe gyökerezett és hegyezni kezdtük füleinket. Ajkaink lassan leváltak egymásról, csak éppen egy apró cuppanást hallattak.

- Gray? – jött egy vékony, női hang az ajtó felől.

- Ó basszameg – sziszegte fogai között Gray. – Ez Soomin.

- Tudom – sóhajtottam elszomorodottan.

- Figyelj, kimegyek most hozzá, beszélek még kicsit vele, aztán menjünk vissza a fiúkhoz. Oké? – sutyorogta a lehető leghalkabban. – Mindjárt megyek, itt vagyok! – kiáltotta ki a lánynak.

- Rendben! – jött a válasz és becsukódott az ajtó.

- Idefigyelj, Ssam, még mielőtt bármit kérdeznél, igen, élveztem. Nem tudom, hogy miért és hogyan, de nagyon jó volt. Ma este a buli után nálad folytatás. De ez egyszeri alkalom, értettem? És csak azért, hogy visszakamatozzam a leszólásomat! – magyarázta keménykedve, de már nem tudtam komolyan venni.

- Jól van, te fasz, most menj, koptasd le azt a ribancot és este megmutatja Simon D, hogy mire képes! – kacsintottam rá kacérkodva.

   Gray felkacagott és egy búcsúcsókot lehelt ajkaimra, mellyel megpecsételte a ma esti ígéretét.

-------------------------------------------

Magyarázat: kokó, fehérke, fehér halál, fehér, cucc - ezek mind a kokain nevű drogra utalnak. 

   - Tif, itt a kettes szoba kulcsa, kérlek, átvennéd helyettem? El vagyok teljesen havazva, a négyesben a férfi kilöttyintette a kávéját a szőnyegre és fel kell pucolnom. – nyújtotta felém Taeyeon a kulcsot. Nem mondhattam nemet a legjobb barátnőmnek, de sajnáltam, amiért a deles szünetemet is fel kell áldoznom a munkára, amiért semmilyen plusz pénzt nem fognak szolgáltatni. Mindezek ellenére megmarkoltam a hideg fémet, melyen egy kis biléta azt hirdette, „2nd room”.
bár üdülési ideje pár napon belül lejárni készült. Bármennyire is bántam az első alkalmat, mindezt még további öt esettel tetőztük be, és még volt vissza egy kis idő, hogy ezt a számot megnöveljük.