Először csak szimpla szimpátia volt az egész. Egy barát. De már az első napon éreztem, hogy itt még lesz több is. Vagyis bennem biztos...
Ez a srác lökött. Kész idióta. Pont, mint Én. 
- Luna! Ezt figyeld. - megveregeti vállamat, hogy forduljak felé, de Ő telibe nyomja a pofámat szappanbuborékokkal. Visítani kezdek. 
- Neee. - nevetgélek. - Állj le Onew!
De Ő önfeledten nyomja tovább a buborékfújót.
- Lee Jin Ki, ha nem fejezed be most azonnal, akkor megverlek.
- Már most ütögeted a karomat, ha nem vetted volna észre. Amúgy meg, nem értem minek. Erősebb vagyok nálad.
- Attól még, hogy te a másik nemhez tartozol, nem jelenti azt, hogy erősebb is vagy. Csirke! - öltöm ki rá nyelvemet.
- Ne lógasd ki a nyelved, mert leharapja a cica. 
- Hú, most nagyon megijesztettél.
- Ugye? Szerintem még én se merek egyedül hazamenni a sötétben, hátha egy elhagyatott szűk utcában rám támad egy vérengző macska. - összehúzza magát. - Ennél már csak egy dolog félelmetesebb.
- Na és mi az? - kérdezem.
- Az öklöd. - és már el is indul. Mire leesik, hogy csipkelődött velem, már 10 lépéssel messzebb jár tőlem. Én is nekiiramodok, be is hozom a lemaradást. Majd mikor már csak centik választanak el egymástól minket, ráugrok a hátára és elesünk. Egymásra.
- Ah. - adja ki a hangot Onew, mikor ráesek testére.
- Bocsi. Remélem elbírsz. 
- Nem. De most komolyan, mi vagy te? Egy ámbráscet? - folytatja tovább csipkelődéseit.
- Te meg nyurga vagy. - vágom vissza. - Hol vannak azok az izmok? Nem látom őket. - fogdosom felkarját. Talán nem is sejti, hogy ez nekem mekkora élmény.
- Viccet félretéve. Nem állnánk fel? - kérdezi alólam Jinki.
- Ja, de. - felállok, majd felsegítem Őt is.
- Akkor most visszatérhetek a viccelődéshez.
- Valaki nagyon jó hangulatában van ma.
- Ne mond, hogy te nem? Akkor lehet laposak a vicceim. - lebiggyeszti száját.
- Szó sincs róla, csak lehet, hogy ezek most viccesnek hangzanak, de valamilyen szinten mégis sértenek.
- De ne vedd már őket komolyan Luna! Hisz nagyon szép lány vagy! És aranyos. És vékony! Csak nehogy elkezdj nekem fogyózni ez miatt.
- Áh, az egész életem egy kész fogyókúra SM papa mellett. - legyintek. 
- Valamiért olyan ismerős... Nem is tudom miért. - simogatja nem létező szakállát.
- Hát én se. - úgy teszek, mint Ő.
- Jajj basszus, olyat mutatok! - széles mosolya elvarázsol. Hát még az, hogy kezét a csuklóm köré fonja.
- Te már voltál amúgy nálunk?
Megrázom a fejemet. Az Ő lakásuk nincs messze a mienktől. Mégis kevésszer futunk össze.
- Te kivel osztozol?
- Attól függ. A hülyeségeket veled osztom meg. Amúgy Jonghyun a szobatársam. 
- És te most fel akarsz vinni hozzátok?
- Igen, mert ott van az a bizonyos dolog, amit akarok mutatni. 
Görcsbe rándul a gyomrom.
- Persze megnyugodhatsz. Semmi olyan nem lesz. - nevetgél.
- Azt mindjárt gondoltam. Nem is akarom, hogy legyen. - ellentmondást mondok érzéseimnek. Hát hogy a túróba ne akarnám! Minden vágyam Ő lenne. Ez a csirke itt mellettem
. - Van otthon valaki?
- Aha. Az aranyhalam. Bár lehet már Ő se. Nem volt időm etetni, Jonghyuntól meg ugye ne várjunk sokat. 
Kulcsát előveszi is beilleszti a zárba. Elforgatja, belöki az ajtót és előre enged.
- A kupiért ne haragudj. Takarítani sincs túl sok időm.
- Azt mindjárt gondoltam. Ha már egy nyomorult halat nem tudsz megetetni. - bökök az algás kis akváriumra, amiben ott lebeg az aranyhal a víz tetején.
- Mondhatom szépek vagytok.
- Ah, na. Hagyjál. Majd odaajándékozom annak a vérengző cicuskának. - lehuppan a kis kanapéra. 
Kezével odapaskol a mellette lévő kis helyre, hogy üljek le. Úgy is teszek.
- Te már elgondolkodtál azon, hogy milyen állatra hasonlítasz?
Furcsán nézek rá. Ezzel most mit akar? 
- Azt hiszem nem. Miért?
- Hát, nem tudom. Én szerintem tényleg egy csirke vagyok. Te... - rám szegezi tekintetét. Arcomat fürkészi. - ... Te pedig egy vadállatra. 
- És mégpedig milyen fajtára? 
- Marhára. - jóízűet kacag ezen, aztán abbahagyja, mihelyst észreveszi, hogy én nem nevetek vele. - Ugye nem bántottalak meg? Csak poén volt. - löki meg karomat.
- Tudom.
Nem értem. Ezeken én is jót röhögtem volna régen, most mégis sértenek. Az Ő szájából. 
- Amúgy mit akartál mutatni? - terelem a szót más felé. 
- Őő... Ja, tényleg. Majd el is felejtettem, pedig azért jöttünk.
Bemegy egy kis szobába, majd kis csörömpölés után visszatér a nappaliba. 
- Tudom, nincs semmi ünnep, de ezt mikor megláttam Japánban, te jutottál az eszembe. - nyújt át egy rilakkumát. - Olyan aranyos volt. Nem hagyhattam ott, és mivel nincs még egy olyan lány, akivel annyira jóba lennék, mint veled, ezért úgy gondoltam, neked adom. 
Átveszem tőle a kis plüssmacit. Szorosan magamhoz ölelem, mintha csak újból egy 5 éves kislány lennék
- Hogy tetszik?
- Imádom. Nagyon édes. Köszönöm Onew. - felállok és átölelem.
- Nincs mit, de ez csak természetes.
Jól esik meleg ölelése. Szívem szerint el se engedném. 
- Hozzád ragaszthatom magam? - suttogom.
Lehet nem kellett volna ezt mondanom. Mi csak barátok vagyunk! Nem lehet több köztünk.
- Jó lesz a tikszó, vagy hozzak pillanatragasztót? Vagy ismerek egy másikféle anyagot is... - elhalkul.
A mondatot már be se fejezi. Fülemet dobogó szívéhez nyomom, hogy eltakarjam kétségbeesett arcomat előle.
Most konkrétan arra utalt, hogy mi... Hogy mi azt csináljuk!? 
Kiakadok. Pedig hányszor fantáziáltam már róla. Most mégis megijedek. Ez már nem az álomvilág, hanem a valóság.Megnyugszom, majd egyenest Onew szemébe nézek. 
- Bocs, nem mondtam semmit. Inkább felejtsük el. - idegesen ellök magától.
- De várj, Onew! 
Bemegy a szobájába, és magára zárja az ajtót. - ONEW! - dörömbölök ajtaján. - Engedj be. 
- Menj el.
- Nem megyek. Addig nem, míg be nem engedsz. 
Elhallgat. Hallom, ahogy feláll az ágyról és egyre közeledik felém. Aztán egy halk kattanással kinyitja az ajtót.Bemegyek a kétágyas pici szobába. Onew visszaül az ágyára, én meg mellette foglalok helyet. Kínos csend.
- Figyelj. - kezdek bele. - Azt hiszem el kell mondanom neked valamit.
- Nekem is. 
- Óh, tényleg? - lepődök meg. - Hát akkor, hadd halljam.
- Hölgyeké az elsőbbség.
- Ah, a francba is ezzel a szabállyal. Oké, akkor essünk túl rajta. Jinki? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy van egy fiú, aki tetszik nekem?
- Azt, hogy mond meg neki. - elszontylódottnak látom.
- És akkor is ilyen szomorú lennél, - nagy levegő - ha az a fiú történetesen te lennél? - összecsukom szemeimet. Bár a választól nem bújhatok el.
- Sunyoung? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy én lennék a legboldogabb ember a világon?
Szívem e szavak hallatára nagyot dobban. Egy kő esett le róla. 
- És most nyisd ki a szemed, mert nem csak a szemhéjadat szeretném bámulni.
Tenyeremet a kezei közé fogja.
- Te vadállat.
- Te kakas kezdemény. - nyakába ugrok, hátradőlünk az ágyon.
- Tyúkanyó.
- Tojás. - megint kidugom rá a nyelvem. Onew meg bekapja. Összegabajodok az Ő nyelvével. Mámoros rózsaszín köd fedi gondolataimat. Szerelmes vagyok.
- Mondtam, hogy ne dugd ki, mert elviszi a cica. - szakítja félbe csókunkat.
- Helyett a csibe.
És újból nekiesik ajkai falásának.