-
Szerinted most fel fogja venni? - kérdezi Niel.
- Már
múltkor is felvették, de a recepciós azt mondta, nem ér rá.
A
telefon újra kicsörög.
Izgatottan
görnyedem előre a széken.
- Már
megint a telefonnál lógsz? - jön be a szobába Changjo.
-
Igen.
-
Úgysem fogja felvenni neked senki. Amúgy is, mit mondanál neki? Elnézést T.O.P
hyung, kinyalhatom a seggét? - kezével úgy csinál, mintha a telefonba beszélne
és eltorzítja a hangját olyanra, amilyen az enyém.
- Nem
vagy vicces! - sértődötten elfordulok.
- Még
sértődj is meg, kérlek!
-
Fejezzétek be! Changjo, ne piszkáld Rickyt.
Jonghyun
sarkon fordul, és elhagyja a szobát. Jobban is tette.
- Ahj,
nem veszik fel - mérgelődöm.
- Próbáld
meg még egyszer.
Morfondírozom
rajta még egy percet, majd újra tárcsázom a számot.
Ezúttal
sikerrel járok.
- Itt a
YG Entertainment recepciósa, miben segíthetek?
- Jó
napot. Én Ricky vagyok a Teen Topból. Ismeri? Va- vagy nem? - megremeg a
hangom. Nagyon izgulok.
-
Hallottam már Önökről.
-
Király. Öh. Már többször próbáltam felhívni az Entertainmentet. Azzal, vagyis
azért hívtam Önöket, mert szeretnék beszélni T.O.P hyunggal.
-
Milyen okból kifolyólag?
- Ha?
Ja, hát... Khöm. Szeretnék találkozni vele.
- De
milyen célból?
Nem
tudom megválaszolni. Basszus, most mit mondjak?
Niel
átveszi tőlem a telefont.
- Egy
esetleges collaborationról lenne szó. A Teen Top szeretne egy közös számot a
Big Banggel.
- Ezt
nem kifejezetten T.O.P úrral kéne megbeszélniük. Úgy értem, az Entertainmentek
igazgatóságának kéne erről tárgyalniuk.
- Ah,
értem.
- De
azért, ha úgy gondolják, meglátogathatják valamelyik nap Seung Hyunt. Ha tartja
pár percre a telefont, tudok mondani egy időpontot is.
-
Rendben, köszönöm.
- Na? -
kérdezem Nieltől félve.
-
Elvileg elmehetünk. De többet nem hagyom, hogy te beszélj le ilyeneket.
Kegyetlen beégtél.
- Nem
kell mondanod. Én magam is észrevettem. És mikor megyünk?
-
Mondta a csaj, hogy tartsam, pár perc, és megmondja.
- Ja,
ok. Akkor hallgasd, nehogy az legyen, hogy nem válaszolsz, és leteszi.
- Jó,
na. Figyelek - füléhez emeli a vezetékest.
-
Beszéltem T.O.P-val. Azt mondta, holnap délután beugorhattok ide. Én itt leszek
a recepción. Szóljatok, hogy itt vagytok, és felkísérlek titeket hozzá.
- Jó,
az nagyon jó. Még egyszer köszönjük. Viszhall.
-
Viszonthallásra.
-
Holnap megyünk.
Felcsillannak
a szemeim.
- Ez
most komoly?
- Mint
a halál - megerősíti Niel a kérdésemet.
- Azt
nem hiszem el.
Felpattanok
a székből, és bele bokszolok egyet a levegőbe.
- Végre
sikerült összehoznunk. Várj. Nem kéne a többiekkel is megosztanunk a hírt? Hogy
úgy készüljenek fel a dologra.
- Jaj,
nyugi van már Ricky. Elmondjuk nekik is.
*Másnap
reggel 6.30*
-
Mindenki keljen fel, tűz van! - egy nagypárnát erősen Minsoo fejéhez
csapok.
Tudom,
hogy számára a legnehezebb a korai felkelés, ezért sosem bízom a
véletlenre.
A
többiek már sokkal egyszerűbben mennek. Changjo az, akivel szintén nehezebb,
de, csak mert én bármit csinálok, ő úgyis visszaadja kétszeresen. Vagyis, ha
reggel hozzávágom a párnám, akkor ő két párnával dob vissza, és még belém is rúg,
amikor már felkelt az ágyból.
Ma
reggel is ugyanez a folyamat zajlott le. Csak most még oltást is kaptam a
fejemre, amiért ilyen korán keltettem őket.
-
Bazdmeg, Changhyun, minek kellett felkeltened? Most minimum egy kávéval
tartozol nekem - kijön a konyhába Jonghyun fenyegetőzve.
- Hát
legyen. Többet főzök le, és viszek be a Hyungnak is.
-
Kinek?
- Hát
T.O.P-nak!
- Pf.
Tudod Ricky, iszonyat szánalmas vagy? Mégis mit vársz? De most komolyan.
-
Szeretnék jó benyomást kelteni. Ő a példaképem.
- Attól
még nem kell nyalnod a seggét. Vagy... Aha. Oké. Tehát ezért csinálod.
- Mi?
Ezt most nem értem - teljesen érthetetlen számomra, amit Changjo oszt.
- Gyere
be velem egy percre a fürdőbe, kérlek. Nem szeretném, ha ezt a többiek
meghallanák.
Bólintok,
és felkelek a bárszékről.
Gondosan
bezár minket a szűk fürdőbe. Nekiprésel a fiókos szekrénynek.
- Tehát
erre megy ki minden! Tudtam! TUDTAM! Már az elején észre kellett volna vennem,
amikor annyira hívogattad.
- De
mit?
- Te
meg akarsz csalni?
- Mi? -
most őszintén meglepődöm.
- Ahj.
Ricky. Gondolj csak vissza minden szombat estére.
-
Changjo. Nem tűnt fel neked, hogy az eddigi összesen bőgtem? Erőszak volt az
egész! Féltem minden szombat estétől, mert már előre tudtam, hogy ugyanaz fog
történni, mint eddig. Te arra kényszerítesz, hogy leszop...! - befogja a
számat.
-
Cssss. Ne mond ki hangosan. Nem szeretném, ha a többiek meghallanák - elenged.
- Tehát te mindvégig utáltad az egészet.
- IGEN!
- határozottan kijelentem.
- És
akkor most ezért szeretnéd, hogy T.O.P hyung tegyen seggbe?
-
CHANGJO! Ne legyél már ennyire undorító féreg. Eressz ki!
-
Nem.
- Jó.
Tudod mit? Beköplek a többieknek a kis akcióid miatt. Engem nem tud érdekelni,
hogy ez a cucc nekem is kínos, mert nekem csak tűrnöm kellett az egészet.
- Ja,
aha. Bezzeg mikor a nevemet kiáltottad, miközben elmentél.
- Az
még akkor volt, amikor még nem voltál ennyire erőszakos. Akkor, amikor még...
kicsit ducibb voltál.
Ezzel
eltörtem a mécsest nála. Rühelli, ha a tini kori kinézetét felelevenítjük
neki.
Megfordít,
letolja hátul a nadrágom, előkapja szerszámát, és simán elkezdi becsúsztatni
alfelembe.
Azt
hiszem, meghalok. Ilyen elviselhetetlen fájdalmat még nem éreztem szex
közben.
Gyorsan
tolja befelé. Minden egyes milliméter kínszenvedés. Mintha ketté akarnának
hasítani.
-
Fejezd be! - kipréselem fogaim közül a szavakat.
-
Dehogy. Most szenvedjél. Úgy, mint én, amikor ignoráltál.
- Mi?
Én? Mikor?
A
tükörből jól látom, ahogy elkeseredik.
- Nem
tudom, mi ütött beléd, de mostanában rengeteget lógsz Niellel, és ez engem
zavar. Magányosnak érzem most magam.
Szomorú leszek. Én eddig azt hittem, hogy Changjo nem érez irántam
semmit, és hogy én csak egy kellék vagyok számára. Jó, igaz, hogy eleinte
tényleg romantikusabbak voltak az együttlétek, de ez megváltozott.
- Ne
haragudj. Nem akartam, hogy miattam legyél rosszkedvű.
Changjo
bűnbánóan kiveszi belőlem férfiasságát és kedvesen magához ölel.
- Nem
haragszom, te, dinka. Szeretlek.
- Én is.
Nem
akartam beletaposni lelkébe. Addig biztos nem...
- Jó
napot. Niel vagyok a Teen Topból. A csapattársam hívta Önt, majd én vettem át
tőle a telefont. Tetszik emlékezni?
-
Hogyne fiúk. Seung Hyun már vár titeket a stúdióban. Harmadik emelet, jobb kéz
felőli folyosó, 103as terem. Ki is van írva, hogy Studio.
-
Köszönjük.
- Itt
van - kiáltok fel az ajtó előtt.
Most,
hogy itt vagyok, nem merek bekopogni. Utoljára akkor verdestek ennyire a
pillangók a pocimban, amikor először léptünk fel még a Clap-el.
- Na,
nem megyünk be? - kérdezi Chanhee.
- De,
csak adjatok egy perc felkészülési időt. Nem, nem vagyok benne biztos, hogy be
szeretnék menni. Én félek.
Niel
vállamra helyezi tenyerét.
-
Ricky. Itt vagyunk. Hyung pedig odabent. Ha már bent leszünk, te is fel fogsz
oldódni, és minden oké lesz. Csak menjünk be.
Kinyílik
az ajtó, és egyenest az orromnak vágódik.
Hasogató
fájdalom nyilall arcomba.
- Ah,
ez fájt - odakapom mindkét kezemet orromhoz. Vérzik.
- Jaj,
ne haragudj. Nem tudtam, hogy itt vagytok.
EZ
Ő!
- Nem,
én kérek elnézést - meghajolok többször is jó mélyen.
- Ne
kérj bocsánatot, nem kellett volna ilyen erősen kivágnom az ajtót. Gyertek
beljebb. Neked meg adok zsebkendőt, nehogy összevérezd a felsődet.
Leültet,
kivesz egy zsepit és az orromhoz nyomja.
Az
érintésétől is kiráz a hideg. Tekintetünk egy pillanatra találkozik, de az a
pár másodperc is elég volt ahhoz, hogy tetőtől talpig elpiruljak.
Changjo
megköszörüli a torkát, mire T.O.P elereszt.
- Azt
hiszem elállt - jegyzi meg.
-
K-köszönöm.
-
Semmiség. Na, és srácok, miért is akartatok velem annyira találkozni?
- Hát,
valójában... - nekikezd Niel a monológjának.
- A Big
Bang a példaképünk, és számunkra az lenne a legnagyobb megtiszteltetés, ha valamelyikkőtök
közreműködne velünk. A következő új albumunkon már most munkálkodunk. Changjo
már írt is egy dalt - folytatja Minsoo.
- Aha.
Tehát collaboration. Lehet róla szó. Bár erről nem csak nekünk kell tárgyalni,
de felvetem az ötletet Yang Hyunsuknak. Ti is beszéljetek erről valakivel az
Entertainmenteteknél. Tényleg, ti melyiknél is vagytok?
- T.O.P
Media, és Andy Lee a managerünk.
-
Ahaaaa. Andy a Shinwhaból?
- Igen
- helyesel L.Joe.
- És,
hogy szeretnétek? Miért pont engem kerestetek fel?
- Mert
veled szeretnénk leginkább a collabot - mondom.
-
Kedves gesztus, bár ez attól függ, milyen számot akartok. Nem hinném, hogy cuki
számba beleillene a hangom.
- Nem
is akarunk olyat - jelenti ki határozottan C.A.P. Teljesen megértem, mert ő sem
kedveli az édes dolgokat.
-
Akkor?
- Még
mi sem tudjuk konkrétan. Azt hittük, majd te tudsz ebben segíteni - mondja
Chunji.
- Ha
már collabot akarunk, akkor teljesen jogos az, hogy én is részt veszek az ötletezésben.
Na jó srácok, valamit majd összedobunk. Esetleg kérhetnék egy telefonszámot,
hogy fel tudjalak hívni titeket? Majd ha már megbeszéltem a dolgot YG-val.
-
Persze. Adom.
Lediktálja
a mobilszámot Minsoo.
- Mi is
elkérhetnénk a tiédet?
- Igen,
hogyne.
Átnyújt
egy névjegykártyát.
- Oh,
és még egy kis ajándékom van a sérültünk számára!
Átnyújt
egy dedikált GD & TOP albumot nekem.
-
Atyaúristen! - magamhoz szorítom. - Ehhez mostantól senki sem nyúlhat.
Seung
Hyun felnevet.
- Ha
nem haragszotok meg, nekem most dolgom van. Valószínűleg az este folyamán még
hívlak titeket.
- Nem,
semmi baj. Köszönjük, hogy fogadtál minket.
- Nincs
mit. Jól éreztem magam veletek. És tényleg szívesen benne vagyok ebben a
közreműködés dologban.
Kinyitja
nekünk az ajtót.
Mindannyian
kitódulunk rajta.
- Hát
akkor, további jót fiúk. Ugye kitaláltok?
-
Igen.
- Akkor
jó - megsimogatja fejem búbját.
- Sziasztok.
- Szia.
Hátul
battyogok a többiek mögött, és folyamatosan hátrafelé fordulok, hogy vajon még
mindig ott ál-e T.O.P.
És
igen.
Átható
szemeivel bámul, és folyamatosan mosolyog.
*Dormok,
22.30*
- Nem
számítottam rá, hogy ilyen kedves lesz.
- Ebből
most egy szót sem értettem. Vedd ki a nyalókát a szádból - szól rám Chunji.
-
Mondom nem számítottam rá, hogy ilyen kedves lesz!
- Jaa.
Tényleg jófej. Téged különösképpen megkedvelt.
- Aham
- örömittasan megszorongatom a CD-met.
- Ha
annyira jó fej lenne, akkor már felhívott volna minket. Egyértelműen nem akar
velünk foglalkozni - jelenti ki Changjo.
Megszólal
a telefon.
- Na
tessék, csak kellett mondanod - kiöltöm a nyelvemet a maknaera.
Odaszaladok
a vezetékeshez és felkapom.
- Háló?
-
Ricky? Te vagy az?
- Ühm,
igen. T.O.P hyung?
-
Tessék?
- Ja,
jó, csak meg akartam róla bizonyosodni, hogy te vagy az.
- Igen,
én vagyok. És pont veled van beszédem.
-
Valóban?
- Igen.
Hogy vagy? Fáj még az orrod?
- Öh,
nem - kínosan érzem magam. Tudom, hogy ez csak valami terelő hadművelet, és
valami teljesen más indokból hívott fel. Valami kellemetlen dolog miatt.
-
Ricky? Nem tudnál esetleg ma bejönni a YG-hez?
- Én?
És a többiek?
- Ők
nem kellenek. Lenne egy ajánlatom.
- Mivel
kapcsolatban? - faggatom. Valójában rosszat sejtek, de nem merem biztosra
venni.
- Azt
majd itt elmondom.
-
Hyung! Én nem tudok bemenni. Nincs jogosítványom.
-
Jöjjek el érted? Az lehet jobb is lenne.
- Azt
megköszönném.
- Akkor
negyed óra és ott leszek.
Leteszi.
-
Tényleg T.O.P volt? - hüledezik Changjo. Felszisszen.
- Igen.
És mindjárt itt van értem.
- HOGY
MI??? - meglepődik Niel.
- Én-én
tényleg nem tudom, mit akar - védekezem. Hyung az én mindenem, de tartok attól,
hogy csak velem akar találkozni, így, az éjszaka közepén.
Remélem
nem részeg...
Mindenki
elhallgat körülöttem.
-
Szerintem jobban teszem, ha most lelépek. Sziasztok - csendben felkapom a
hátitáskámat és elhagyom a dormot.
Odakint
hűvös idő van. Nem egészen erre számítottam. A meztelen lábszáram hamar átfagy,
és vacogni kezdem.
Nagyon
remélem, hogy hyung hamar eljön értem.
10
percnyi izgulás és vacogás után végre begurul egy fekete Cadillac.
T.O.P
int nekem, hogy szálljak be.
- Jó
estét Hyung.
- Szia
Ricky. Hogy vagy?
-
Megvagyok. Kicsit fázom. És zavar, hogy a többieket csak úgy otthagytam.
Changjo mostanában bunkó velem. Ezért lógok többet Nielel. Ami még jobban
zavarja őt.
- Aha.
Hát érdeklődd meg, mi a baja Changjonak veled.
-
Mindig is szekáltuk egymást, de... Azt hiszem tudom az indokot. De arról nem
szeretnék beszélni, ha nem haragszol.
- Nem,
dehogy. Megértem, ha van olyan dolog, amit nem szeretnél megosztani
velem.
- És?
Miért kellett olyan sürgősen találkoznunk?
-
Szeretnék bocsánatot kérni azért, mert orrba vágtalak. Szeretnélek elvinni
valahova.
- Oh.
Kedves. Köszönöm, de úgy érzem, már eleget tettél értem. Mellesleg megcsinálod
velünk a collabot. Már ez is nagy megtiszteltetés.
- Ah,
az semmiség.
- Neked
lehet, de nekünk rengeteget jelent. A Bigbang világszerte nagyon ismert, a Teen
Topnak pedig ez egy iszonyat nagy lökés lenne.
-
Nagyon édes vagy Ricky - váratlanul lefékez és megsimogatja arcomat.
Sejtelmes
mosolya megbabonáz.
- Itt
vagyunk.
Felnézek
a hatalmas luxus házra.
- Ez
kié? - nézem tátott szájjal a domb tetején elfekvő kúriát.
- Az
enyém.
Felcsillannak
szemeim.
- Nem
semmi - dicsérem meg. - De hyung, miért hoztál ide? - kezdek aggódni.
-
Nyugi, csak be akarlak mutatni GDnek. Itt tartózkodik most nálam.
- Azt
nem hiszem el! - felvisítok.
-
Tudtam, hogy örülni fogsz neki. Na, de most első soron leparkolok.
Beáll
egy hatalmas parkolóba, ahol van még egy motor, még 3 autó és egy hajó, ami le
van takarva.
-
Hyung. Ez hihetetlen! - ámulok és bámulok.
- Ah,
ugyan már. Ez kis semmiség - legyint. - Na, de menjünk fel az étkezőbe.
Előre
megy, én meg követem.
A ház
belseje is olyan ámulatba ejtő, mint kívülről.
-
Hyung? Te egyedül élsz itt?
- Nem.
Van takarítóm, szakácsom és egy pincérem. Meg GD-ék is sokat feljárnak. Főleg
Jiyong.
- Ah.
Értem. És barátnő?
- Nincs
túl sok időm csajozni. És neked?
- Á,
dehogy. Nem csajozhatunk.
-
Ennyivel szigorú veletek Andy?
- Nem.
Nem erről van szó. Csak egyelőre rengeteget kell táncolnunk, énekelnünk és mi
egyebek. Se időnk, se engedélyünk nincs rá. Mondjuk, nem lenne baj, ha esetleg
lenne valami valakivel.
- Akkor
jó. És merre van GD?
- Nem
tudom. Lehet a szobámba. Nagyon szeret ott lenni. Nézzük meg?
- Igen -
lelkesen bólintok.
- Akkor
gyerünk.
Nem
sejtettem, hogy körbe fog csalni.
- Itt
sincs, basszus. Akkor hol van?
- Nem
kéne inkább felhívnod? - vetem fel az ötletet.
- Nem
tudom. Lehet elment már.
- Lehet
- suttogom.
- Ezt
mond még egyszer.
-
Mondom, lehet.
- Nem,
nem, nem. Suttogva - elém lép.
- Lehet
- suttogom újra.
- Hm.
Tudtad, hogy ez iszonyat szexi? - fülem mögé simítja fekete fürtjeimet.
-
Hyung. Mit művelsz? - hangerőmet egész halkra veszem, nehogy T.O.P észrevegye,
hogy remeg a hangom. És egész testem.
- Ne
haragudj Ricky. Mióta megláttalak... Én nem tudom mi van velem.
-
Beszéljünk róla?
- Ha
nem nagy teher számodra.
-
Nem.
- Én
biszex vagyok. GD volt nálam az első... mint férfi. És a mai napig...
- Be
kell valljam, hogy Changjoval van viszonyom. Ebből van most a balhé köztünk -
szemem egy pontra összpontosít a padlón.
- Ah,
jó, akkor megnyugodtam.
- Miért
is? - kérdőn nézek íriszébe.
Közelebb
lép. Fel kell, hogy nézzek rá. Majdnem egy fejjel nagyobb nálam.
- Mert
tetszel nekem.
Állam
alá nyúl.
Fejemet
kissé megemeli.
- Hyung
- suttogom. Szinte arcába lehelem a szót.
-
Bocsánat - szájához tolja ajkaimat.
Sokáig
nem mer mozdulni, ezért helyette cselekszem.
Belenyalok
szájába.
Ez
annyira meglepte, hogy eltolt magától.
-
Ricky, ez? Ne haragudj, de jobban kedvelem, ha én diktálom az iramot.
-
S-sajnálom. Nem tudtam.
- Semmi
baj baby. Nem tudhattad.
Rálök a
baldachinos ágyára.
Ingjét
rakoncátlanul kigombolja, majd ő is ráveti magát a matracra.
Hihetetlen
erővel esik nekem.
De
eltaszítom.
Próbálom
ellökni magamtól, de egyre nehezebb végrehajtani a műveletet.
-
Hyung. Várj. Ah - megharapja kulcscsontomat.
- Most
ne zavarj!
Meglepődöm
kijelentésén.
-
T.O.P!
- Mi
van?
- Én...
Én csak szeretném tudni, hogy...hogy meddig szeretnél elmenni? - nyelésemet még
a szomszéd szobából is simán lehetett hallani.
-
Ahw... Félsz nyuszi? Nyugi. Nem lesz baj - előkap a párnája alól egy piros,
szegecses maszkot, amit felhúz. Felső testemet lenyomja a párnák közé, majd
ráül derekamra. Annyira közel hajol hozzám, hogy a maszknak a szegecse végig
karcolja arcomat - Csak szeretnélek megbaszni.
Kihúz a
fejem alól még valamit.
Amikor
szembesülök vele, hogy az egy ostor, falfehérré válok.
-
Hyung. Ugye nem?
- Csak
egy kicsit játszunk előtte.
Nyakamhoz
érinti a maszkját, mély sebet ejt rajta egészen a mellkasomig.
A
fájdalomtól bekönnyezem.
Én nem
erre számítottam. Azt hittem végre kapok egy kis szeretet. Erre csak újabb
fájdalom fogad.
Hiányzik
Changjo.
-
Hyung, kérlek. Engedj el! - sírva kiáltom a sötétbe.
- Még
el se kezdtem édes. Hova menekülsz?
- Haza.
A dormba. Changjohoz.
-
Felejtsd most el azt a kölyköt. Nem érdemel meg téged.
Lemászik
rólam, így kapva kapok a lehetőség után, megpróbálok kikászálódni az ágyból, de
a nyakam köré tekeri az ostort.
-
Megfulladok! - Kezeimmel próbálok lazítani a kötélen, de nem megy.
- Ezért
nem kell elmenned. Itt maradsz velem addig, ameddig én nem engedlek haza.
-
SEGÍTSÉG! - kiáltom.
Emlékszem,
hogy Seung Hyun mondta, hogy a házban van személyzet is. Egy próbát megért.
T.O.P
nevetése mégis azt az érzést kelti bennem, hogy előzőleg hazudott.
Ketten
vagyunk.
Fél óra
kergetőzés után végre sikerült meglógnom.
A
WC-ben kötöttem ki, de innen nem tudok tovább menekülni.
Seung
Hyun bekerített.
-
Rickyyyy. Te is tudod, hogy nem maradhatsz bent örökké.
- De te
sem állhatsz odakint folyamatosan - ordítom ki, miközben a WC tetején állva azt
latolgatom, hogy mekkorát zuhannék, ha kimásznék az ablakon.
Persze,
ha megtenném, mehetnék a kórházba bordatöréssel. Hát vagy bárcsak annyival
megúsznám.
-
Basszus, most mit tegyek? - mérgelődöm.
Valami rezegni
kezd a farmerem zsebébe.
- A
telefonom! - ennyire még nem örültem ennek a kis készüléknek.
Changjo
hív.
Egy
hatalmas kő esik le a szívemről. Gyorsan fel is veszem.
- Haló?
-
Hallod, hova tetted a PSP-t ? A játékok megvannak, de az istenért se találom a
cuccot.
-
Changjo, ez most nem lényeg. Kérlek, segíts - suttogom.
- Ennél
most semmi sem fontosabb. Gecire unatkozom, és tudom, hogy te játszottál vele
utoljára.
- Ha
megmondom, hol van, figyelnél rám is egy percre?
- Ah,
jó, legyen, de siess.
Megnyugszom.
- Itt
vagyok T.O.P kúriájában és éppen a mellékhelységben bujkálom előle.
- Hát
ez valami fenomenális élmény lehet. Remélem jól elbújtál, nehogy veszíts a
játékban. Na, hol a fenében van a PSP?
- Nem,
nem érted. T.O.P elől bujkálok.
-
Komolyan ennyire gyerekes lenne ez a fazon? Azt még megértem, hogy te bújócskát
szeretnél játszani, de hogy ez a Tabi is ilyen bohókás fazon lenne. Minden
esetre kurva vicces őt elképzelni, ahogy bújócskázik.
- NEM!
CHANGJO. Azért bújtam el előle, mert be akarja tenni.
- Mit?
Ez valami újfajta bújócska? Ha megtalál, akkor beteszi neked a Thomas a
gőzmozdonyt?
Pofán
csapom magam. - Changjo, igen, beteszi nekem a gőzmozdonyát. Egyenest a
fenekembe.
-
JAAAAAAA, hogy meg akar baszni? Ezt eddig is említhetted volna.
- Ments
ki innen.
- De
hát hogy?
- Gyere
el értem.
-
Faszom se tudja, hol lakik!
-
Changjo. Ha továbbra is szeretnéd normális méretű segglyukba betenni a
farkadat, akkor igenis eljössz értem - keményítek be.
- Majd
valahogy odakeverek Nielel, de addig ne engedd magad. Amúgy hogyan jutunk be?
- Majd
megoldjátok, de siessetek. Kérlek! - újra elbőgöm magamat.
- Jó.
Na, vigyázz magadra.
-
Próbálok - leteszem.
Csendben
ülök a WC fedelén, és bámulom az ajtót.
Erősen
nekiütődik valami.
Aztán
még egyszer.
És
megint.
Kinyílik.
-
Mondtam, hogy nem maradsz itt örökre.
Beparázom.
Se
jobbra, se balra nem tudok menekülni. Tabi pedig egyre csak közelít felém.
-
Hyung. Könyörgöm - térdre vetődöm - ne.
Lábai
közt átcsusszanok és irdatlan gyorsasággal szaladok végig a folyosón.
A
lépcsőkkel nem szenvedek, helyette inkább lecsúszok a korláton, ami további
sérülésekkel gazdagítja csupasz, felső testemet.
Egyszer
csak a konyhában találom magam.
Nem
találva jobb helyet bevetődöm a pult alá, és várom a felmentő seregemet.
Persze
T.O.P is egyenest a konyhát célozta meg.
- Gyere
elő baby Ricky. Nem fogok több sebet ejteni rajtad.
Befogom
a számat, hogy még a lélegzetem se keltsen hangzavart.
Seung
Hyun hallgatózik.
-
Tudom, hogy itt vagy - a pultot kopogtatja.
Annyira
megijedek, hogy kiugrok alóla, és egyenest hyung lábai előtt találom magam.
- Most
már tényleg nincs menekvés picikém.
Nadrágszíjamnál
fogva felállít, és a hűtőnek lök, ahonnan egy halom hűtő mágnest verek
le.
-
Bo-bocsánat - préselem ki magamból a szót.
- Semmi
baj. Most amúgy is visszakapod.
Egy
egyszerű rántással letoltja farmeromat az alsómmal együtt a combom közepéig.
Megmarkolja
fenekemet.
- Mmm.
Puha.
Mindkét
fokhagyma gerezdemet szétfeszítve felfedezi az arany lyukat.
Ennek
láttára T.O.P nem habozva belenyomja a mutató ujját.
-
Ahhhh! - ordítok fel.
Annyira
gyorsan történt az ujjával a behatolás, hogy időm se volt felkészülni. De már
teszi mellé a másodikat. Aztán belekezd az ollózó mozdulatba, amivel tovább
tágíthat.
-
Utálom, utálom, utálom - verem mindkét öklömmel a hűtő ajtaját.
- Nyugi
nyuszi. Lesz jobb is.
-
Persze, elhiszem.
-
Annyira szemtelen lettél egy szempillantás alatt - megcsapja hátamat az
ostorral.
Egész
testem megremeg a fájdalomtól. Lábaim is kezdik felmondani a szolgálatot.
Legszívesebben térdre vetődnék.
- Ah,
na jó, én nem bírom tovább. Mindjárt beleélvezem a nadrágba.
Megpróbálok
hátra tekinteni, de csak egy pillanatra látom a történteket.
Hyung
levette az alsóját.
Kiveszi
ujjait belőlem, hogy át tudja venni valami nagyobb a helyét.
Érzem,
ahogy még jobban szétfeszíti alfelemet, hogy könnyebben hozzáférhessen a
nyílásomhoz.
Becsukom
a szemem, erősen megmarkolom a hűtő peremét, pipiskedve lábujjhegyre állok.
Felkészülten várom a hősi halálomat.
Egy
orbitális nagy lökéssel beteszi.
Olyan
érzés, mintha szét akarnék szakadni alul. Könnyeim kifakadnak, de mint a zápor,
úgy potyognak.
Körmeim
elkoptak a hűtő kapirgálásába.
Hyung
lök rajta még egyet. És még többet. Egyre gyorsabban.
Át kell
adnom testemet az érzésnek ahhoz, hogy legalább egy picit tudjam élvezni a dolgot.
Changjot
képzelem Tabi helyére.
Megnyugtat
a gondolat, még ha csak puszta illúzió is.
Tabi
sóhajai egyre hangosabbá válnak, ami jót jelent. Viszont lökéseinek száma is
sebesen növekszik.
-
Rickyyyy! Itt vagy? - ez Changjo. Ez az ő hangja.
- A
konyhában - visítom.
- És az
mégis hol van? He? - egyre közelebbről hallom őt.
- Csak
kövesd a hangomat.
- Mi a
jó büdös életnek rendelted ide ezt a gyereket? - kérdezi Tabi kicsit sem örülve
a látogatójának.
- Hogy
megmentsen.
- Arra
semmi szükség.
- Gyere
már CHANGJO!
- Itt
vagyok má'. Ne visíts. Oh, fúj. Mondtam, hogy vigyázz magadra.
Niel is
megjelenik mögötte.
- Ezt
nem akartam látni - elfordítja tekintetét.
-
Húzzatok el innen!
-
Dehogy megyünk. Ereszd el szegény gyereket. Töltsd ki máson a perverz énedet.
Undorító vagy.
- Hogy
beszélsz velem te?
- Ahogy
megérdemled. Na, ereszd el a barátomat.
Ezt el
se hiszem. Changjo...Changjo a barátjának nevezett.
Miközben
elkalandoztak gondolataim, Changjo leszerelte rólam Tabit Niel segítségével.
- Húzd
fel a nadrágodat rendesen és zúzzunk innen - mondja Changjo.
- Jó,
menjünk.
Mint
akit ágyúból lőttek ki, szaladtam a kocsihoz. Bepattantam, és indultunk haza.
Végre.
*Hajnali
2. Dormok*
Visszaköltöztem
Changjohoz az éjszakára. Már egy ideje amúgy is untam Niel társaságát.
A
karjai közt heverve az ágyon próbáltam felemészteni az este történteket.
- Olyan
szótlan vagy, mióta hazaértünk - jegyzi meg Jonghyun.
-
Megkérhetlek rá, hogy senkinek ne beszéljetek ezekről. Szégyellem a dolgot.
-
Persze. Megértem. Nem volt szép látvány. Főleg nekem. Egy kicsit... bántott,
hogy más volt rajtad.
- Én
nem akartam - lesütöm pilláimat.
- De
legalább tanultál belőle. Remélem, mostantól más példakép után fogsz kutatni.
- Már
meg is találtam - nyakába fúrom arcomat.
- Én? -
lepődik meg.
- Igen.
Te vagy az én hősöm.
A
collaboration nem valósult meg természetesen. Changjo és Ricky viszont újra
egymásra találtak. Persze rengeteget veszekednek.
A PSP
azóta sem került elő...
