Ezt egy barátnőmnek írtam, ki ma ünnepli a szülinapját ^.^ <3 Sok sok szeretettel küldöm ezt neki :) 

Szokásosan unatkozok a szobámba, pedig ma jeles nap van. Igen, a szülinapom. Szeretem a szülinapi partykat, a tortát, a nagy felhajtást körülöttem, ezért is furcsállom, hogy eddig nem történt semmi.

Egyedül a szüleim köszöntöttek fel és adtak nekem ajándékot, de ez ilyen korban már nem nagyon számít, hisz mégis azt várom a legjobban, hogy a barátaimtól, és főleg attól az illetőtől kapjak ajándékot, akit különösen kedvelek. Csakhogy ebből a személyből kettő is van.

  Chunjival már ezer éve ismerjük egymást, Ő volt oviban a játszótársam, az iskolában padtársam, a kollégiumban szobatársam és most meg a lakótársam. Az iskolában kezdtem másként tekinteni rá, de nem mertem neki bevallani, mert Ő sose nyitott felém, ezért kicsit megrémültem, hogy mi lenne akkor, ha visszautasítana. Talán soha nem lennénk olyan jó barátok utána.

  A másik L.Joe. Ő teljesen más személyiség, mint Chunji. Később is ismertem meg ChanHee révén. Egy buliban voltunk, amikor bemutatta nekem az akkor szőke, gyönyörű arcú Lee ByungHunt. Aznap este valami iszonyat jót beszélgettem vele, és máig sem telik el úgy hét, hogy ne találkozzak vele. Ő iránta is többet érzek barátságnál, és ha választás elé állítanának, hogy Chunji, vagy L.Joe… Képtelen lennék választani.

Már hajnali 2 van, amikor kintről mozgást hallok. A villany felvágódik a szobámba, hirtelen össze is kell csuknom szemeimet, hogy ne vakuljak meg.

- Ki vagy?

- Éjn! Mé’?

Chunji az és holt részeg. Odaszaladok, kezét átdobom vállamon és az ágyig vonszolom, ahova aztán leültetem.

Ajtócsapódást hallok, L.Joe suhan be a hálóba.

- Hogy van?

- Mi történt? Te ott voltál? – kérdésére kérdést halmozok.

- Igen, de aztán eltűnt mellőlem és csak két órával később találtam meg egy bárszéken. Már korábban is megkerestem volna, ha nem tart fel egy ringyó. – fintorgó feje mindent elárul, így megnyugszom, hogy nem volt közte és a csaj között semmi.

De Chunjiért még mindig aggódok.

- Adj… - öklendezik. – Aggyatok fáj fejem!

Megpróbálom leszűrni értelmetlen mondatából, hogy mit is akar.

- Gyógyszer kell neki. – ránézek L.Joera. – Nincs itthon fejfájás csillapító. El tudsz ugrani egy gyógyszertárba?

- Ahj, igen. – nehezére esik rávennie magát, de megteszi. – De csakis érted.

Ez mosolygást csal arcomra, de szinte egyből le is fagy, amikor Chunji megint öklendezni kezd. És egyre jobban.

Kiszaladok és előkotrom a felmosó vödröt, de mire visszaérek, ChanHee gyomrának tartalma a fapadlón folyt szét. Már jött volna a következő adag is, de megakadályozom azzal, hogy alá rakom a vödröt.

Ameddig Ő békésen kiadja magából a piát, Én addig a padlót takarítom.

Mit ne mondjak, szép kis szülinapi ajándék így utólag.

- Megjöttem. – L.Joe hangja üti meg fülemet. Bejön hozzánk, kezében egy kis, patikás zacskó, benne az orvossággal. Odaadja nekem, Én meg egy szemet továbbadok Chunjinak, aki szinte azonnal lenyeli semmi nélkül. Se víz, se semmi, de félrenyeli a szerencsétlen, így a róka megint meglátogatja a vödröt meg a padlót.

- Basszus, most takarítottam fel. – idegeskedem.

Újból nekiállnék felszedni a tócsát, de L.Joe megakadályoz. Átveszi tőlem a felmosót és nekiáll felmosni.

- Köszönöm.

Felébredek.

Hát milyen hülye álom volt ez?

Mindkét oldalamon besüpped az ágy. De miért?

Chunji édes arcával kerülök szembe. De ki van mögöttem?

Félve megfordulok, L.Joe szépséges arca csillan meg a Hold fényében.

Szóval mégse volt álom?

Felülök, mire L.Joe kinyitja a szemét.

- Minden rendben? – suttogja.

- Aha, azt hiszem. De te mit keresel itt? És Chunji? Miért nem a saját ágyában fekszik?

- Nem tudtam egyedül átcipelni, te meg olyan édesen kidőltél, hogy nem volt szívem téged felébreszteni.

Ilyenkor meg tudnám zabálni ezt a gyereket.

- Ajj, olyan jó szülinapi ajándékot találtunk pedig ki neked Chunjival… Csak elszúrta.

- És mi lett volna az? – érdeklődöm.

- Ez.

Egy percbe telik, mire leesik, mit is csinál és hogy hol is van szája.

Ellököm magamtól. – És ezt Chunjival találtad ki? Vagy tőle is kapok valamit?

- Hát, úgy terveztük, hogy… - átnyúl és felébreszti Őt is. – …mindjárt megtudod.

- Mi van? – kel fel Chunji.

- Nem adtuk még át neki a szülinapi ajándékot te lökött. – torkolja le ByungHun.

- Tényleg. Jó, hogy mondod.

Gyengéden megcsókolja nyakamat, kezét bordámra helyezi, majd egyenest a mellemet veszi birtokba vele.

L.Joe megint számat kényezteti, ajkával simogatja őket, majd nyelvével utat törve megkeresi enyémet. Hevesen csókol, de forrón. Közben Chunji keze összevissza szaladgál testemen, arcát nyakamba fúrja, lüktető eremre folyton puszikat nyom.

Már az első puszinál is olyan szinten felizgultam, de jelenleg majd elfolyok a két srác között. Lelkileg nem bírom. Olyanokkal vagyok együtt, akiket imádok, megbízok bennük és iszonyatosan szeretek.

Chunji és L.Joe szinte egyszerre érik el bugyimat. Benyúlnak, izgatni kezdik csiklómat ujjaikkal.

- Úristeen. – sipítom bele L.Joe szájába.

Ha jól érzékelem odalent, Chunji tovább ment, és már nyílásomnál körözget. Nem is vár sokat, becsúsztatja csodatevő ujját. Már azt hittem, hogy még egyet mellé rakott, de L.Joe fortélyos mosolya elárulja, hogy mindketten bennem vannak. Mozgatni kezdik ütemesen, szinte ugyanabban a tempóban. Hangos sóhajok hagyják el számat.

- Chunji, átadom neked. – szól a társának. – Mindjárt visszajövök édesem. – intézi nekem szavait.

Bólintok.

Chunji felé fordulok, aki közben már 3 ujjal van bennem. Vastag ajkával édesen megcsókolja enyémet.

- Szeretlek. – suttogja fülembe. Libabőrős leszek.

- Én is.

- De, te L.Joet jobban szereted. – szomorodik el.

- Neem! – ellenkezem. Valójában még én sem tudom, melyiküket szeretem jobban. Talán soha nem fog eldőlni. – Én mindkettőtöket ugyanúgy imádom.

- Nekem ez nem elég. – vallja be. – Ez után a kaland után kérlek, döntsd el, mert belehalok a folytonos várakozásba.

- Rendben.

Ekkor visszajön L.Joe, ki már egy szál alsóban flangál.

- Chunji, most te mész.

Feláll mellőlem és otthagy kettesben ByungHunnal.

- Nem is tudod, mennyire szeretlek. – megsimogatja a már meztelen mellemet.

- Én is.

- Kérdezhetek valamit? Melyikünket szereted jobban?

- Ugyanúgy szeretlek téged, mint Chunjit. Egyszerűen nem tudok választani. – tiszta deja vu érzés ezt kimondani.

- Kérlek, döntsd el! Lehetőleg még ma. Nagyon akarom már tudni. Azért mégse élheted le az életed két pasival. Tiszta luxus. Csak annyit segítek a döntésben, hogy én halálosan beléd vagyok zúgva. Imádlak. Minden egyes porcikádért ölni tudnék.

Ezzel csak megnehezítette a dolgom. Soha nem fogok tudni választani!

Visszajött Chunji is, kin már alsónadrág sincs. Mikor még kicsik voltunk, láttam hímtagját, de azóta lényegesen sokat változott. Nagyon sokat…

Rám fekszik, merev botja nyílásomat súrolja.

L.Joe is leveszi bokszerét, Ő a fejem mellé ül, igen közel. Ráveszem magam és megragadom hímvesszőjét, amin húzogatni kezdem a bőrt.

Chunji egy határozott mozdulattal belém rakja merevségét és mozgatni kezdi bennem. Először azért nem mer gyorsan mozogni, de egy negyed óra múlva már iramos tempót diktál.

L.Joe férfiassága egészen megkeményedett, mióta számmal is rásegítek elélvezésére.

Egyszer csak a nyögdécselésem abba marad, egy hangosabb kiáltás akarja elhagyni torkomat, ezért Chunji és én is leállunk.

- Vedd át. – adja át a helyet L.Joenak, aki izgatottan mászik rám, és folytatja ott, ahol Chunji abbahagyta.

- Lenne egy fontos kérdésem. – beleleheli szavait ChanHee a fülembe. – Benne lennél abba, hogy én hátulról, ByungHun meg elölről?

Hogy én? Benne lennék-e? Ami azt jelenti, hogy a-a-abba a lukamba is? Elszörnyülködöm, de valami hülye ötlettől vezérelve ezt felelem: - Benne.

- Okés. L.Joe?!

Ránéz megszólítójára, de egy percre sem állna le a mozgással.

- Te előre, én hátra?

Egyetértően bólint.

Fel kell kelnem fekvő pozícióból és térdelőbe kell átmennem. Chunji egy adag síkosítót nyom kezére, amit ráken hímtagjára. Nagyon lassan közeledik felém, de én felgyorsítom a folyamatot, mert nagyon izgulok, inkább legyek túl rajta előbb.

Felordítok, annyira fáj, pedig először még nem is volt olyan vészes. Káromkodok egy hosszú sort is.

Nagyon sok időbe telt, mire sikerült megszoknom a nem hétköznapi érzést.

Miután lehiggadtam, L.Joe is újból belém rakja elölről. Chunjival egyszerre kezdenek el mozogni bennem.

Ilyen élményben még soha nem volt részem, és nem is hiszem, hogy lesz is ha csak nem minden szülinapomra ezt kérem ajándékba.

L.Joe kissé megremeg, izzadsága patakokban folyik le róla, hímvesszőjével az utolsókat löki, aztán elmegy. Belém ereszti meleg anyagát, de ha ez nem lenne így is elég, Chunji is ugyanezt teszi.

Ameddig csak tudják, folyatják belém anyagukat, aztán kimásznak belőlem.

Fáradtan hullunk a párnák közé, aztán egy kis pihegés után elnevetjük magunkat.

- Ti nem vagytok normálisak. – nevetem.

- Te se, hogy belementél. Amúgy meg, boldog szülinapot. – szinte egyszerre mondják.

- Jaj, köszönöm. Ennél szebb ajándékom nem is lehetett volna.

Mintha nem történt volna velem már így is sok örömteli dolog, még egy hármas csókolózás megkoronázza ezt.

Összeborulva fekszünk, a fiúk már húzzák a lóbőrt, de én még mindig azon töröm fejem, hogy melyiküket is válasszam…

A nagy gondolkodásba annyira elfáradok, hogy feladom, és inkább lehunyom a szememet.

Azzal a tudattal merülök mély álomba, hogy bármi is történjen, bármelyiküket is választom, a másikat se hagyom cserben. Ahhoz túlságosan is ragaszkodom hozzájuk… 

- Kris, várj egy percet. – szaladok utána olyan gyorsan, ahogy csak tudok a reptéren.

- Mond. – áll meg pont előttem, így nekiütközök.

- Bocsánat hyung. – meghajolok. – Ami azt illeti, ma nem jó az este… Baekhyunnak már megígértem. – elszégyellem magam.

- Már megint?

- És mi van Taoval? Esetleg nem elég…

- Shh… - szakít félbe. Mutatóujját szája elé helyezi, hogy ezzel is jelezze, hogy jobb, ha befogom. – Nem akarom, hogy a többiek is meghallják.

Hátra pillantok és Luhant látom meg magunk mögött. Aztán Chen, Lay és a többiek is lassan beérnek minket.

- Amúgy semmi bajom pandával, de mostanában nagyon fájlalja… khöm… - köhint egyet. Persze egyből tudom, mire érti.

Bólintok. – És fordítva még nem? – amennyire csak lehet, próbálunk a dologról úgy beszélni, mintha nem arról lenne szó, de nem egyszerű. Luhan így is nagyon hegyezi a fülét.

- A-a. Nem is akarom. – rázza fejét. – És Ő se. – hajol közelebb.

- Áh. Ugyanez a helyzet nálunk is.

- Chanyeol? Nekem ma le kell vezetnem a feszültséget. – egyenesedik ki. Táskáját a vállára csapja és egy pillanatig más felé nézelődik, hogy hagyjon gondolkodni. – És tudod, holnap már nem lesz együtt a K meg az M. – emlékeztet.

Hosszasan töröm a fejemet, hogy mi legyen. Ekkor Baekhyunt fedezem fel, aki éppen Kyungsooval vált szót. Intek neki, hogy jöjjön egy percre, de nem figyel rám.

- Baekhyun! – emelem fel a hangom. Erre már ő is felkapja a fejét.

- Igen? – megtalálja tekintetem. Megint intek neki, mire áttöri magát a többieken és szorosan magam mellé húzom.

- A ma estéről lenne szó. Lehet el kéne tolnunk egy másik napra.

- Miért? – lepődik meg. Kicsit össze is ráncolja homlokát.

- Wu Fan…

- De hát megígérted. – kutyaszemekkel fordul felém. Ajkát még kicsit le is biggyeszti. Fújtatok egyet, hangot adva annak, hogy nem tudok dönteni.

- De holnap már nem lesznek velünk…

- Döntsél. Ha gondolod, átmehetek Kyunggiehoz is. – elkap a féltékenység.

- Nem engedlek. – ragadom meg a könyökénél fogva Baekiet.

- Szóval marad? – néz rám. fél percig egymás szemét fürkésszük, de nem tudom egyszerűen…

Hirtelen ötlettől vezérelve megfogom Kris karját és közelebb húzom magamhoz.

- Na, idefigyeljetek. Csak egyszer mondom el, milyen ötletem támadt, de erről senki se tudhat. – suttogom olyan halkan, amilyen halkan csak tudom.

- Mi lenne az? – kérdi Kris.

- Ma este gyere át hozzánk. Baekhyunnal közös a szobánk. Akkor gyere, amikor már mindenki alszik, mi megvárunk.

- Miről folyik a téma? – jön oda Tao gyanakodva.

- Semmi, semmi. – elengedem mindkettőjüket, szétrebbenünk.

Gyanús tekintettel mér végig minket, majd Kris mellé ál és arrébb vonulnak tőlünk.

- Én visszamegyek D.O.hoz, nem fejeztük be az eszmecserénket.

- És én? – elszomorít, hogy megint itt hagy.

- Csak egy pillanat, visszajövök. – és már el is tűnt apró termetével. Vagyis csak nekem apró.

- Mi újság Channie? – fogja meg a vállamat Luhan.

Tudom, hogy titokban ők is csinálják Sehunnal, de mostanában hallottam olyan pletykát is Laytől, hogyha nincs Sehun, akkor XiuMinnel bújnak össze.

Megrántom a vállam. – Veled?

- Velem se sok.

- Jesszus, ez a sok rajongó, mikor érünk már ki innen? – kérdezi ingerülten Sehun.

- Nyugi van, szerintem már lassan kint vagyunk. Nézd, ott a kijárat. – mutat az ajtó felé Luhan.

- Éhes vagyok. – így Sehun.

- Majd a hotelbe kapunk kaját Hunnie, addig is itt egy szenyó. – nyom a kezébe egy becsomagolt szendvicset Lulu.

- Kamsa Luhannie. – hajol meg mosolyogva.

- Na végre, szabadlevegő. – tűnik fel köztem és Luhan között Lay. Mélyeket lélegzik a nem túl friss, reptéri levegőből. Igaz, a bentinél azért valamivel frissebb.

- Itt vagyok. – jön a másik oldalamra Baekie.

- Okés. Ülünk egymás mellé a kocsiban?

- Aha, ülhetünk. – szélesen vigyorog.

Besötétedett. Baekhyunnal ketten vagyunk a szobába. A két nem túl nagy ágyat összetoltunk, hogy közelebb legyünk egymáshoz. Miután behúztuk a függönyöket is és bekapcsoltuk a tévét, beindítottunk egy filmet.

- Mit nézünk? – kíváncsiskodik Baekhyun.

- Nem tudom még milyen, de valami új. Nemrég játszották a moziban.

- De régen voltam már moziban.

- Én is. – visszajátszódik képzeletemben, ahogy megveszem a popcornt meg a kólát és helyet foglalok a nagy vászon előtt. – Hát nem mostanában fogunk menni. – keseredem el.

- Hát nem. Hol lehet már Kris? És milyen ötleted támadt? Nem számoltál be róla részletesen.

- Baekie, ez maradjon meglepetés. Majd ha már Kris is itt lesz, elmesélem.

Baekhyun az ágytámlának nekidőlve várja, hogy vége legyen a sok reklámnak. Én is befekszek mellé, meglepetésemre még oda is bújik hozzám. Jóleső érzés terjed szét egész testemben. Vállamra hajtja fejét, én pedig az ő bucijára, belém karol, az én kezemet pedig a combján pihentetem.

- Muszáj átjönnie Krisnek? – suttogja.

- Igen, bár nekem is jobban tetszik így.

- Zárjuk ki. – javasolja.

- Neeem, az nagy bunkóság lenne. Na, kezdődik a film. – mutatok a képernyőre.

Figyelmesen nézzük, már nagyjából a felénél járhat a film, amikor kezem már Baekhyun érzékeny pontjánál pihen. Nem is vettem észre, hogy lecsúszott odáig. Kicsit zavarba jövök, de Baekie csak egy mosolyt villant rám és lassan becsúsztatja nadrágjába a kezem. Amint megtapintom férfiasságát, elindul bennem egy vágy, az iránt, hogy rámarkoljak. Ezt meg is teszem, Baekhyun pedig egy halk sóhajjal jutalmazza műveletemet.

- Ne hagyd abba. – nyom egy csókot az arcomra. Kiráz a hideg.

Nekilátok a kézi munkának, amit Baekhyun egyre jobban élvez. Szemeit összezárja, és fehéren csillogó fogait összeszorítja. Azokon keresztül présel ki néha egy-egy sóhajt, vagy éppen felszisszenést.

Halk nyikorgás kíséretében jön be Kris az ajtón.

- Meg se vártok? – buja vigyorra húzódik ajka.

- Ne haragudj hyung, de nem bírtunk már várni. – így Baekhyun.

- Semmi gond. – leül az ágy szélére és a tévére szegezi tekintetét. – Mit néztek?

- Valami új filmet, de nem rossz.

- Te izgalmasabb vagy nekem Chanyeol. – mondja Baekie. Akaratlanul is elpirulok. Kicsit elfordítom a fejemet az ágy széle felé, mire Kris ajkai megtalálják az enyémet. Olyan hirtelen ért az egész, hogy véletlen erősebben megszorítom Baekhyun szerszámát, mire ugrik egyet az ágyban. – Yaa, Chanyeol. Most kérj bocsánatot.

Elszakadok Kristől, de ő erőszakosan vissza akarja tuszkolni nyelvét a nyílásomba.

- Kris, nyughass. – torkollom le. – Baekhyun, ne haragudj. – kiveszem nadrágjából a markom és odahajolok, hogy egy puszit nyomjak arcára.

Megragadom a csípőjénél fogva, és nekem háttal fordítom Baekiet. Egy mozdulattal lerántom róla minden féle alsóneműt. Kris is így tesz velem, de ő erőszakosabban. Majdnem lefejeltem Baekhyun lábát, mert lábaimat kicsúsztatta alólam. Hasra vágódom, bár nem nagyon fájt, mert kutyapózban voltam az ágyon. Egy póló van rajtam, ahogy Baekien is. Kris se vár sokáig, ledob magáról minden ruhát, és egyből nekem esik. Én félve húzom ölembe egyetlenemet, és lassan belémélyesztem merevségem. Kris férfiassága elég kényelmetlenül van bennem, de idővel megszokom méreteit. Karom elsiklik Baekie csípője mellett, és megint megragadja botját. Gyorsan húzogatom, míg hátulról gyengéden lököm. Kris nem kíméletes velem, Ő nagyokat rugózik, de nem bánom. Így, hogy már megszoktam méretét, élvezetes.

- Ahh… Kris… - dörmögöm bele a sötétségbe. Csak a tévé fényei adnak némi világosságot.

- Chan… Chanyeol… - kapaszkodik meg a nyakamba Baekie. – Szeretlek.

- Én is nagyon. – puszilgatom gyengéden nyakát. És akkor elmegy. Anyaga kezemre folyik, aztán egy zsepiért kapok, amivel letisztítom magam és Baekhyunt. Közben Kris is egyre merevebb lesz bennem, aztán Ő is elmegy. Nem engedem, hogy belém folyjék fehéres cucca, megragadom és kihúzom magamból.

Hangos nyögések közepette végül én is elélvezek.

Pár percig csak fetrengünk az ágyban és sóhajtozunk. Épp vége lett a filmnek is, így most már tényleg teljes a sötétség a szobában. Kris felkapcsolja a kisvillanyt, felveszi a nadrágját, és mindkettőnknek ad egy jó éjt puszit, majd kimegy.

- Nem volt ez olyan rossz. – mondom Baekhyunnak.

- Nem. Remélem azért Tao nem fog tudomást szerezni róla…

- Áh, nem hiszem. Kris se akarja. Ő tuti nem mondja el neki.

- Én is így gondoltam. – felrángatja magára az alsóját és betakarózik. Követem példáját.

Átkarolom, és odasúgok, egy jó éjtet, de Baekhyun közelebb húzódik, belenéz csillogó szemeivel az enyémbe, aztán egy apró, gyengéd csókot lehel ajkamra.

- Mit gondolsz? Lesz ilyen legközelebb? – kérdezi még mindig arcomat fürkészve.

- Maybe next time…