Már egy hete folyamatosan dolgozom a konyhában. Pár napon belül eljön a vizsgám, és tökéletesítenem kell az eperkrémes habcsók tortámon, mert az istenért sem akar a habcsók tökéletes állagúvá válni.

   Többszöri próbálkozás után kezdtem feladni, de olyankor Jin megjelent mögöttem, és elmagyarázott ezt-azt, majd pár biztató szóval otthagyott egymagam a tűzhelynél.

   Ez a nyolcadik nap, hogy újra sütöm a ropogós epres habcsókokat.

Kora reggel izgatottan szaladtam le a boltba, és vásároltam meg ugyanazokat a termékeket, melyekre már egy kisebb vagyont pazaroltam ebben az egy hétben. A friss epret a szokásos helyen szereztem be, vagyis a kis kertemből, melyet a teraszomon tartok. A habhoz és a tésztához valókat pedig a helyi kisboltban vettem meg.

  - Jó reggelt - köszöntöm a pénztárost.

- Magának is. Húha, csak nem megint a tortát próbálgatja?

- De, sajnos. Már kezd kicsit elegem lenni belőle.

- Meghiszem azt kedvesem. Nagyon remélem, hogy sikerül letenned a cukrászatit - mosolyog rám az idős hölgy.

- Én is. Bár biztos idegesebb leszek, amikor majd ott kell megsütnöm az egészet.

- Ne gondolj arra, hogy kik vesznek körül. Biztos lehetsz benne, hogyha azt képzeled, otthon vagy, és ott sütögetsz, nem fogsz kapkodni.

- Megfogadom - viszonzom kedvességét, s a visszajárót nem is engedem, hogy odaadja.

- Ugyan már lányom, tedd csak el. Szükséged lesz rá akkor, ha majd nyitsz egy saját üzletet.

- Addig még sok víz fog lefolyni a Han-folyón - legyintek kuncogva. - Nekem viszont most sietnem kell, mert a fél napom megint rá fog menni erre a tortára. Viszontlátásra.

- Sok sikert a vizsgán. Mikor is lesz?

- Holnapután. Lehet, még holnap benézek. És köszönöm! - kiáltom már az ajtóból.

-  Rendben. Én viszont látom.

   Jókedvűen, szinte szökkenve térek vissza a házhoz.

A második emeleten tartottam, amikor a lépcsőházban összefutottam Jinnel.

- Szia. Hát te? Megint a tortát sütöd?

- Igen.

- Nagyon édes tőled, hogy ellátsz édességgel, de már kezdem kicsit unni ezt az epres habcsóktortát.

- Hidd el, már én sem szívesen eszem meg. Sőt. Mondhatni undorodom tőle. Amúgy te hova indultál?

- Ja, csak a kocsiban hagytam a mobilomat tegnap éjszaka, de lényegtelen. Inkább segítek felvinni a szatyrokat - felkapja mind a 3 zacskót.

- Ne vigyek egyet? - kérdem.

- Nem kell. Elbírom.

Felcaplatunk a hatodikra, de már látom Jinen, hogy szívesen szabadul a nehéz súlyok terhe alól.

Előkeresi a lakáskulcsát zsebéből, s kinyitja az ajtót.

Előre enged udvariasan, majd utánam hozza a három zacsit, amit a konyhapultra felrak.

- Ha nem gond, én most elmegyek fürödni, mert hajnalban, amikor hazaértem, már nem volt túl sok erőm, és téged se akartalak felkelteni.

- Nem baj, dehogy. Amúgy milyen volt az este?

- Uh, ütős. A fiúk felöntöttek a garatra és csajozgattak. Mondjuk én inkább fogtam magam, és leültem a bárhoz, míg ezek tomboltak a VIP szektorban. Nem volt hangulatom sem a tánchoz, sem a csajozáshoz.

- Hm. Hát hogyhogy?

- Nem tudom. Na, tíz perc, és ha gondolod, megint segítek.

- Köszönöm, de egymagam kell, hogy elkészítsem.

- Ahogy akarod.

      Kipakolom a szatyrok tartalmát. Csendben elolvasom a receptet századszorra is és memorizálom a lépéseket. Kezemet tördelve visszamondom magamban, de megint belekavarodom. Az asztalra csapom a kinyomtatott lapot, felállok, és nekilátok az előkészületeknek, mondván, talán gyakorlatban jobban meg tudom jegyezni a lépéseket.

A keverőtálat előkotrom a mosogatóból, a spájzból pedig kihozom a robotgépet.

- Tehát a 3 darab tojásnak a fehérjét szépen felverjük robotgéppel - emlékeztetem magamat a recept legelső lépésére.

A tojásokat feltöröm, és külön választom a sárgáját és a fehérjét. A gépet a tálba helyezem és az első fokozatra állítom.

A fehérjét addig verjük, míg az kicsit el nem kezd habosodni. Kanalanként hozzáadjuk a 20 dkg porcukrot.

- És addig verjük, míg kemény nem lesz - mondom ki hangosan a gondolatomat.

- Mit versz keményre? - kérdezi mögülem a lakótársam, Jin. Hangja igen pajzánul csengett.

- A habot. Te perverz állat!

- Mondtam valami mocskosat is? Te vagy az - érzem jelenlétét a hátam mögött. Egészen közelről.

Csípőmre helyezi kezeit, állát vállamra rakja, hogy nézhesse, amit csinálok.

A robotgép kapcsolóján megcsúszik az ujjam, és maximum sebességre állítom véletlenül, mire a kemény hab szanaszét fröccsen.

A legtöbb természetesen az arcunkra kerül.

- Hát ehhez valami frenetikus tehetség szükséges - átveszi tőlem az elszabadult habverőt és egy mozdulattal lekapcsolja.

Ránézek, mire tudatosul bennem, hogy az egész lényén csak egy szál törölköző van. Felső teste teljesen fedetlen. Arca és hosszú nyaka pedig csupa hab.

- Bocsánat. De Jin, mit beszéltünk meg pontosan egy éve, amikor beköltöztél? Hogy nem mászkálunk meztelenül a lakásban.

- Nem vagyok meztelen. Van rajtam törcsi.

- Az nem jelent semmit. Menj, és öltözz föl.

- Inkább megyek, és megfürdök még egyszer, mert tiszta hab vagyok.

- Várj, inkább letörlöm. Annyira nem jutott sok rád.

Megfogom a konyharuhát.

Mivel Jin majdnem egy fejjel magasabb nálam, ezért lábujjhegyre ágaskodom. Vállára helyezem tenyeremet, hogy kapaszkodjak benne, míg letisztogatom.

- Csukd be a szemed - utasítom.

Kitörlöm alóla is a fehér krémet.

- Készen vagyok? - kérdezi.

- Nem, még a nyakadon is van.

- Várj egy percet - még mielőtt letörölhettem volna a krémet, megragadta csuklómat, megállítva a folyamattal.

- Mi az?

Ahelyett, hogy válaszolt volna, megnyalta az arcomat.

- Finom lett - állapítja meg.

- Jin! - idegesen rávágok a mellkasára. - Mit művelsz?

- Csak megkóstoltam.

Leszed a vállamról egy kis adagot.

- Kóstold meg - nyújtja mutatóujját.

- Dehogy kóstolom - ellenkezem, de ő lazán belenyomja számba mutatóujját. - Mmm! – kirántom mérgesen.

- Na? Szerintem finom. Kérsz még? Tele van az egész arcod.

- Nem kérek. És most kérlek, hagyj magamra. Dolgom van!

Megragadja derekamat és magához húz. Izmos mellkasához szorít. Sötétbarna íriszeit belemélyeszti enyéimbe.

- Segítek szívesen.

- Nem kell, már mondtam - próbálom megőrizni hidegvérűségemet, de tetőtől talpig elpirulok. Jin sosem váltott ki belőlem érzéseket, de most teljességgel megsemmisültem. Ennyire férfiasnak még életemben nem láttam.

Húsos ajkai szinte hívogatnak, hogy: tessék beleharapni, azért vannak.

- Ne kellesd magad. Hidd el, ketten ügyesebbek leszünk - suttogja, miközben szája egyre közelebb kerül hozzám.

Gyengéden megérinti puhasága nedves ajkamat, de szinte alig súrolja.

- Miért teszed ezt Jin? – távolodom.

- Most hallgass és figyelj!

Reakcióidőt se hagy. Gyorsan csökken a távolság, s már csak egy leheletnyi rés van ajkaink közt, amikor megáll. Vár. Vár arra, hogy én csókoljam meg.

- Nem Jin, ez nekem nem fog menni - suttogom, de nem tágítok mellőle. Továbbra is szájára lehelem a szavakat.

Talán mert én is akarom? Akkor mégis mi fog vissza?

- Te is tudod, hogy nem foglak hagyni addig - megragadja szorosan csuklóimat, melyek eddig nedves mellkasán pihentek.

- Miért teszed ezt? - kérdezem kétségbeesetten.

- Mert irtózatosan kívánlak - kicsit megrántott, mire ajkaink összeértek.

        Nyelvével megpöckölte felső párnámat, fogait belemélyesztette, s húzni kezdte maga felé.

Kiszökött az első nyögésem, melyet a fájdalom okozott. Nem bírtam magamba elfojtani, mert olyan erősen összecsípte, hogy letépett egy kis hámréteget és vérezni kezdtem.

        A vereslő cseppeket gondosan lenyalta róla, s gyengéden kitátott számba helyezte nyelvét. Szinte azonnal megéreztem édes nyálának és a vér vasas ízének egyvelegét. Először érdekesnek találtam ezt a kombót, de minél többet éreztem, annál jobban tetszett ez az újfajta íz világ.

       Jin durván, erőszakosan tuszkolta át nyelvét, de én próbálkoztam lelassítani. Egy perc után végre átvette azt a tempót, melyet én diktáltam, így már lassabb sziluettet jártak ízlelőszerveink. Puha, sikamlós szerve körkörösen mozgott nyelvem körül, majd átváltott egy másféle változatra. Nyelveink egymáson csúsztak végig, ízlelőbimbóink dörzsölték a másikét.

     Eközben Jin eleresztette csuklóimat. De már nem voltam képes ellökni magamtól.

Tetszik az egész, amit velem művel, sőt, többet akarok. Nem jellemző rám ez a viselkedés, mégis kiváltotta belőlem. Így hát hagyom, hadd csinálja továbbra azt, amit szeretne.

      Karjaimat átvetem vállain, és tarkóján összefonom ujjaimat. Alkaromra valami habos jellegű krém kenődik. Ekkor döbbenek rá, hogy Jin nyaka még tiszta habos. Megragadom az alkalmat, s kilököm nyelvét számból, hogy aztán hosszú nyakát vehessem birtokba.

      Elsőként kiálló ádámcsutkáját veszem kezelésbe. Teljesen bekapom, s szopogatni kezdem, míg nyelvemmel lenyalogatom róla a könnyed, cukros fehérséget.

Jin hangos sóhajokkal fejezi ki tetszését, melyeket hátravetett fejjel ad ki magából, s ezzel nagyobb hozzáférhetőséget biztosít bársonyos bőréhez.

     Miután a csutkájáról teljesen eltávolítottam az édességet, állkapcsára vezetem nyelvem hegyét. Még a fülcimpájáról is lenyalom, és így maradéktalanul megtisztítottam testét minden ragacsos finomságtól.

      Még mielőtt bármit is tennék, ő megelőzve engem, szintén rávetemedik a nyakamra. Egy forró sóhajt pihegek fülébe, majd egy kicsit lejjebb csúszok, mert a nagy kényeztetésben berogynak lábaim, így Jin vállán pihentetem tovább fejemet és vastag, nyaki vénájára lehelem forró lélegzetemet.

Ebben a testpozícióban jól láthatóan kidudorodik az én vénám is, melyen SeokJin végig dörzsöli ízlelőbimbóit.

    Ezután újra visszatér csupa habos szájjal az ajkaimra. Cukros, émelyítően finom nyála lázba hoz.

Ekkor végre kezei is lejjebb csúsznak a csípőmről. Belemarkol fenekembe, s szétfeszíti azokat. Ezt a mozdulatot többször és egyre keményebben ismétli meg. Miután az ötödik alkalommal kicsúszott a markából ülepem, újra meg akarja őket ragadni, de véletlenül túl mélyre helyezi hosszú ujjait, s megtapintja vele legintimebb részemet a feszülős cicanadrágomon keresztül.

Felnyitom pilláimat, hogy lássam reakcióját. Még az ízlelőszerveink mozgása is leáll, csak egymást bámuljuk kikerekedett szemekkel. Jin arcán mintha egy kis pír jelenne meg, ami hamar el is illan. Megnő az önbizalma és folytatja a motozást. A szűk nacin keresztül belemélyeszti ujja begyét nyílásomba s végig húzza benne.

Belekuncogok szájába.

- Tetszik? - kérdezi, miután kiszáll szájnyílásomból.

Bólintok.

- Akkor gyere - újra megcsókol. Hosszasan tartja ajkait számon, s lassan megindulunk. Én hátrafelé lépkedem csukott szemmel, és Jin nyakába kapaszkodom. Teljesen megbízok benne, így még az sem zavar, hogy ő nem tart karjaiban. Sejtésem sincs, hogy miért nem fog, de nem akarom kinyitni szememet, had legyen meglepetés, pedig hallom, ahogy csörömpöl az edényekkel mellettem, és hogy a pult felé nyújtózkodik. Bár nem szakad el tőlem egy másodpercre se.

- És most bemegyünk a hálóba - suttogja mély, férfias hangján.

Lassú, biztos lépéseket teszek meg hátrafelé, de Jin irányít, mert teljesen elvesztettem érzékeimet. Nem tudom, merre is található a saját hálóm, vagy akár Jiné.

Végül nekinyom egy sötétbarna, vaskos ajtónak. Tehát az ő szobájába fogunk kikötni.

Lenyomja a kilincset, én pedig a súlyommal belököm az ajtót. Majdnem hátraesem, de időben kapcsolok, így még volt lehetőségem megkapaszkodni Jin oldalába.

- Megvagy nyuszi? - kérdezi hatalmas mosollyal az arcán.

- Igen.

- Akkor jó - nyom egy puszit homlokomra.

- Azokat minek hozod? - nézek a nagy tál habra, amit én vertem fel és a hatalmas kosár eperre.

- Hogy beédesítsem a napodat bébi.

Elakad a lélegzetem. Csak egy "oh"-t tudok kinyögni.

- Nem tetszik az ötlet?

- Te is tudod, hogy édes szájú vagyok - kikapok a kosárból egy termetes, piros epret, amit belemártok a habba. Beleharapok, mire a rózsaszín, savanyú nedv kicsordul a szám szélén.

Jin ádámcsutkája tett egy nagy távot lefelé, majd visszaugrott a helyére. Nem tudta visszafogni vágyait. Odahajol és eltávolítja nyelvével a halványpiros cseppeket.

- Finom, de csak mert te termesztetted - dicséri kétkezű munkámat.

- Köszönöm - mondom alig érthetően, mert a nagy eperdarabot még mindig nem sikerült teljesen megrágnom.

Ezen Jin segít. Belekanalaz számba, s átvesz egy kis falatot, amit ő tovább majszol.

Csendben lenyeljük a lédús gyümölcsöt, mire ő lágyan összeérinti homlokunkat. Karomért nyúl, hogy ujjainkat egybe tudjuk fonni, majd kézfejem arcához dörzsöli, s lecsukja hosszú pilláit.

- Tudod milyen régóta vártam erre a pillanatra?

- Nem - válaszolom őszintén.

- Mióta tudtam, hogy a lakótársad lehetek.

Megdöbbent válasza. Nem hittem sose, hogy Jinnek majd pont Én kellek, hisz a haverjaival olyan jól elbulizgattak minden hétvégén. Többször is volt rá alkalom, hogy Jin esténként nem tért haza, és olyankor gondolom más lány ágyában kötött ki. Most mégis én vagyok vele a saját szobájában, és ilyen szavakkal próbál édesgetni magához. Lehet megörültem, de megeshet, hogy át akar vágni, és én is csak egy leszek majd a sok közül?

       De nem agyalok tovább ezen, mert nincs értelme. Már annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy képtelen vagyok visszatartani magamat. Meg hát a kezemben van a hatalom, és bármikor kipaterolhatom a lakásból, ha rosszul sülne el a dolog.

- Jin?

- Hm? - feltekint rám, miközben leteszi a finomságokat az éjjeliszekrényére.

- Áh, semmi, hagyjuk - legyintek, és közben helyet foglalok az ágya szélén.

Visszatér hozzám. Összeszorított térdeimet lábai közé helyezi.

Ekkor veszem észre először, hogy a törölköző alatt termetes férfiassága már ki szeretne bújni helyéről. Feltekintek rá, édesen mosolygó lényére, ami egy kicsit enyhít izgalmamon, amit a dudor látványa okozott.

       Lehajol, hogy újra megcsókolhasson. Cuppanós puszik közt komótosan hátradőlök a selyem takaróra.

Felhúzom a lábaimat és egy kicsit hátrébb araszolok, így Jin is fel tud mászni az ágyra.

     Térdel, és egy kezével támaszkodik a matracon, míg a másikkal lehúzza mélyen kivágott nyakú felsőm ujját. Meztelen vállamra helyezi izzadt tenyerét és simogatni kezdi azt. Érintésétől még a hideg is kiráz.

    Húsos alsó ajkát fogaimmal egy kicsit megcsípem, mire résnyire széttárja száját és beleteszem érzékszervemet nyílásába.

    Jin felbátorodva nyúl széttárt ujjakkal mellkasom felé. Ráhelyezi és belemarkol mellembe. Lassan markolássza, és közben körbe-körbe masszírozza jobb keblemet. Bár a melltartó akadályozza a kényelmes hozzáférhetőségben, és így nem a legkellemesebb az amúgy jól eső, izgató gesztus.

          Megragadja mindkét oldalamat, mire derekamat elemelem a matractól. Ő feljebb csúsztat a párnák közé.

- Így kényelmesebb lesz.

Bólintok.

Jin kezébe veszi a tálat, melyben a hab található, és feltolja a felsőmet a melleim alá. Mutatóujjával egy jó adag krémet kanalaz ki, s buja vigyorral arcán, lassan, bőrömet cirógatva, rákeni egy csíkba. Föntről egészen levezeti a nadrágom korcáig ujját.

A mellem alá, ahol végződött a vonal, egy kisebb epret nyom.

Irtózatos lassúsággal hajol le medencecsontom közébe, szemével folyamatosan engem szuggerálva.

Kidugja izmát szájnyílásából, s megérinti vele a bőröm. Gondosan tisztítja le róla a ragacsos masszát, s ráérősen halad felfelé. Köldökömre nyom egy csókot, majd folytatja kínzó gyengédséggel izgató nyalást.

- Jihn – sóhajtozom. Automatikusan belekapok mogyoróbarna puha hajkoronájába. A tincsek megcsiklandozzák ujjközeimet, ahogy egyesével a tenyerem alá csusszannak.

  A rés, mely hátam és a matrac között helyezkedik, még egy tíz centivel nőtt, amint SeokJin elérte az epret. Szájával szétnyomja a bordámon a pirosló gyümölcsöt, s a leve szétfolyik rajtam. Felszürcsöli, majd a pépet felkanalazva nyelvével, felemelkedik, s ajkaimra téved.

Türelmetlenül furakodom be szájába, hogy újra megízlelhessem a lédús szamóca zamatát, s Jin cukros nedvét.

     A csók közben Jin feljebb tornázza magát lábaival, s ráül derekamra. Nadrágon keresztül is jól érzem meleg spermazacskóit, s merevedő tagját is.

     Ennyire még sose illetődtem meg egy férfi hímvesszőtől. Ez alakalommal azonban egy olyan fiúról van szó, aki eddig lakótársamként üzemelt, s nem gondoltam rá sose, hogy legyen köztünk bármiféle intim kapcsolat is. Bár Jin egy igazi Flower Boy küllemét illetően, s többször is megdobogtatta szívem látványa, stílusa; nem akartam vele szexelni. E pillanatban mégis azt kívánom lelkem mélyén, hogy csak lenne már bennem férfiassága.

  

Jin megemeli lapockámat, hogy alám tudjon nyúlni. Ujjbegyei megcirógatják selymes bőrömet, majd a csipkés melltartómhoz érve belemosolyog smárolásunkba. – Ettől most megválunk – búgja torkomba a szavakat.

        A kapcsolókkal meggyűlik a baja, pedig biztos vagyok benne, hogy van rutinja. A pántokat addig rángatja, míg a kapcsok sikeresen elválnak egymástól.

A rugalmas anyag elengedi magát, s elveszti funkcióját. Melleim széjjelebb csúsznak.

Jinnek mégis tetszik, s izgatottan markol a fekete csipke alá. Olyan erővel markolja meg keblem, hogy pár centivel hátrébb csúszunk mindketten.

   Nyelve továbbra is szívesen izgatja az enyémet körkörös mozdulatokkal, vagy éppen a simogatós változattal.

Érzem, hogy egyre kijjebb mászik számból, s már-már csak apró puszikkal látta el puhaságomat, mikor fogával beleharap újfent alsó ajkamba, és megtépi azt.

- Jihn, nee – nyögöm. Telhetetlenségemben újra és újra belemarkolok hajába. Egyszerűen nem találom a megfelelő fogást, amit pontosan meg tudnék ragadni. Jin haja egyre rakoncátlanabb, ziláltabb. A tincsei pedig egyre jobban tapadnak.

   Jin közben puszikkal látta el állam, nyakam, s mellkasom, de még mielőtt melleimre cuppant volna, kinyúlt oldalra, hogy kiszedjen a habból egy jó nagy adaggal.

Tenyerét ráhelyezte dús keblemre, így az tiszta ragacsos lett. Persze ez is volt SeokJin célja. Azonnal rávetemedik édes bimbómra.

Addig izgatja, szopogatja, míg megkeményedik. Ez a folyamat lényegesen változtatott azonban a lent történő dolgokon is. Nedvem már teljesen eláztatta a bugyimat, s bizsergést tapasztalok szeméremajkaimon.

  Már nem bírom tovább a szenvedést. Meg akarok szabadulni további ruhadarabjaimtól is, ezért megfontolatlanul nadrággombomhoz kapok, megfeledkezve arról, hogy Seokjin törülközője alatt mi tartózkodik.

Kézfejem megérinti ágyékát, s súrolja a további részeket is. Jin és én egyszerre nézünk egymásra. Ő csak egy pillanatnyi pajkos vigyort ereszt, s erektől duzzadó kezével egyből az enyém után nyúl.

Először azt hittem, hogy majd szépen visszavezeti karomat a párnák közé, de ehelyett csak abban segített, hogy bátran megmarkoljam nemes felét.

          Megtapintom a kemény tagot. Megcirógatom alsó ujjperceimmel, majd egy kört alkotva közre zárom a hímvesszőt.

Ösztönösen egy csuklómozdulattal lehúzom a bőrt rajta, de csak finoman.

Jinnek abba kell hagynia csókunkat, mert egy hatalmas sóhaj hagyja el a száját, s egyenest az enyémre leheli.

Ujjaim felbátorodva szorosabbra fogják az élvezet kulcsát, és csuklómmal gyorsabb mozgásba kezdek.

   Izgatott sóhajtozásba kezdünk egyszerre; Jin csípőmozgása beindul, mire engem is magával ránt a hullámzás, sőt, még az ágy is felveszi a ritmusunkat.

Igyekszem a feladatomat rendesen végre hajtani. Szeretném, ha Jin beleélvezne a szorításomba.

A fehér törölköző elereszti a szoros csomót, s a karommal sikeresen lecsúsztatom róla, igaz, véletlenül, de teljesen, ezáltal szemem elé tárul nyílegyenes férfiassága, melyet görcsösen szorongatok az öklömben, s irtózatos keménységgel diktálom rá a tempót. A fiú levegővételei egyre szaggatottabbak, a széndioxid hangos sóhajokban hagyják el reszkető testét.

- Egy istennő vagy! – lihegi arcomba.

Ujjaim közt megremeg a merev tagja.

  Még mielőtt elvégezném az utolsó simításokat is, lekúszom Jin teste alatt a hímvesszejéhez, melyet beleirányítok tátott számba.

- E-e-ez most khomoly? – oxigénért kapkodva teszi fel a kérdést Seokjin.

Válaszként összecsukom párnáimat makkján, s leírok nyelvemmel egy kört rajta. Kezdetleges nedvének íze megcsap, de az utána következő adag jóval többnek ígérkezik. Másodpercek kérdése, s azt is megkóstolhatom.

Egy húzás rajta.

Jin még erősebben rázkódik.

Kettő.

Elhagyja vaskos ajkait az a bizonyos mély búgó hang, mely minden lány bugyogóját leszaggatja.

Három.

Torkomra megy a tejszínű magja, s megtelíti teljes szájüregemet édes ondójával.

  Jin iparkodik nem összeesni, és rám hullani. Minden erejét összevetve támaszkodik két karjára, és hősiesen tűri a gyengeséget. Határozottan szörnyű nézni, ahogyan szenved, ezért visszacsusszanok a párnák halmára. Így testemre is jut az anyagából.

  Lepillant rám.

Védtelen vagyok. Egy ártatlan kislány, aki felett egy verejtéktől csepegő fiatal Adonisz liheg, s a forró levegő, melyet rám fúj, tűzként perzseli meg porcelán bőrömet.

- Jin – aggódóan tekintek rá. – Bírod még?

Kifújja magát – Igen, folytassuk.

- Biztos? – a biztonság kedvéért még egyszer rákérdezek.

- Akarlak, de kurvára – erősíti meg válaszát.

    Durván nyúl fejem alá, és tuszkolja számba nyelvét.

Felgyorsítja az eseményeket. Váratlanul, s keményen nyúl cicanadrágomhoz. Ruhán keresztül mélyeszti bele nyílásomba két ujját.

- Ahhhh… - Nyögök bele szájába.

- Hangosabban – suttogja.

Megnyomkodja a csiklómakkomat.

- Ahhhhhhh! – Nyögöm már sokkalta hangosabban.

- Ez még mindig nem elég – eléktelenkedik Jin.

Kiszáll a számból, s úgy dönt, lábaim közé mászik. A leggingemtől rögvest megszabadul, s már csak a csipkés anyag – ami egyébként nem fed túl sokat - takarja nőisségemet. A két kis selyemszalagba akasztja ujjait, és szépen legörgeti rólam. A lábammal elhajítom valamerre. Nem is érdekel, hol ér földet.

Seokjin egész tenyerét bevetve simít végig nemi szervem felületén. Az ujját belemélyeszti a habos tálba, s egy jó adag fehér krémmel megcirógatja szeméremdombomat.

A nyílásomon egy újabb adagot ken szét.

Már alig bírok magammal. Túl sokáig húzza az akciót, s egyre izgatottabbá válok. Úgy érzem, hogyha belenyal, máris elmegyek, és ezt nagyon nem akarom.

A makkom már így is meg van duzzadva. Ha tovább kényeztetik, nem kell sok neki.

Jin a combom belsejére is rak egy adagot. Onnan kezdi az egészet. Kényelmesen elterül, s a startnál elkezdi lenyalni rólam a habot. A cél természetesen a szeméremtestem.

A gyengédsége az, ami feltüzel. Bármennyire is kíván, és iparkodni akar, nem siet. Szeretné, ha mindketten kínlódnánk, de szenvedélyesen.

Lábaim megremegnek, ahogyan eléri SeokJin a dombocskámat. Összetapadt hajába kapok ragacsos kezemmel, s megpróbálom letolni fejét a nyílásomba, de ő továbbra is lassan nyal.

Megváltásként élem át, amikor már csak pár milliméter választ el a puha, nedves nyelvétől. Belecsusszan, s összetalálkozik a klitoriszommal.

Felnyögök. Tényleg erőteljesen.

Jin elmosolyodik erre, s egy nagyot csap fenekemre, amit meg is markol. Belemorog a vaginámba.

   Mámorosan nyal. Eddig ilyet még nem tapasztaltam. Tényleg elképesztően jó. Hajtövénél fogva próbálom még jobban belenyomni kútfőjét az érzékenységembe.

Vastag ajkaival megcsipkedi a makkomat, majd nyelvével párat pöccint rá. Nyílásom ekkor elkezd lüktetni, s nedvem kiáramlik belőle. Jin le is vándorol a már tágabb lukhoz. Belehelyezi nyelve hegyét, s úgy tesz vele, mintha a férfiassága lenne bennem. Ki-be dugdossa.

- Ahj, jézusom!  - Zihálom.

Nem tudok mit kezdeni magammal. Ide-oda dobálom a testemet, annyira gyötrődöm.

- Jihn, kérlek! – könyörgöm neki, de figyelemre se méltat. Nyelve mellé belemélyeszt egy ujjat is, ami azért már jóval hosszabb testrész. Kiveszi végül a nyelvet, s egy másik végződést tesz a helyére. Azonban száját nem távolítja el ajkaim közül, hanem újra rávetemedik a makkra.

    Úgy érzem, mindjárt meghalok. Szó szerint kínoz.

- JIN! – kiabálom.

Megint nem figyel rám.

Viszont a két végtagját keményen diktálja belém. Közben igyekszik tágítani is a rést.

- Könyör…ghöm – elhaló hangom megcsuklik. Ez volt az utolsó kísérletem.

Bár kicsit idegesít, hogy nem törődik azzal, amit én akarok, de valójában ezzel csak jót tesz nekem.

Ujjai végig siklanak a hüvelyemen, folyamatosan szétfeszítve vele a falát.

- MÁR NEM BÍROM TOVÁBB JIN! – kiabálom szinte bőgve.

Abbahagy minden folyamatot és ijedten pillant rám.

- Hagyjuk abba?

- Nem, csak tedd már belém. Én ezt így tovább nem bírom – nyöszörgöm.

Beharapja alsó párnáját.

- Legyen úgy, ahogy te akarod.

Megkönnyebbülök a szavak hallatán.

   Jin fölém mászik. Izzadsága végigfolyik haján, az arcán, az állán, s rám csöppen. Felhevült testemről lefolyik a sós lé.

 Megkapaszkodik egyik kezével az ágy háttámlájába.

- Most készülj, mert keményen megbaszlak.

Örömömbe könnybe lábad a szemem.

Igen, ezt akartam!

Farka végigcsusszan nedves csiklómon, s megállapodik a hüvelybemenetemnél. Jin rásegít kezével a nyílásomba tételébe.

Makkja könnyedén csusszan bele a tág hüvelyembe. Szinte megkönnyebbülést jelent hosszának érintése. Élvezem, ahogyan a telítettség érzete veszi át az uralmat hüvelyemben.

Első alkalommal csak félig csúsztatja belém, de ezen rögvest változtat, amint egyszer kihúzza belőlem úgy, hogy csak a makkja marad bennem. Erességével előretódul, olyan drasztikusan, hogy szinte az egész mérete belém nyomul.

Levegőért kapkodom, s görcsösen végigkarmolom Jin hátát. Vörös csíkok jelennek meg azonnal a felületén. A hámsejtek közül felbuggyan a kis, gyöngyöző vércseppek is.

Seokjin szapora légzése folyamatosan perzseli nyakamon a lükető, vastag eremet. Rendkívül érzékeny az a területem egyébként is.

    Egy újabbat lök rajtam. Akkora erővel csattannak össze testeink, hogy az ágy újra megmozdul. Már tudom, hogy mire végzünk, a fenekem csupa vörös folt lesz.

Megint lök. És megint. Egyre gyorsabban igyekszik örömet okozni mindkettőnknek.

- Ez az Jihn – lihegem bíztatásnak.

És valóban erőt vesz magán. Elhelyezkedik egy kicsit kényelmesebben, aztán nekiáll a rendes munkának.

Tényleg durván kezd el pumpálni. Olyannyira, hogy minden egyes alkalommal hangosabb kiáltások hagyják el a számat.

Férfiassága megduzzad bennem, akkorára nő, hogy már bőven a méhszájamba jár. Azonban minden egyes lökésnél irritálja az érintése a G-pontomat, és folyamatosan megremegek, ahogy hozzáér.

Ha így folytatja, tényleg hamar elmegyek.

- Jin hmm.. ah… Már nem bírom… ahh… sokáig.

- Semmi baj szívem.

Megmelengeti a hevesen verő aortapumpámat megnevezése. Szívem. Ezek szerint a szívéhez tartozom?

- Csak bírd ki még egy kicsit - zavar meg gondolkodásomba.

Bólintok.

    Egyre durvábban remegnek az izmaim. Ezek holnapra be fognak durranni. Előre érzem.

Jin belekap a mellembe, amit tovább izgat, s lök. Folyamatosan lök. Hímvesszője lüktet bennem, ugyancsak az én hüvelyem is. Már nem bírom. A nedvem, melyet még termelek, végigcsorog a tagján, s pár másodperc különbséggel, egy utolsó lökéssel belém ereszti az ondóját.

Kész. Jin feladja a támaszkodást. Rázuhan a vállamra, s belenyöszörög a fülembe.

Én homlokára hajtom fejemet, s puszikkal látom el. Hümmögök párat, de alig hallom, mert úgy lüktet a vérem, hogy elnyom minden külsős zajt.

El kellett telnie bő 5 percnek, míg magunkhoz tudtunk térni.

      - Jin – simogatom meg izzadt homlokát.

- Hm?

- Azt hittem elaludtál.

- Nem – duruzsolja.

- Ki kéne másznod belőlem.

- Uhmpf. Jó. – Nehezen ráveszi magát, hogy feltápászkodjon, s fáradtan kiszedi belőlem a még mindig merev tagját.

Erőtlenül esik vissza rám, amit igazából boldogan nyugtázok el. Szám sarkában ott bújik a mosoly.

- Köszönöm – pihegem fülkagylójába.

- Lehetne egy kérdésem? – megemeli a fejét, hogy belenézhessen a szemembe.

- Mondjad – érdeklődve válaszolok.

- Mennyi cukrot tettél te ebbe a habba? – először komolyan indít, de a végére elneveti magát. – Poént félretéve. Nem játszottál már el avval a gondolattal, hogy mi ne csak lakótársak legyünk?

- Talán – pironkodom.

Jin rápecsételi az ajkát párnáimra. Bár csak egy könnyed francia csók csattan el köztünk, mégis sokkal többet ér, mint az előzőek.

- De, valójában igen – megigazítom rakoncátlan haját, hogy egy újabb puszit tudjak nyomni homlokára.

- Akkor jól éreztem. Na, menjünk, mert most már muszáj lesz összerakni azt a kicseszett tortát.

- De Jin, nem megy! – nyavalygom. – Inkább nem leszek cukrász.

- Ugyan már, tényleg finom volt a krémed. Bár lehet azért, mert rólad nyalhattam le…