Ezt egy barátnőmnek írtam, ki ma ünnepli a szülinapját ^.^ <3 Sok sok szeretettel küldöm ezt neki :) 

Szokásosan unatkozok a szobámba, pedig ma jeles nap van. Igen, a szülinapom. Szeretem a szülinapi partykat, a tortát, a nagy felhajtást körülöttem, ezért is furcsállom, hogy eddig nem történt semmi.

Egyedül a szüleim köszöntöttek fel és adtak nekem ajándékot, de ez ilyen korban már nem nagyon számít, hisz mégis azt várom a legjobban, hogy a barátaimtól, és főleg attól az illetőtől kapjak ajándékot, akit különösen kedvelek. Csakhogy ebből a személyből kettő is van.

  Chunjival már ezer éve ismerjük egymást, Ő volt oviban a játszótársam, az iskolában padtársam, a kollégiumban szobatársam és most meg a lakótársam. Az iskolában kezdtem másként tekinteni rá, de nem mertem neki bevallani, mert Ő sose nyitott felém, ezért kicsit megrémültem, hogy mi lenne akkor, ha visszautasítana. Talán soha nem lennénk olyan jó barátok utána.

  A másik L.Joe. Ő teljesen más személyiség, mint Chunji. Később is ismertem meg ChanHee révén. Egy buliban voltunk, amikor bemutatta nekem az akkor szőke, gyönyörű arcú Lee ByungHunt. Aznap este valami iszonyat jót beszélgettem vele, és máig sem telik el úgy hét, hogy ne találkozzak vele. Ő iránta is többet érzek barátságnál, és ha választás elé állítanának, hogy Chunji, vagy L.Joe… Képtelen lennék választani.

Már hajnali 2 van, amikor kintről mozgást hallok. A villany felvágódik a szobámba, hirtelen össze is kell csuknom szemeimet, hogy ne vakuljak meg.

- Ki vagy?

- Éjn! Mé’?

Chunji az és holt részeg. Odaszaladok, kezét átdobom vállamon és az ágyig vonszolom, ahova aztán leültetem.

Ajtócsapódást hallok, L.Joe suhan be a hálóba.

- Hogy van?

- Mi történt? Te ott voltál? – kérdésére kérdést halmozok.

- Igen, de aztán eltűnt mellőlem és csak két órával később találtam meg egy bárszéken. Már korábban is megkerestem volna, ha nem tart fel egy ringyó. – fintorgó feje mindent elárul, így megnyugszom, hogy nem volt közte és a csaj között semmi.

De Chunjiért még mindig aggódok.

- Adj… - öklendezik. – Aggyatok fáj fejem!

Megpróbálom leszűrni értelmetlen mondatából, hogy mit is akar.

- Gyógyszer kell neki. – ránézek L.Joera. – Nincs itthon fejfájás csillapító. El tudsz ugrani egy gyógyszertárba?

- Ahj, igen. – nehezére esik rávennie magát, de megteszi. – De csakis érted.

Ez mosolygást csal arcomra, de szinte egyből le is fagy, amikor Chunji megint öklendezni kezd. És egyre jobban.

Kiszaladok és előkotrom a felmosó vödröt, de mire visszaérek, ChanHee gyomrának tartalma a fapadlón folyt szét. Már jött volna a következő adag is, de megakadályozom azzal, hogy alá rakom a vödröt.

Ameddig Ő békésen kiadja magából a piát, Én addig a padlót takarítom.

Mit ne mondjak, szép kis szülinapi ajándék így utólag.

- Megjöttem. – L.Joe hangja üti meg fülemet. Bejön hozzánk, kezében egy kis, patikás zacskó, benne az orvossággal. Odaadja nekem, Én meg egy szemet továbbadok Chunjinak, aki szinte azonnal lenyeli semmi nélkül. Se víz, se semmi, de félrenyeli a szerencsétlen, így a róka megint meglátogatja a vödröt meg a padlót.

- Basszus, most takarítottam fel. – idegeskedem.

Újból nekiállnék felszedni a tócsát, de L.Joe megakadályoz. Átveszi tőlem a felmosót és nekiáll felmosni.

- Köszönöm.

Felébredek.

Hát milyen hülye álom volt ez?

Mindkét oldalamon besüpped az ágy. De miért?

Chunji édes arcával kerülök szembe. De ki van mögöttem?

Félve megfordulok, L.Joe szépséges arca csillan meg a Hold fényében.

Szóval mégse volt álom?

Felülök, mire L.Joe kinyitja a szemét.

- Minden rendben? – suttogja.

- Aha, azt hiszem. De te mit keresel itt? És Chunji? Miért nem a saját ágyában fekszik?

- Nem tudtam egyedül átcipelni, te meg olyan édesen kidőltél, hogy nem volt szívem téged felébreszteni.

Ilyenkor meg tudnám zabálni ezt a gyereket.

- Ajj, olyan jó szülinapi ajándékot találtunk pedig ki neked Chunjival… Csak elszúrta.

- És mi lett volna az? – érdeklődöm.

- Ez.

Egy percbe telik, mire leesik, mit is csinál és hogy hol is van szája.

Ellököm magamtól. – És ezt Chunjival találtad ki? Vagy tőle is kapok valamit?

- Hát, úgy terveztük, hogy… - átnyúl és felébreszti Őt is. – …mindjárt megtudod.

- Mi van? – kel fel Chunji.

- Nem adtuk még át neki a szülinapi ajándékot te lökött. – torkolja le ByungHun.

- Tényleg. Jó, hogy mondod.

Gyengéden megcsókolja nyakamat, kezét bordámra helyezi, majd egyenest a mellemet veszi birtokba vele.

L.Joe megint számat kényezteti, ajkával simogatja őket, majd nyelvével utat törve megkeresi enyémet. Hevesen csókol, de forrón. Közben Chunji keze összevissza szaladgál testemen, arcát nyakamba fúrja, lüktető eremre folyton puszikat nyom.

Már az első puszinál is olyan szinten felizgultam, de jelenleg majd elfolyok a két srác között. Lelkileg nem bírom. Olyanokkal vagyok együtt, akiket imádok, megbízok bennük és iszonyatosan szeretek.

Chunji és L.Joe szinte egyszerre érik el bugyimat. Benyúlnak, izgatni kezdik csiklómat ujjaikkal.

- Úristeen. – sipítom bele L.Joe szájába.

Ha jól érzékelem odalent, Chunji tovább ment, és már nyílásomnál körözget. Nem is vár sokat, becsúsztatja csodatevő ujját. Már azt hittem, hogy még egyet mellé rakott, de L.Joe fortélyos mosolya elárulja, hogy mindketten bennem vannak. Mozgatni kezdik ütemesen, szinte ugyanabban a tempóban. Hangos sóhajok hagyják el számat.

- Chunji, átadom neked. – szól a társának. – Mindjárt visszajövök édesem. – intézi nekem szavait.

Bólintok.

Chunji felé fordulok, aki közben már 3 ujjal van bennem. Vastag ajkával édesen megcsókolja enyémet.

- Szeretlek. – suttogja fülembe. Libabőrős leszek.

- Én is.

- De, te L.Joet jobban szereted. – szomorodik el.

- Neem! – ellenkezem. Valójában még én sem tudom, melyiküket szeretem jobban. Talán soha nem fog eldőlni. – Én mindkettőtöket ugyanúgy imádom.

- Nekem ez nem elég. – vallja be. – Ez után a kaland után kérlek, döntsd el, mert belehalok a folytonos várakozásba.

- Rendben.

Ekkor visszajön L.Joe, ki már egy szál alsóban flangál.

- Chunji, most te mész.

Feláll mellőlem és otthagy kettesben ByungHunnal.

- Nem is tudod, mennyire szeretlek. – megsimogatja a már meztelen mellemet.

- Én is.

- Kérdezhetek valamit? Melyikünket szereted jobban?

- Ugyanúgy szeretlek téged, mint Chunjit. Egyszerűen nem tudok választani. – tiszta deja vu érzés ezt kimondani.

- Kérlek, döntsd el! Lehetőleg még ma. Nagyon akarom már tudni. Azért mégse élheted le az életed két pasival. Tiszta luxus. Csak annyit segítek a döntésben, hogy én halálosan beléd vagyok zúgva. Imádlak. Minden egyes porcikádért ölni tudnék.

Ezzel csak megnehezítette a dolgom. Soha nem fogok tudni választani!

Visszajött Chunji is, kin már alsónadrág sincs. Mikor még kicsik voltunk, láttam hímtagját, de azóta lényegesen sokat változott. Nagyon sokat…

Rám fekszik, merev botja nyílásomat súrolja.

L.Joe is leveszi bokszerét, Ő a fejem mellé ül, igen közel. Ráveszem magam és megragadom hímvesszőjét, amin húzogatni kezdem a bőrt.

Chunji egy határozott mozdulattal belém rakja merevségét és mozgatni kezdi bennem. Először azért nem mer gyorsan mozogni, de egy negyed óra múlva már iramos tempót diktál.

L.Joe férfiassága egészen megkeményedett, mióta számmal is rásegítek elélvezésére.

Egyszer csak a nyögdécselésem abba marad, egy hangosabb kiáltás akarja elhagyni torkomat, ezért Chunji és én is leállunk.

- Vedd át. – adja át a helyet L.Joenak, aki izgatottan mászik rám, és folytatja ott, ahol Chunji abbahagyta.

- Lenne egy fontos kérdésem. – beleleheli szavait ChanHee a fülembe. – Benne lennél abba, hogy én hátulról, ByungHun meg elölről?

Hogy én? Benne lennék-e? Ami azt jelenti, hogy a-a-abba a lukamba is? Elszörnyülködöm, de valami hülye ötlettől vezérelve ezt felelem: - Benne.

- Okés. L.Joe?!

Ránéz megszólítójára, de egy percre sem állna le a mozgással.

- Te előre, én hátra?

Egyetértően bólint.

Fel kell kelnem fekvő pozícióból és térdelőbe kell átmennem. Chunji egy adag síkosítót nyom kezére, amit ráken hímtagjára. Nagyon lassan közeledik felém, de én felgyorsítom a folyamatot, mert nagyon izgulok, inkább legyek túl rajta előbb.

Felordítok, annyira fáj, pedig először még nem is volt olyan vészes. Káromkodok egy hosszú sort is.

Nagyon sok időbe telt, mire sikerült megszoknom a nem hétköznapi érzést.

Miután lehiggadtam, L.Joe is újból belém rakja elölről. Chunjival egyszerre kezdenek el mozogni bennem.

Ilyen élményben még soha nem volt részem, és nem is hiszem, hogy lesz is ha csak nem minden szülinapomra ezt kérem ajándékba.

L.Joe kissé megremeg, izzadsága patakokban folyik le róla, hímvesszőjével az utolsókat löki, aztán elmegy. Belém ereszti meleg anyagát, de ha ez nem lenne így is elég, Chunji is ugyanezt teszi.

Ameddig csak tudják, folyatják belém anyagukat, aztán kimásznak belőlem.

Fáradtan hullunk a párnák közé, aztán egy kis pihegés után elnevetjük magunkat.

- Ti nem vagytok normálisak. – nevetem.

- Te se, hogy belementél. Amúgy meg, boldog szülinapot. – szinte egyszerre mondják.

- Jaj, köszönöm. Ennél szebb ajándékom nem is lehetett volna.

Mintha nem történt volna velem már így is sok örömteli dolog, még egy hármas csókolózás megkoronázza ezt.

Összeborulva fekszünk, a fiúk már húzzák a lóbőrt, de én még mindig azon töröm fejem, hogy melyiküket is válasszam…

A nagy gondolkodásba annyira elfáradok, hogy feladom, és inkább lehunyom a szememet.

Azzal a tudattal merülök mély álomba, hogy bármi is történjen, bármelyiküket is választom, a másikat se hagyom cserben. Ahhoz túlságosan is ragaszkodom hozzájuk…