- Yeeee. – mondom a mikrofonba, majd Kris is elismétli. – Ayo waddup Krease?
- Ayo wassuuuuup? – néz rám.
- Hey, hey, hey. – indítom be a bulit. Aztán egymás után többször is hangoztatjuk, hogy EXO. Bejön két oldalról Lay és Kai, akik középre mennek, és belekezdenek a táncba. Kris nagyban énekeli részét, amikor csatlakozok hozzá. Elérkezik a rap részem, a közönség tombol, én meg élvezem, hogy a tini lányok ennyire akarnak minket hallani, bár csak most debütáltunk. – That’s right! – a színpad oldaláról besétálok középre, ahol Krisel lemegyünk Layékhez, és miután lenyomtuk a végét, beállunk a végső pózba és megszólal a műsor végét jelző hang. Elsötétül minden, csak a rajongók zöldes fénycsöveik világítanak és a sikításaikat hallom. Aztán leszaladunk a színpadról, hogy leválthasson minket Kai és Sehun.
- Jók voltaltok. – érkezik a többiektől az elismerés. Én egyből Baekhyunhoz szaladok, aki boldogan mosolyog rám. Kris mellettünk Taoval beszélget, de megijedek, mikor rájövök, hogy végig engem néz.
- Héy, Kris, itt vagy? – integet neki Tao.
- Ja, ahha.
- Na, jó, inkább elmegyek wc-re. – adja fel Tao. Visszafordulok Baekiehez, de már ő sincs sehol. Krissel összenézünk, majd megragad a karomnál fogva és behúz a mellékhelységbe.
- Mit akarsz? – kérdezem tőle, de igazából sejtem. Kicsit félek, hogy őszinte legyek, de megpróbálom megtartani hidegvérem.
- Ayo waddup Krease? – emeli fel a szemöldökét. – Chanyeol, ennél szexibben nem is mondhattad volna. – közelít. Nekinyom a falnak, alig öt centire van egymástól a fejünk.
- Ahhh… - ezt a hangot bárhonnan felismerem. Megdermedek Baekhyun hallatán. Ellököm magamtól Krist. Az egyik fülke be van zárva, így a mellette levő fülkébe megyek, és ráállok a wc deszkára, hogy lássam, mi folyik a túloldalon. – Cha… - néz fel rám könnyes szemekkel Baekie.
- Mi a fészkes… ? – Tao áll mögötte, és már nagyban benne van. Nem tudok hinni a szememnek. Ez nem lehet igaz.

Közben Kris is már bejött mellém, bezárja a fülkét, menekülni se lenne időm. Leránt a deszkáról és erősen nekinyom a falnak. Tarkómra helyezi alkarját, úgy taszít neki a falnak, arcom teljesen hozzá simul. Kris elkezd tapizni a nemesebbik részem környékén. Kicsatolja az övem, majd a nadrágomat is. Lecsúsztatja a combom közepéig, aztán lassan az alsómat is leveszi. Hangosat nyögök, mikor férfiasságom nekinyomódik a hideg választónak. Hátra pillantok, hogy Kris mit csinál, és mikor meglátom merevségét, a vércukrom leesik, az ájulás kerülget. Ha ez bennem lesz, én a halálomon leszek, de nem tehetek mást, ki kell bírnom, mert nem tudok menekülni. Szabadulásom kulcsát, azaz az ajtó zárját Kris eltakarja, esélyem se lenne elérni. Ficánkolok egy kicsit, hátha mégis el tudnám érni, de megragadja a kezemet és hátra csavarja.
- Na, mi ez a ficergés? – nyom egy puszit az arcomra, amit le is törlök.
- Engedj el Kris, kérlek.
- Nem. Addig nem, míg nem csináltuk. – mindkét felkaromat megszorítja, annyira nekinyom a falnak, hogy alig kapok levegőt. Aztán megérzem alfelemnél a nagyságát, összébb húzom, hogy ne tudja belém rakni, de ez sem segít már rajtam. Mikor megérzem, felordítok, kiszabadítom karjaimat Kris szorításából és belekapaszkodok a választófalba. Valaki megérinti, a másik oldalon Baekhyun fogja meg. A keze nedves a könnyeitől és a verejtéktől. Hallom, ahogy szipog, és kicsiket nyög, miközben Tao fel-felkuncog.


- Chanyeol. – megremeg hangja, ahogy megformálja ajkaival a szavakat. – Chanyeol, én ezt nem akarom. – megint szipog egyet.
Közben az alfelem majd szétreped, annyira fáj. Kiabálhatnékom van, de csak sóhajok hagyják el a számat, vagy néha egy káromkodás csúszik ki rajta. Mikor már belém nyomta teljesen (ami elég kínszenvedés volt számomra), elkezdi a ki-be húzogatását. Először lassú tempóban, aztán egyre gyorsabban, végül már annyira begyorsít, hogy a csípőm folyton nekiütődik a falnak, ami beremeg. Iszonyat erősen kapaszkodok, a kezemen megfeszülnek az izmok, de Baekhyun még mindig nem engedett el. Kíváncsiság kedvéért lábujjhegyre ágaskodok, hogy mi a helyzet a túloldalon, de sajnos Kris visszaránt.
- Kérlek, Kris, csak egy pillantást. – fujtatom.
Kelletlenül, de belemegy. Leáll a lökésekkel, és felágaskodok megint. Baekhyun szemfestéke elfojt, Tao pedig hátrahajtott fejjel áll mögötte.
- Mit művelsz vele? – a sírás kerülget. Megcsalva érzem magam, mintha elvették volna a legféltettebb személyt az életemből.
- Shh… - leheli a fülembe Kris. – Hagyjad őket. A kis panda végre élvezkedhet.
- De ne Baekhyunba! Mi lesz TaoRissel és Baekyeollal? – sipítom.
- Jajj, ugyan már. Ez most egy kis újdonság volt. Ne mond, hogy nem élezed. – húz bele jobban a farkába. Aztán újból elkezd lökni iszonyatosan gyors tempót diktálva. Nem kapok levegőt, beleszorult a tüdőmbe, arcom elképedést tükröz. Az nyugtat, hogy Baekie még mindig a kezemet fogja, és hogy itt van mellettem, még ha nem is látom. – Eddig mindig te diktáltál Baekienél, én pedig Taonál. Nézd a jó oldalát. Most Tao is gyakorolhat, és te is kipróbálhatod azt, amit eddig Baekhyunnak kellett átélnie.
- De, én… - könnyek szöknek a szemembe. Lecsúszik a kezem a falról, Baekie is elveszi. Ki akarnám szedni magamból Krist, amikor belém élvez. Olyan undor fog el, hogy ugrok egyet előre, azzal félig kirántva magamból. Megmarkolom a tövénél és a többit én veszem ki magamtól, de ez végzetes hiba volt, ugyanis összecuccozta a ruhámat. Amilyen gyorsan csak tudtam, felhúztam a nadrágomat és kimentem a mosdókagylóhoz. Megfogtam egy kéztörlőt, benedvesítettem és lesikáltam róla. Miután kijött belőle, visszafordultam a wc fülke felé. Kris már öltözködött, a másik fülke ajtaja pedig akkor nyílt ki, mikor Ő is kijött már. Baekhyun az ölembe futott, átkarolt,és úgy sírt tovább a karjaim közt. Az illatos hajába beleszagoltam, nyomtam rá egy puszit, és lassan elkezdtem ringatni egész testemmel. Felnéztem Taora, aki önelégült fejjel mért végig, aztán Krishez fordult és megcsókolta. Visszafordultam Baekiemhez, hogy ne kelljen néznem, de a hangoktól is már a hányinger kerülgetett. Egy hangos cuppanással váltak el egymástól, aztán kimentek a mellékhelységből.
- Nagyon fájt? – nézett fel rám gyönyörű szemeivel, melyek most pirosak voltak a sok sírástól.
- Eléggé. – húztam össze fenekemet újból. – Ugye nem kell többet táncolnom?
- Nem. – bújt még jobban hozzám és egy aranyos mosolyt eresztett arcára. – Már csak el kell köszönnünk.
- Hogy fogok felmenni a stagere?
- Megoldjuk. – kacsintott rám.
- És te hogy vagy?
- Lehetnék jobban is. Vigasztaljon az, kedves Chanyeol barátom, hogy te jobban csinálod. – erre muszáj elnevetnem magam.
- Okés. De mostantól mindenkitől félteni foglak.
- Én is téged. – nyomott egy puszit az arcomra. – Na, most már ki kéne mennünk. Leeteuk szólít minket. – kicsit megigazítom elfojt sminkjét, majd együtt felmegyünk színpadra.