- Szólj már neki! - utasított Namjoon, aki már egy ideje egy szelet marhahúson rágódott. Pálcikájával a szobám ajtaja felé bökött.

- De már kétszer bekiáltottam... - És ezt Rap Mon is jól tudja.

- Mi lenne, ha megnéznéd, mit csinál?

- Annyira nem érdekel. Ha nem éhes, akkor maradjon csak bent - rántottam meg a vállamat nemes egyszerűséggel, s a számba helyeztem egy kis adag rizst, hogy ezzel is kimutassam, nem akarom elhagyni az asztalt, míg be nem fejeztem a vacsorát. - Amúgy is, ha annyira zavar, szólj neki te!

        Természetesen erre már ő sem reagált. Feladtam. Az ölembe fekvő törülközőt a kezembe kaptam, felegyenesedtem, és a padlóhoz vágtam a rongyot.

- Megnézem - mormogtam orrom alatt, dühösen. Valójában csak azért mentem, mert kíváncsivá váltam.

     

        Még kopogni is elfelejtettem, egyszerűen berontottam a szobába, melyet Hoseokkal osztok meg. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd körültekintettem a sötét hálóban, amit csak a számítógép fénye világított be.

- Hoseok, mi a francért nem... - de megálltam.

Abban a pillanatban, ahogy meghallotta a hangomat, felpattant a székből, a netes ablakot gyorsan letette a tálcára, és úgy tett, mintha semmi sem történt volna.

- Yoongi? - felém fordult. Éreztem rajta, hogy elvörösödik.

- Ne haragudj, nem akartalak megzavarni - mentegetőztem. - De komolyan! Legközelebb kopogok, esküszöm!

- Nem, semmi, de Yoongi, ne értsd félre, én nem azt...

- Nem, tényleg bocsi!

- Yoongi, hallgass végig. Én tényleg nem azt csináltam, amire gondolsz!

- De tudom, hogy arra készültél. Figyelj, nem gáz. Neked is szükséged van egy kis intim játékra, elhiszem, hogy nehéz, ha ennyien vagyunk egy helyen, és sosincs nyugtod. Én bevallom, legtöbbször a stúdióban szoktam, amikor egyedül vagyok ott, és írok. Néha tényleg az segít az ihletadásban. Mutasd, mit néztél? - odabattyogtam a monitorhoz, s felnyitottam a honlapot. Nem igazán az fogadott, amire számítottam. Se egy pornó oldal, se egy pucér női fotó... Semmi. Egy nagy rakás szöveg.

- Yoongi, ne! - Hoseok belemarkolt a vállamba, és nagy erőt kifejtve rá, igyekezett ellökni a géptől. A nagy küzdelem nem tartott sokáig, Hoseok nagyobb termetű, és erősebb is nálam. Esélyem se lett volna.

- Most miért? Mi ez?

- Semmi, nem lényeg! - láttam rajta, hogy ideges, és nagyon fél attól, hogy elolvasom azt, amit ő eddig. Furcsálltam, hogy Hope egyáltalán rávette magát az olvasásra, mert mangákon kívül ritkán láttam könyvet a kezébe.

       - J-Hope. Mond el, mit olvasol. Nem harapok. Te is jól tudod, hogy mindent megosztok veled, nincs olyan titkom, amit nem tudnál. Nagyon zavar, hogy ezt te most nem viszonozod. Azt hittem megbízol bennem.

- De erről senkinek se szeretnék beszélni! - Hoseok hisztérikussá vált. Sosem volt ilyen. Csak azt szeretné, hogy végre békén hagyjam.

- Jó, elmegyek, csak arra válaszolj, hogy ki az a YoonSeok? - Ez volt az egyetlen név, amit sikerült kivennem a szövegből.

- A testvérem. - Rávágta határozottan, szinte át se gondolta, hogy mit fog mondani.

- Hoseok. Tudtommal egy nővéred van csak, és őt nem így hívják. Most szeretném hallani az igazat.

         Lezuhant az ágyra, összeomolva, mint akire most szakadt rá a világ összes gondja, s mély gondolkodásba kezdett. Mintha keresne egy jó érvet, de egyszerűen nem talál.

- Beleolvashatok?

- Felejtsd el. Nem.

- Hope, addig úgysem tágítok mellőled, míg el nem mondod, hogy mi ez a nagy titok.

- Menjünk ki vacsorázni.

- Ohohohó, nem fogod ilyen könnyen megúszni. Addig nem hagyjuk el a szobát, amíg el nem mondod.

- Akkor felőlem itt is maradhatunk, és éhen halhatunk.

- Én már ettem, én jól vagyok. Hope, ebből csak te jössz ki szarul, ha most nem tálalsz ki nekem.

        Leültem az íróasztali székre, és a fiúval szembe fordultam. Pirospozsgás arca cipője felé szegeződött, puha tenyerei összekulcsoltan hevertek térdein.

Sunyin csúsztattam kezemet az asztalon elhelyezkedő egérre, s apró pillantásokat vetettem csak a monitorra, hogy ne legyek olyan feltűnő. Lassan, de biztosan elértem a célomat, s újra megnyitottam az ablakot. Felugrott, és kapkodva letekertem a honlap aljáig.

Tudtam, hogy Hope megint megpróbál kiiktatni a székből, de ezúttal már túl későn kapcsolt.

 #yoonseok #hoseok #yoongi #fanfiction #yaoi

       Dermedten, döbbenettől lesújtva zuhantam rá a szőnyegre, miközben az érzelmektől feldúlt Hoseok türelmetlenül kattintgatott a piros X-re a lap sarkán, hogy minél hamarabb kiléphessen az oldalról. Könnyek gyűltek a szemébe, én pedig mozdulatlanul figyeltem, ahogyan legjobb barátom az idegösszeroppanás szélén vergődött, s jómagam egy régi, debütálás előtti emlékre kalandoztam, ami a yaoi szóról ugrott be.

      Jung kook és V már egy jó ideje a tabletet nyomkodták a szoba eldugottabb sarkában, s orruk alatt hatalmasakat kacagtak, néhol pedig egészen komollyá vált a hangulat. Kook elég sűrűn csúsztatta felfelé ujjbegyét a képernyőn, így arra a következtetésre jutottam, hogy valamit nagyon olvasnak.

- Ahj, fejezzétek már be! - szólt rájuk Jin, aki a kanapén hevert RapMon mellett, és kapcsolgatták a televíziót.

     Jómagam a fotelben foglaltam helyet, és igazából nem csináltam semmit. Jin fegyelmezése zökkentett vissza a való életbe. Egész addig egy dalszövegen gondolkodtam, ami csinosan formálódni kezdett a fejemben.

Taehyung újra felvisított.

- Mi a jó faszt csináltok? - torkolta le a leader dongsaengjeit.

- Csak olvasunk, most mi ezzel a nagy baj? - támadt vissza TaeTae.

- Kibaszott hangosak vagytok - közölte a tényt velük Jimin.

- Egyáltalán mi olyan vicces? - tette fel a kérdést Jin. Ez már szerintem mindenkit izgatott.

- Fanfictiont - felelte Jung Kook.

- Hogy mit? - érzékeltettem tudatlanságomat a többiekkel. Kookie fordult felém elsőként, aki mint egy értelmező szótár, pontos meghatározásban részesített: - Egy olyan kitalált történet, amely többnyire egy idolról szól, de lehet az kitalált személy is, és blogokon/honlapokon osztják meg őket a fanok.

- Egy csomó ilyen van, nem hiszem el, hogy eddig nem futottál össze ilyennel! - csodálkozott Rap Mon.

- Tehát én voltam itt az egyetlen, aki nem ismerte ez idáig ezt a kifejezést?

- Valószínűleg. Egyébként kiről olvastok?

- Hát, valójában... G-Dragon… - kínosan megvakarta tarkóját Tae.

- T.O.P-t kihagytad te szerencsétlen.

- Ti yaoit olvastok??? - Jin azonnal felpattant a kanapéról, és úgy tépte ki Kook kezéből a tabletet, mint anyuka a kést a gyerek kezéből.

- Most ne már hyung! Mi ebben az olyan gáz? Kíváncsiak voltunk rá...

- Kook, az egy dolog, de ez undorító! - áll Jimin is Jin mellé.

- Jaj Jin, mi lenne undorító már a homoszexualitásban? Nem néztél még leszbikus pornót, vagy mi?

- De könyörgöm Namjoon, az teljesen más. Két fiatal srác, buzi szexet olvas, és nem is akármilyet. Jó hogy nem mindjárt keresnek magukról egyet!

- Szerinted van már? - csillantak meg a szemei Kooknak.

- Már hogy lenne, még nem is debütáltunk! De tuti lesz. Én mindenesetre olvasni fogom őket - rántotta meg a vállát V, és a továbbiakban nem is foglalkozott többet a témával, inkább elment ki a konyhába.

- Nem értelek Jin. Miért ítélkezel felettük ilyen kegyetlenül? - tette fel a kérdést RapMon.

- Mert visszataszítóak.

- De nem tehetnek róla. Így születtek, nekik az a természetes, hogy... Hogy seggbe rakják egymást, de ezt nem előtted teszik, nem fognak előtted smárolni, nem tesznek undorító dolgokat azok a homokosok, akik a normálisba titulálhatók. Ezek azok a férfiak, akikről le nem vágnád, hogy azok. A többi homoszexuális, mint példának okául, akik igyekeznek férfiasan nőiesek lenni, azokkal nem kell foglalkozni. Ők valóban elfuseráltak, nem értem, hogy miért mutatják ki, hogy melegek, de igazából ez a kis csoport tette lehetővé azt, hogy a rendes melegeket elítéljék a mai világban.

- Nekem nincsen bajom velük - jelentette be Kookie.

- Nekem sem! - hallatszódott V hangja a konyhából.

- Én már kifejtettem a véleményemet. Te Hope, mit mondasz? Ma még egy szót se szóltál.

      Fel se tűnt volna, hogy Hoseok a kanapénak nekidőlve kuporodik a szőnyegen, ha Namjoon nem kelti fel rá a figyelmemet.

      A fiú lehajtott fejjel, lebiggyesztett ajakkal bámulta a körmét, amelyet a másik kezével piszkált. Ismertem ezt a nézését. Valami bántotta. Vagy a hallottak, vagy valami más, de én csak az utóbbira mertem voksolni.

- Megvagyok velük - felhúzta vállát.

- És te Yoongi?

Még mindig a fiút néztem, aki ennél a kérdésnél felkapta a fejét, és egyenest rám szegezte fekete szemeit.

- Én Jinnel vagyok.

       - Hope, miért? Miért olvasol olyan szennyet, amit a fanok azért készítenek, mert azt hiszik, hogy köztünk van valami? Hogy lehet ennél betegesebb elmélete valakinek? És te mégis... Nem értelek! Az ilyen nem normális! Komolyan, ennél még V és Kook esete is jobb volt. Fogadjunk, hogy az ő kezük van ebben is, igaz? Ők mutatták neked ezt az oldalt?

- Nem, Yoongi, ne értsd félre, kérlek!

- De hogy élvezheted azt, hogy te, vagy mit tudom én is, hogy kicsoda teszi a másik seggébe a farkát! Képzeld már el ezt a valóságba! Várj, inkább ne. Hát elhányom magamat tőle. Hope, J-Hope, Hoseok, te erre most komolyan felizgultál?

- De hát nem is csináltam semmit, csak olvastam!

- Ugyan már, mivel magyarázod azt, hogy a kezed a gatyádban volt?

- Zsebemben turkáltam egy kibaszott zsebkendőért!

- Mert abba akartad kiverni! Tudom!

Hope idegesen a fejére csapott. - Menj ki!

- Addig nem megyek ki, ameddig el nem magyarázod, hogy miért olvastál te ilyet! - hevesen összekulcsoltam mellkasom előtt a karjaimat.

- Ha nem üvöltöznél velem, akkor talán végig mondanám.

- Halljam.

- Csak kíváncsiságból kerestem rá, mert már régóta érdekelt, hogy írtak-e rólam ilyet. Ez a sztori volt a legnépszerűbbek közt, és ezt nyitottam meg. Egészen idáig én sem tudtam, hogy mi az a Yoonseok! Most már békén hagysz?

- Ezt csak most találod ki, ismerlek. Mi-az-igazi-sztori?

- Ez.

- Dehogy ez.

- Most addig nem tágítunk innen, ameddig be nem vallom neked, hogy meleg vagyok, vagy valami hasonló elvárásod van?

- Az vagy?

- Nem vagyok az, ha ez megnyugtat.

- Akkor múltkor miért voltál úgy letörve, amikor kijelentettem, hogy nem szeretem őket.

- Mert ettől függetlenül együtt érzek velük, és megérdemelhetnék az egyenlőséget.

- Hope, tetszem neked?

- Ne hidd azt, hogy a fehér bőröd, és a csókolni való szád annyira lenyűgözött, hogy azonnal meleggé is váljak miattad.

- Tehát tetszem?

- Ezt a jellemzést kaptad a fanfictionben, ha érdekel. Én eddig észre se vettem, hogy milyen a szád.

      - Hope, figyelj, ne haragudj, hogy ennyire felidegesített ez a dolog, de féltem, hogy te, mint a barátom is olyan szexualitással rendelkezik. Bocsi, hogy így letámadtalak, gondolom elmondtad volna nekem, ha az lennél, mert köztünk nincs titok. Csak tudod, megkérdőjelezi néha az ember a jeleket, amiket a barátaitól kap. Te például rengeteget adtál nekem. Naphosszakat töltöttünk együtt a stúdióban abban az időszakban, amikor olyan nehezen ment az írás, a koreográfia betanításába is rengeteg időt fektettél, és még ott van az is, hogy a műtétem során hányszor látogattál meg egyedül a kórházba. Sokra értékelem az erőfeszítéseidet. - Egy lélegzetvételnyi pihenőt tartok, hogy legyen elég ideje átgondolni azt, amit mondtam. - Na, jössz kajálni? - tettem a kezemet a kilincsre.

- Hyung. Gyere vissza.

       Törökülésben ült az ágyán, alsó ajkát beharapta, fejét szokásosan lehorgasztotta. Ujjait folyamatosan tördelte.

- Mi van? - ujjaim lecsúsztak a kilincsről, s lábaim azonnal az ágy mellé invitáltak. Helyet foglaltam a takarón.

- El kell, hogy mondjak neked valamit.

Akaratlanul is félmosoly ereszkedett arcomra, mert már sejtettem miről van szó. Jung Hoseok nekem nem tud hazudni.

- Nem akartam ezzel terhelni a bandát...

- Nem, figyelj, ez nem gáz. Látod, hogy Jinen és Jiminen kívül mindenki elfogadja. Namjoon a legnagyobb meleg párti, akit valaha láttam.

- De te nem fogadod el őket.

- És? Az én véleményem miért olyan fontos neked? Azon kívül is van oka, hogy legjobb barátok vagyunk, vagy nincs?

     Hatalmasat roppant hüvelykujja. Kezemet ráhelyeztem az övére, hogy fejezze be az idegesítő szokását.

- Nem harapok, csak az igazat akarom tudni.

- Van...

 Felsóhajtok, mert bár jó tudni az igazságot, nehéz feldolgozni azt. Mindvégig Hope másként értelmezte az én közelségemet, és ezek után nincs szívem megbántani egy teljes visszautasítással.

- Sajnálom, amikor azt mondtam, hogy Jin mellett állok. Biztosan nagyon fájhatott.

- Túléltem - legyintett.

- És most hogyan legyen tovább?

- Ezt neked kell tudnod.

 Könnyes szeméből kitörölte zsebkendőjével a nedvességet.

        Vállára helyeztem karomat, és laza simogatásba kezdtem. Hüvelykujjammal gyengéden megcirógattam puha nyakát is. A fiú egyenest a pupilláimba hatolt.

Megfagyott körülöttünk a levegő. Tudtam, hogy az, amit tettem, rossz volt. Még sem volt bennem annyi jelenlét, hogy a kezemet elvegyem onnan. Füle mögé vezettem, és beletúrtam fekete fürtjeibe, melyek selymesen cirógatták ujjközeimet.

- Yoongi... - suttogta elhalóan.

- Most az egyszer megengedem, de erről senkinek egy szót se!

        Lecsuktam szemeimet, és elindítottam magam felé a fejét. Nem ellenkezett, elindult, könnyedén dőlt testével felém. Meleg lehelete egyre jobban simogatta arcomat, amely ennek érintésére meglágyult. A szorongás elillant, amint megéreztem felső ajkát az enyémen. Nem mert jobban közeledni, ezért én segítettem rá. Tudtam, hogy étvágya nem fog megelégedni egy sima csókkal, így hamar átvezettem nyelvemet is az üregébe. Lágyan körülölelte puha ízlelőszerve az enyémet, játszmára hívta, arra kérte, hogy táncot lejtsenek. Szájának minden egyes négyzetét felfedeztük pár pillanat alatt, és éreztem, hogy ennek itt és most véget kell vetni. Hope keze már a mellkasomon pihent, és minden egyes alkalommal lejjebb csusszant egy-két centivel.

       Kihúztam szájából a nyelvemet, de még mielőtt ajkaink elválhattak volna, Hope ráharapott enyhén alsó ajkamra, és próbált visszavezetni mézes bödönébe, de a fogai rabságából sikeresen kiszabadítottam magamat.

       Kínos pillanat állt be mindkettőnk részéről. - Ennek nem lesz folytatása, jó? Én továbbra sem vagyok meleg.

- Biztos vagy benne?

- Mint a huzat. Na, kijössz enni?

- Üm, már nem vagyok éhes - megrántja a vállát Hope, és visszaül a gép elé.

- Én azért befejezem a vacsit.

- Jó étvágyat! - kívánja nekem, miközben fülig érő szájjal újra a billentyűzetet csapkodja.

        Még mielőtt teljesen becsuktam volna az ajtót, bekukucskáltam egy kis résen.
 Hope megint az oldalon volt. Keze pedig újra nekiállt a zsepiért kotorászni.