~ Biology lesson (Optional bias smut)
10:46
OLVASÁS ELŐTTI TUDNIVALÓK:
_________ a biasod nevét kell ide behelyettesítened.
................ ide meg a saját nevedet.
Egyedül vagyok a teremben, mikor _________ belép az
ajtón. Csak egyetlen pillantást vet rám, halkan mormog egy hellot, és leül a
helyére. Előveszi a könyveit és nekiáll tanulni. Követnem kéne a példáját, de
nem tudom levenni róla a szememet. Annyira tökéletes.
- Minek bámulsz? - feláll helyéről, lassan közeledni kezd
felém.
- É-én csak, a könyv borítóját néztem.
- Jó kifogás. - hajol egészen közel hozzám. - ................?
Miért vagy ilyen szép?
Megakad a levegő tüdőmben. Ilyet ő tuti nem mondana
nekem. Valami nem stimmel. És a többiek hol vannak?
- Jó reggelt, ...............! - csapja le a könyvet
asztalomra Mr. Yoo. - Nem gondolod, hogy az órára kéne figyelned?
- Tanár úr. Elnézést. - sajnálkozva hajolok meg többször
is.
- Ezt már nem tudom neked elnézni. 40. alkalom, hogy
elalszol az órámon. Egy kezemen meg tudom számolni, hány oldalt írtál tele a
füzetedbe ebben az évben. Azok is inkább csak irkafirkák. Órák után szépen bent
maradsz.
- De...!
- Nincs semmi de. - vág közbe.
- Nagy szünet lesz. Szeretnék enni.
- Magán szoc. probléma. Csak 10 percet veszek el az
életedből, ott lesz 20 perced a szünetből. Annyi idő alatt meg tudsz ebédelni,
nemde?
Morcosan összefonom mellem alatt karjaimat és hátradőlök
a széken.
- Esetleg nem méltatnád kinyitni a könyvedet, ha már
figyelsz is az órámon?
Úgy teszek, de feleslegesen. Szemem most nem csukódik le,
de egy pár padsorral hátrább vándorol. És áhá, ott van _________ a helyén.
Megint csak a könyvet bújja, pont, mint az álmomban.
- ...............!!! Figyelj már rám! - csap az asztalra
egy vonalzóval Mr. Yoo.
Összerezzenek ijedtemben.
- Vihetlek az igazgatóhoz?
- Nem.
- Ne feleselj.
Nem értem. Én csak válaszoltam a kérdésére. Akkor mégis
miért kapta fel a vizet?
- _________. Kérlek, te is maradj bent óra után. - fordul
felé a tanár.
Azt már nem! Nem akarom, hogy Mr. Yoo előtte ordítsa le a
fejemet.
*Csengőszó*
Hála az égnek.
Összepakolom a cuccaimat és odabattyogok a tanári
asztalhoz. _________ ugyanígy tesz.
Zavartan állok mellette, arcomat hajammal takargatom,
hogy ne lássa a pírt.
- Mostantól _________ lesz a tanárod.
Kikerekedik a szemem. What the fuck?
- De hát, de hát Ő nemrég jött az osztályba. Gondolom,
van még mit pótolnia.
- Hidd el nekem, hogy _________ sokkal többet tud nálad. -
hanglejtésében gúnyt vélek felfedezni. - Már csak az ő válaszától függ, hogy
akar-e téged oktatni, vagy sem. - tanárommal egyszerre nézünk rá a csendes
fiúra. Szívem reméli, hogy igent mond, de agyam az ellentettjét akarja.
- Végül is. Nincs jobb elfoglaltságom délutánonként.
- Remek. Akkor ez meg van beszélve. - vidul fel Yoo
professzor. - Elmehettek.
A tanár úr parancsának ellent nem mondva slisszanok ki a
teremből. Meg se várom, hogy _________ kijöjjön.
- Add meg a címed. - fogja meg a vállamat.
- Minek?
- Talán hogy oda tudjak menni délután?! - kérdez vissza.
- Nem adom.
- Akkor mégis hol akarsz tanulni?
- Könyvtárba, parkba, mit tudjam én, de semmiképpen sem a
lakásomban.
- Mi van? Csak nem félsz tőlem? Vagy talán attól parázól,
hogy kettesben maradunk? Csak te, én és a biológia tankönyvek. - mosolya
perverz, ijesztő. Hajamat csavargatja ujja köré és fejét egészen belefúrja
képembe. Orrunk hegye szinte összeér.
- Nem félek. Pláne nem tőled. - lököm el magamtól.
- Helyes. Akkor add meg a címed.
Kitúrok a táskámból egy tollat és egy apró cetlit, amire
ráírom lakásom tartózkodási helyét.
- Tessék. - adom át neki a papírt.
- Remek. Akkor fél ötkor az ajtód előtt leszek. Ne várass
meg. - megcsapja hajamat, mire az meglebben, és láthatóvá válik a teljes arcom
egy pillanatra. Megigazítom a kócos tincseket, s mire visszatekintek, _________már
a folyosó végén tart.
Mivel nem maradt
sok időm a szünetből, ezért felkeresem az iskola egyetlen működő automatáját és
veszek egy zacskó peperot, aminek a felét el is majszolom még az óra előtt.
Az utolsó órát is végigszenvedve, felszabadultan lépek ki
a régi stílusú épületből. Előveszem a telefonomat, a fülhallgatót meg benyomom
kagylóimba. Max hangerőn szól a Girls` Generation, miközben dúdolgatom a
számaikat, és a refrén táncmozdulatait imitálom igen szegényes
kézmozdulatokkal. A lényeg, hogy az utcán lévő emberek nem nézhetnek bolondnak.
Néha annyira beleélem magamat, hogy még a szememet is
becsukom. Épp egy ilyen pillanatban valaki megragadta szorosan a vállaimat
hátulról és maga felé rántott.
Kiveszem a
füleseket, és a személy felé fordulok, aki volt oly kedves, és a frászt hozta
rám. Sejthettem volna, hogy _________ az. Más nemigen áll velem szóba
mostanában.
- Muszáj volt megijesztened? - mérgelődöm.
- Nem megijeszteni akartalak, hanem megmenteni.
Legközelebb nézz magad elé nyitott szemmel, és ne lépj le az útról, ha nem
figyelsz, különben elgázolnak. Most még mákod volt, hogy itt voltam.
- És mit keresel egyáltalán itt?
- Fogalmam sincs, hol van ez a cím, amit adtál, ezért
döntöttem úgy, hogy követni foglak. Mégis csak egyszerűbb így. És lám, még jó
is, hogy itt voltam.
Megrázom a fejem. Milyen öntelt.
- Abban állapodtunk meg, hogy fél ötkor jössz. Én ezt nem
így terveztem. Ki kéne takarítanom, meg minden. Ebédelni se ebédeltem és már
kettő van.
Meg kordul a gyomrom.
Olyan hangosan, hogy még __________ meghallotta.
- Van otthon valami alapanyagod? Összedobhatok egy gyors
rament, ha gondolod.
- Most első sorban tanulnunk kéne, nem? Majd bekapok
valamit gyorsan, miközben magyarázol.
- Felőlem, de szerintem még mindig finomabb lenne egy
ramen. Tőlem! - különösen kihangsúlyozza az utolsó szót. De miért? Olyan,
mintha sejtené, hogy nekem ő tetszik. Remélem ez nem így van.
- Majd meglátom.
A hátralevő pár utcában már csak csendben haladunk egymás
mellett. Kissé kínossá válik a helyzet, mikor összeütköznek kézfejeink a nagy
lóbálásban. Pár lépéssel messzebb lépek tőle, hogy többet ez ne történjen meg.
Megköszörülöm a torkomat. - Megjöttünk.
- És be is megyünk, vagy még fél óráig szeretnéd bámulni
az ajtót?
Lassan előveszem a kulcsot a zsebemből. Bedugom a zárba,
s elforgatom. Nagyot nyelek, ráteszem a kezemet a kilincsre, de még mielőtt
lenyomnám, _________ rámarkol a kezemre és kinyitja helyettem a bejáratot.
Lazán bemegy az előszobába, ledobja magáról vékony,
sötétkék dzsekijét és a piros Vans cipőjét.
- Nem jössz be? - kérdezi.
- Öh, ja, de. - feleszmélek sokkos állapotomból.
Bemegyek egyenest a konyhába, ahol két poharat csurig
töltök kólával és előveszek pár zacskónyi rágcsálni valót.
Amikor visszatérek, _________ már nincs sehol. Benézek a
nappaliba, bekopogok a fürdőbe, de nem kapok választ. Félve bedugom a fejemet
szobámba.
- Te mit keresel itt?
Az ágy előtt áll, és a falon levő festményeimet bámulja.
- Tanuljunk itt.
- A nappali jobb hely lenne.
- Én itt szeretnék. Kell, a net is lehet, és látom, itt
van a számítógéped is.
- Van wifis telefon, elérhető ingyen wifi... nem értem
hol a gond. Odakint jobb lenne.
- Márpedig én itt maradok. - ül le az íróasztali
székemre.
Beadom a derekam. Úgy látszik, sehogy se tudom
kirángatni.
Lerakom az asztalra a tálcát. _________ elveszi a kólát
és nagyot kortyol belőle.
Jóízűen nyammog egyet.
Jézusom, de
aranyos.
Kiveszem a táskámból a peperot, és azt is a tálcára
helyezem.
- Na, akkor vedd elő a biológia könyvedet. - utasít.
- Okés.
- ...............! Figyelsz?
- Igen.
- Valóban?
- Mondom, hogy igen.
- Akkor miről szólt, amiről most beszéltem?
Valójában fogalmam sincs, miről beszélt az elmúlt fél
órában.
Pár másodperc után eszembe jut egy mondat, amit
elcsíptem. De, ha tényleg ezt mondta,
akkor... akkor csakis a szexről beszélhet.
Basszus. Ennél
cikibb leckét nem is adhattak volna.
- Öhm... Talán a szexről?
- Igen, de nem figyeltél rám.
- Nem. - vallom be.
- Hurrá. Akkor most kezdjem elölről?
Lehajtom a fejemet szégyenteljesen. - Igen. Bocsánat.
Most figyelni fogok.
- Nem hiszek neked. - kicsire összehúzza szemeit. Megint
közel hajol hozzám. - Mi lenne, ha gyakorlatban mutatnám meg neked?
- T-t-tessék? - makogom. Nem vagyok benne biztos, hogy
jól hallottam.
- Szerintem kamatoztassuk a tudásomat gyakorlatban is, és
akkor te is tanulsz talán valamit.
- Te, te most, azt akarod csinálni? - hebegem.
- Mit azt? Ezt. - mutatja fel a könyves ábrát. Rengeteg
póz van rajzokkal illusztrálva.
- Felejtsd el. Kizárt!
- Ugyan már ...............! Tudom, hogy akarsz. - arcára
kiül ugyanaz a perverz mosoly, amit a suliba csinált.
Kezét combomra helyezi, és gyengén simogatni kezd.
- Hallod? Hagyd abba. - próbálom kezét levakarni
magamról.
- ...............? Szűz vagy még?
Kivörösödöm.
- Az vagy. Látszik rajtad. Nem baj. Annál izgalmasabb.
- De, de inkább figyelek rád, csak ezt ne.
- Teljesen szűzies viselkedés. Nagyon aranyos vagy. -
megsimogatja arcomat.
Ellágyulok. Komolyan nem hiszem el, hogy ő van most itt
velem. Ebben a kínos, mégis izgalmas pillanatban. - Tudom, hogy azóta tetszem
neked, mióta az osztályba jöttem. Nem értem, mi tart vissza. Itt vagyok én, a
fiú, akiért oly régóta rajongsz és felkínálja neked a farkát. Mi akadályoz meg
abban, hogy lefeküdj velem? . ..............., tudom, hogy rettegsz. Ígérem,
hogy nem leszek veled durva, csak akkor, ha kéred. - keze szoknyám alá
csusszan. Az utolsó szót már suttogta a fülembe, amit aztán megnyalt.
Fülcimpámat bekapja, nyelvével egy kört lejt
rajta, s egy puszival jutalmazza a nyakamon lüktető eremet.
- Ah, Jézusom. - suttogom.
- Tetszik? - nevet bele a fülembe.
Nem mondom, hogy nem. Ellent mondanék érzéseimnek.
_________ nyakam ízlelgetését befejezve rácuppan
ajkaimra. Fogaival összecsípi alsó ajkamat, ennek hatására kinyílik a szám, s
nyelvével betolakszik.
Míg nyelvünk egymás izgatásával foglalatoskodik, addig
kezével lehúzza rólam a harisnyát. Remegve nyúl bugyimhoz. Középső ujját
végigsimítja szeméremajkaimon.
- ____________-ssi, ah.
- Nagyon nedves a bugyid. - kuncog bele a számba. - Mi
lenne, ha áttérnénk az ágyra? Ott kényelmesebb.
Valamilyen oknál
fogva már nem érdekel semmi. _________ irányítása alatt állok, és ez tetszik.
Átülök az ölébe, de ott alig ülök pár percet, mert _________
felkap és az ágyra dob. Fölém mászik és letépi rólam az uniformis felsőt, ami
elszakad. Kiakadni sincs időm, mert _________ a szoknyám szélébe kap, és
lerántja rólam.
- ............... Készen állsz? - néz fel lábaim közül.
- Ühmpf... Ühüm.
Széttárja jobban combjaimat és belenyal nemi szervembe.
Körkörös mozgást végez, ujjaival szétfeszíti csiklómat, hogy hozzáférhessen a
csiklómakkomhoz. Mikor nyelve hegye hozzáért ahhoz a bizonyos részhez, mámoros
érzés fogott el. Ujjával is rásegít annak izgatásához, mely csak jobban fokozza
bennem a vágyakat.
- Ah, ah, _________!
- Hívj Oppának.
- Oppahh! - sóhajtom.
- Nem hallom.
- Oppa! - kiabálom.
- Így mindjárt jobb. Azt hiszem kitágultál kissé drágám. -
jutalomként megcsókolja lenti ajkamat. - Most jön a második fejezet.
Középső ujját bedugja hüvelyembe. Egyszerűen becsusszan,
ezért mellé rakja még egy ujját, hogy tovább táguljak.
Míg erősen mozgatja őket bennem, nyelve továbbra is
szeméremajkaim közt kalandozik.
- Ne fojtsd vissza kiáltásaidat! - utasít _________.
Hirtelen kitör belőlem minden. Nevét kiáltom, közben
Oppának is szólítom, a sok ah és oh egymást követve váltják, káromkodások
sokasága hagyja el számat.
- Akarsz még egy ujjat?
- Ah, igen, akarok. - belekapok hajába és visszanyomom fejét
nőiességemhez.
Harmadik ujja is becsusszan. Ki-be mozgatja bennem, egyre
könnyebben jár.
Hátamat teljesen elemelem a matractól élvezetemben.
- Jól van babe. Rátérhetnénk a második fejezet második
felére? Eddig nagyon ügyes voltál, de most szeretnék egy kicsit én is
élvezkedni.
- Jó, legyen. Mit kéne tennem?
Még mielőtt bármit is mondana, ráhelyezi kezemet
nadrágjának tartalmára.
- Ezzel kell játszadoznod.
Rámarkolok férfiasságára. Nadrágján keresztül is jól
érezhető mennyire kívánja már elvenni szüzességemet.
Kibújtatom a nadrág gombját a kis lyukból, a zipzárt meg
gondosan lehúzom. _________ letolja magáról a nadrágot, de bokszerét meghagyja
nekem.
Ülő pozíciójából ledöntöm az ágyra és ráülök kemény
dudorára. Most az ő száját hagyja el egy hangos sóhaj.
- Ez nem valami kényelmes számomra cica.
- Oppa! És az jó, ha ezt csinálom? - felelem magamat a farkáról és kezemmel megszorongatom csomagját.
- Oppa! És az jó, ha ezt csinálom? - felelem magamat a farkáról és kezemmel megszorongatom csomagját.
Összeszorítja fogait. Felszisszen.
- ............... csi-csináld már a kézi munkát. Nem
bírom tovább.
Levetem róla a maradék anyagot is. Megilletődöm, mert
ágaskodó tagja nagyobb, mint azt képzeltem. Nem kevéssel.
Elindítom fejemet a nagysága felé, de mikor már a makkja
alig van tőlem 5 centire, megállok. Nem merem bevenni. Mi lesz, ha beleélvez?
És ha beleélvez, akkor milyen íze lesz a nedvének?
- Na, mi lesz már? - sürget _________. - Várj. Még
mielőtt elkezded! Van egy ötletem. Mi lenne, ha az alfeledet ide nyomnád a
képembe, miközben te odalent dolgozol?
- 69?
- A megoldásért kapsz tőlem plusz 2 pontot. Eddig 23
pontot sikerült összeszedned. Ha jól teljesítesz a továbbiakban, akkor meglesz
az 50 pontos teszt.
- Nem fogsz bennem csalódni ’tanár úr’.
Megvalósítjuk a 69es felállást. Csípőmet egészen
lenyomom, hogy _________hozzá tudjon férni hüvelyemhez a nyelvével.
Ujjaim körbefogják az álló hímtagot, és megteszem az első
lépést a számmal is. Megszopogatom makkját, kezemmel hátrahúzom a bőrt rajta, s
bekapom a feléig. Hamar megkeményedik számban merevsége.
- Jól van édesem. Megy ez. - megdicsér, s folytatja
tovább hüvelyem nyálazását.
Melegsége sokkal vastagabb lett, mint volt, és érezhetően
keményebb is. Kezdetleges magömlése számban köt ki, amit lenyelek. Íze nem
olyan, mint amire számítottam, de kellemes csalódást okozott. Nem lesz a
kedvenc desszertem, de nem is fogom visszautasítani többet, vagyis _________-tól/től
biztos nem.
Hangos sóhajai elégedettséggel töltenek el. Büszke vagyok
magamra, hogy ezt mind én értem el nála.
- Készen állsz a 3. egyben utolsó fejezetre?
- A-azt hiszem. - megfordulok rajta, hogy újra szembe
nézhessek vele. Nedvem szája szélén csorog. Lenyalom.
- Helyes. Akkor most feküdj le. Mond . ...............,
bízol bennem?
- Őő, hát, igen. Azt hiszem igen.
- Rendben. Most tárd szét a lábaidat és visszaszámolok.
Háromnál berakom.
Izgulok. Hasamban a pillangók nagyon verdesnek.
- Oké. Csak csináld. - becsukom a szemeimet.
- 1.
Felkészülni.
- 2.
Vigyázz.
A hármat már ki se mondja, csak simán megcsókol. Ettől a
váratlan gesztustól meg is feledkezem az odalent történtekről.
Farka ugyanolyan könnyedén csúszik be, mint amilyen
könnyen az ujjai is bementek.
- Ah, úristenem. OMFG! - ordítom.
- A nevemet kiabáld! - mondja erőlködve _________.
- Oppah, _________!!! - torkom szakadtából mondom.
- Jól van cica.
- Oppa. Gyorsíts.
- Biztos akarod?
- Igen.
Bólint. Csípője valóban gyorsabb ütemre kapcsol, ezzel
nagyobb élvezetet adva nekem.
Tüdőm alig bírja levegő nélkül, mindkettőnk testéről
folyik az izzadtság. Szinte összeragadunk tőle.
- Doggy style? - kérdezi.
- Tessék? - tudatlan arcot vágok.
- Kutyapóz?
- Jaaa, hogy az? Hát... végül is, miért ne?
- Ez a beszéd cica.
Cuppanással válnak el nemi szerveink. _________ arra kér,
hogy térdeljek fel, Ő pedig kényelmesen elhelyezkedik mögöttem. Férfiasságát
belerakja újból a hüvelyembe, és egyenletes lökésekkel tövig nyomja azt.
Négykézlábas pózból felegyenesedem, és _________ nyaka köré tekerem karjaimat.
Nyakamon a bőrt fogaival csipkedi, míg én haját turkálom
és próbálom elérni, hogy hagyja abba ezt a kellemetlen szívogatást. Nem akarom,
hogy kék-lila legyek holnapra, de mindhiába, ezek már meg fognak látszódni.
Hirtelen akkorát
lök, hogy kénytelen vagyok újra kezeimmel is támaszkodni, különben beverem a
pofámat a matracba.
Valahogy áttornásszuk magunkat egy újabb pozícióba, anélkül,
hogy _________ kivette volna belőlem. Most Ő fekszik, én pedig ölében ülök neki
háttal. Átfordulok, hogy láthassam gyönyörű, izzadt arcát és izmos felső
testét. Belemarkolok mellébe, és nekilátok a nehéz munkába. Combom hamar
bedurran a mozgástól, nincs hozzá szokva az ilyen megerőltetéshez.
- _________. Nemh, nem bírom már. Elfáradtam.
Átfordít, hogy
megint én legyek alul.
- Eljött az utolsó menet is kicsim. Most kiteszünk
magunkért mindketten. - mosolyog.
- Úgy bizony. - átkarolom nyakát és egészen elemelem
magamat az ágytól, hogy izmaimat jobban megfeszítsem. _________ az eddigieknél
is gyorsabb mozgást diktál.
Sóhajok és sikoltások elegye hagyják el ajkaimat, mire _________
néha egy-egy csókot nyom.
A nedvét belém lövi és szétárad alfelembe. Szinte érzem,
ahogy célba veszi a petefészkemet.
Hátam egyszeriben ívbe vágódik, csípőmet erősen lenyomom,
eleresztem _________-t és a párnák közé zuhanok.
Oppa még pár levezető lökést ad, aztán veszi csak ki
belőlem nagyságát.
Mellém dől, és csak nézi, ahogy lihegek a túlfűtött
szobába.
- Tőlem megkapod a csillagos ötöst cica.
- Ezt vegyem bóknak? - nevetem el magam.
- Mondhatjuk úgy is. ..............., figyelj csak. Mi
lenne, ha rosszul írnád meg a holnapi tesztet?
- De hát minek?
- Hogy holnap is átvegyük az anyagot. - megpuszilja
homlokomat, felkel mellőlem és nekiáll öltözni.
Felveszek egy köpenyt, és az ajtó elé állok, hogy _________
még véletlenül se tudjon kimenni.
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy én a baszótársad leszek,
csak azért, mert egyszer meg tudtál fektetni?
- Nem. Te most már az enyém vagy. - derekamnál fogva
magához húz és összeragasztja ajkainkat. Érzékien belenyal, de csak egyszer.
- Köszönöm a mai napot. Ja, és még annyi, hogy nekem is
ez volt az első alkalom. – rám kacsint.
Ahhoz képest tudta a dolgát.
- Most mennem kell nyuszi, de holnap majd reggel jövök
érted. Szeretlek. - dob egy puszit és elmegy.
Azt mondta
szeret... SZERET! El sem hiszem.
Kíváncsi vagyok, mit hoz a holnap, de a tesztet biztos
elcseszem, ha jön értem reggel, ha nem.
Viszont most jobb
lesz, ha rendbe teszem a lakást, és magamat, mert tiszta kan szag van
mindenhol.
2 megjegyzés
Ez nagyon tetszik, főleg hogy az tölthette be a tanárbácsi szerepét akit én szerettem volna*.*
VálaszTörlésHát ez nagyon tetszett :D És a behelyettesítős dolog nagyon jó :3
VálaszTörlés