Cheating (Chanyeol one shot)
7:35
- Boldog házassági évfordulót kicsim! - nagy lendülettel nyitom ki az ajtót, szinte kitéptem a keretből, de felesleges volt a nagy öröm, s izgalom, mert a nagy meglepetés nem ért célt.
A
férjem nincs a nappaliban. Sem a konyhában, és a fürdőben se találtam.
Gyanakodva egy csokor rózsával a kezembe
megállok a kis átmeneti részen, mely összeköti a hálószobát, a nappalit és a
fürdőszobát, s fülelni kezdek.
Hangok
szűrődnek ki a szobánkból. Nem is akármilyenek. Reménykedve lépek közelebb az
ajtóhoz, és szinte rátapasztom fülkagylómat a vastag fára.
Nagy
valószínűséggel Chanyeol van odabent. De mintha nem csak az ő hangja lenne...
Nagyon
remélem, hogy egymagában pajzánkodik, mert különben itt lesz vége a
házasságunknak.
De meghallom egy lány sikolyát.
Kipotyognak a vereslő rózsák a kezemből. Betöröm az ajtót, és feltárul előttem
az, amire számítottam, de bár ne úgy lett volna.
-
Chanyeol! - suttogom, mert döbbenetemben már egy hang se tudja elhagyni a
számat normális, illetve magasabb hangnemben.
-
Ez nem az, aminek látszik. Meg tudom magyarázni - mentegetőzik. Jön a szokásos,
filmből lopott szöveg.
Én
kiviharzom a hálóból, mert egyszerűen képtelen vagyok bámulni tovább Chanyeol,
és annak a szajhának a fejét.
Leguggolok a rózsákért, összesöpröm őket
egy helyre, majd karjaimba veszem, akár egy gyereket.
Yeolli
megragadja a vállamat, de én lerázom magamról mocskos kezét.
-
Mégis hogy képzelted? A 4. évfordulónkon megcsalsz egy ilyen utcáról
összeszedett senkiházival? Na, eressz el - fejének dobom a csokrot. - Ezt meg
tartsd meg, vagy add az üdvöskédnek oda a csodás menetért, de engem el lehet
felejteni.
-
Várj már egy percet Hyo Young. Legalább beszéljük meg.
-
Elhiszed, hogy leszarom? Ezen nincs mit megbeszélni! - kiabálom. - Undorodom
tőled. Nézz már magadra! Még ott folyik le a szádon a nyálcsík, amelyet az a ribanc mázolt rád. Elegem van, inkább
elmegyek.
-
És hova mennél már el? Nincs otthonod. Neked itt a helyed - próbál maradásra
bírni Chanyeol, de mindhiába. Ezt elrontotta.
-
Elmegyek valahová. Holnap jövök a cuccomért. További jó szórakozást azzal a
csajjal. Csak ne legyen itt nekem holnap. Ha lehet, te se legyél itthon.
Megállok
az ajtófélfánál, és visszatekintek Chanyeol pucér létére.
-
Mellesleg boldog házassági évfordulót. - akkora erővel rántottam meg az ajtót,
hogy szinte beleremegett az emeletes ház folyosója a nagy zajba.
Tippem
sincs, merre menjek, kihez, hisz nem túl sok barátom akad Szöulban, pláne mert
3 hete költöztem ide véglegesen. Igaz, most már vissza is paterolhatom az
összes holmimat Vaencouverbe a szüleimhez, mert ezek után, nem hiszem, hogy
képes leszek tovább itt élni.
A
düh annyira felemészt, hogy még a fájdalom, mely miatt már rég bőghetnék,
teljesen eltörpül mellette.
Eddig
nem is pityeredtem el, de most, hogy átjár a teljes magány a Han-folyó mentén,
ezen a hűvös, sötét éjszakán.
Ürességet
érzek a szívemben. Folyamat Chanyeol arca lebeg szemeim előtt. Már majdnem
kigördül az első könnycseppem, amikor megmakacsolom magam, és arra gondolok,
hogy ezért a férfiért nem érdemes sírni.
Letelepedek
fáradtan egy padra. Felnézek a horizontra,
mely ma éjszaka felhős, s csak egy-egy csillag bukkan ki mögüle.
A hideg szél belekap hajamba,
tincseimet lefújja a vállamról, és zászlóként lebegteti hátam mögött. A szabadság
érzetet kelti bennem. Először érzem magam szabadnak, mióta házas életet élek.
De úgy valójában. Nincsenek kötelékek, nem kell senkihez igazodnom, mégis oly
különös. Fura. Talán kissé megrémít.
Elmélkedésemet a telefonom rezgése
zavarja meg. Meg se kell néznem a kijelzőt, hogy tudjam ki hív. Azonnal
kinyomom. Sőt, a mobilomat is kikapcsolom.
- Elnézést, itt nem aludhat - lökdösi a
vállamat egy öblös hangú férfi.
Felnézek
rá, de csak hunyorogni tudok, mert a napfény megvakít. Íriszeim elé kapom
kezemet, hogy leárnyékoljam azt, s megleshessem, ki is azaz úr, aki nem
szeretné, hogy tovább foglaljam a padot.
Parkőr.
Azonnal
felpattanok kómás fejjel a kényelmetlen ülőalkalmatosságról, és elnézést kérek
az őrtől.
Viszont
fogalmam sincs, hogy ezek után hol húzhatnám meg magamat. A karórám még csak
fél nyolcat mutat, szóval még nem mehetek haza. Chanyeol tuti otthon fetreng
még az ágyunkban. Talán még a csaj is ott van.
Nem
tudom, mi tévő legyek. Muszáj elmennem a ruháimért. A szüleimet is még
értesítenem kell a hazamenetelemről. Gépet is kéne intéznem. Egy nap alatt nem
tudok ennyi mindent megtenni, szóval jobb, ha minél hamarabb nekiállok.
Végül
a házunk előtt kötök ki.
Felbaktatok
a lépcsőn, megkeresem a kulcsomat. Kinyitom vele a bejárati ajtót, majd belépek
azon.
Csend honol a
lakásban. Valamiféle halk kattogást
hallok csak. Megint a háló felé veszem az irányt, de most nem állok meg
filózni, egyből benyitok.
Chanyeol
van egyedül odabent. Alszik.
-
Chanyeol - szólítom meg.
-
Hm? Ki az? - mormogja.
-
Én. Hyo Young.
Egyből
kipattannak a szemei. Felugrik.
-
Miért jöttél? És hogyhogy ilyen korán?
-
A cuccaimért. És mert odakint fáztam - jobban összehúzom magamon a kabátot.
Odasétál
hozzám Chanyeol. Egészen közel.
-
Mit akarsz?
-
Én? Semmit. Viszont te majd megfagysz. Még mielőtt bármit tennél, menj, és
vegyél egy forró fürdőt, én pedig csinálok neked kávét.
-
Nem szükséges. A kávét elfogadom, de fürdeni nem fogok.
Megragadja
a csuklómat. A mellkasához szorítja.
-
Kérlek, hallgass meg.
-
Értsd meg Chanyeol, hogy ezt sosem fogom neked megbocsátani.
-
Legalább egyszer hadd mondjam végig. Addig lefőzöm a kávét. Te ülj le a
konyhapultra, és csendben hallgass meg.
Sóhajtom.
-
Úgy látom, nem menekülök a magyarázkodásodtól. Legyen, de csak egyetlen
egyszer. Változtatni nem fogok a tényállásomon.
Leülök egy bárszékre. Chanyeol
pedig nekilát a mondókájának, illetve a kávénak.
Meséje
alatt folyamatosan bámulom kezeit, melyek megállás nélkül itt-ott matatnak.
-
Szóval egyik nap, vagyis kedden, mikor elmentem be, dolgozni, SeoHyun szólt,
hogy egy új trainee érkezik az SM-hez. Nem gondoltam volna, hogy pont egy lány
lesz az. Egyből beküldték az EXO-hoz is, hogy jobban megismerkedjen velünk. Jó
fejnek tűnt, de nem különösebben érdekelt.
Egészen
addig, míg tegnap, egy ferde este után a fiúkkal nem futottunk össze Piafal.
Ő
benne is volt jócskán alkohol, de nem gondoltam volna, hogy képes lesz rám
szállni. Én próbáltam levakarni, de végül leitatott a sárga földig, és a
tudatomat is elvesztettem. Mikor kezdtem jobban lenni, már itthon voltunk, Ő
pedig rajtam feküdt. Nem sokkal később jelentél meg. Ezek után nem is kérem,
hogy megbocsáss. Tényleg undorító vagyok.
Elém rakja a kis üveges bögrét,
melybe beletölti a kávét, egy kevés tejet önt hozzá, és a legvégén megkoronázza
3 darab kockacukorral és tejszínhabbal. Belekortyolok.
-
Nem tudom, mit tegyek - kicsordul a könnyem.
- Mégis csak a férjem vagy. És most is szeretlek, de... bennem van azaz undor.
Képtelen lennék veled a közeljövőben érintkezni. Viszont elfelejteni sem
tudnálak.
-
Én feldolgozni se tudnám a hiányodat - megölel hátulról, de ellököm magamtól.
Nem adom meg magam egykönnyen.
Megiszom
az utolsó korty kávét is.
Már
nyitnám a számat, hogy megmondjam Chanyeolnak, hogy még átfontolom a dolgot,
amikor kinyílik a bejárati ajtó, és bejön rajta Piaf.
-
Sziasztok. Ne haragudj, de tegnap itt maradt a bugyim - beszalad gyorsan a
hálóba, és mikor visszatér, meglengeti előttem a könnyed, csipkés tangát,
kacsint egyet Yeollinak, majd peckesen
távozik. Idegességembe a csaj után hajítom a bögrét, mely az ajtón csattan, s
ezer apró üvegszilánkra tör szét. A zacc otthagyta foltját a világosbarna
fán.
-
Ez mekkora egy... Uhhh! - idegesen megrázza a fejét Chanyeol.
-
Le kéne takarítanom a foltokat. Nézd, még a fal legtetejére is került a
zaccból. Hoznád a létrát?
-
Uhm, aha.
Az üvegszilánkokat gyorsan
összesöpröm, míg Chanyeol meghozza a létrát. Felmászok rá, és egy vizes
szivaccsal megdörzsölöm a foltokat. Az utolsó viszont nagyon magasan
helyezkedett el. Lábujjhegyre állva nyújtózkodtam, hogy elérjem, de így sem
ment. Ugrottam a létrán egy aprót, de az érkezés nem úgy alakult, ahogy
terveztem. Kibicsaklott a bokám, és zuhanni kezdtem.
Chanyeol
mentett meg. Amint túl voltam a sokkos állapoton, gyorsan kiszálltam a
karjaiból. Egy pillanatra megremegtem. A szívem erőset dobbant. Továbbra sem
szabad elengednem magam.
Még sem tudom visszautasítani
Chanyeol közeledését.
Körbefonta
karjait derekam körül.
-
Óvatosabbnak kellene lenned - suttogja.
-
Neked meg nem szabadna több alkoholt fogyasztanod.
-
Nem is fogok. Csak ne hagyj el - szomorúan lesüti pilláit.
-
Nem tervezem - feladom. Bennem van még a harag, de most az egyszer elnézem. Túlságosan
erős az iránta érzett szerelmem. Nem hiába mondtam neki igent anno.
-
Megünnepeljük a 4. házassági évfordulónkat így utólag is?
-
Meglátjuk. Akkor elfogadom, hogyha utána nem tervezel velem ágyba bújni, hogy a
nászéjszakánkat is megünnepeljük, ahogy szoktuk.
-
Nem, megleszek a nélkül is. Viszont az ajkaidért már ki vagyok éhezve - amint
ezt kimondja, nedves szája már is rajta van az enyémen. Azaz édes szájíz most
még jobban esik, mint eddig valaha. Újra megtelik az üres szívem.
Sejtelmem
sincs, hogy mit hoz a jövő a kapcsolatunkra, de Chanyeol teljesen hátat
fordított a piának. Piafot elküldték az SM-től, mert drogproblémái napvilágra
kerültek, s traineeként visszavonult egy időre. A médiának is nagyon tetszett
ez a pletyka, így más Entertainmentek sem szívesen foglalkoznának vele.
Mindenesetre
most az esküvőmet tervezgetem, ugyanis a férjem addig erősködött, míg
belementem abba, hogy megerősítsük az eskünket.
0 megjegyzés