2 hónapja járok Hwang Minhyunnal, és nagyon jól megvagyunk. Elsimítottunk mindent, ami a múltban történt, azóta nem is veszekedtünk. Miután ott aludtam nála a buli után, reggel elmentünk a Pledis Entertainmenthez, és sikeresnek bizonyult a bemutatkozásuk, így felvették őket a gyakornoklistára, bár megmondták nekik, hogy nem kell túl sok idő a debütálásig. Azóta eltelt ez a két hónap, a NU’EST pedig gőzerővel hajtja magát, hogy minél előbb tudjanak debütálni. Szóval mostanában nincs is túl sok ideje Minhyunnak velem foglalkoznia.

Most törökülésben ülök a kedvenc helyemen, a puha, fehér nyúlszőr szőnyegen és várom, hogy Minhyun hazajöjjön a gyakorlásról. Magamba meredve gondolok rá, a szépen ívelt, pici de vastag ajkaira, fekete bogárszemeire, sima arcára, gyengéd érintésére. Hiányzik.

Benyit, de nem vesz észre, így amikor egy ültő helyemből felpattanok, és a hátára ugrok, majd ledob magáról, annyira megijed.

- A szívbajt hozod rám.

- Ne haragudj szerelmem. – duruzsolom a fülébe.

- Rád soha nem tudnék. – lecsúszok róla óvatosan, és máris a karjaiba találom magam.

- Szeretlek, nagyon hiányoztál egész nap. – fejemet mellkasának dörzsölöm.

- Te is nekem. – ad egy puszit a hajtövemre.

- Ma ugye már nem mész sehova?

- Nem.

- Ez azt jelenti, hogy egész nap együtt leszünk?

- Anyud megengedte, hogy itt aludj?

- Máskülönben nem lennék itt. – pokerface arcot vág. – Csak vicceltem. – lököm meg.

- Na azért. És, mit akarsz csinálni?

- Csak azt tudom, mit nem akarok. Nem akarok tőled elszakadni.

- Ahw… Annyira szeretem, mikor ilyen édes vagy. – húz magához. Szenvedélyes nyálcserébe lesz részem, ami átmegy egyre hevesebbe. – Nem válaszoltál, mit is akarsz ma csinálni? – csípőmnél megérzem nadrágjának tartalmát, rájövök, hogy milyesféle időtöltésre gondolt.

Megijedek, nem vagyok benne biztos, hogy fel vagyok erre rendesen készülve.

- Minhyun, én nem hiszem… - ajkára harap, vállaimon pihenteti kezeit és íriszeimre szegezi tekintetét. A következő pillanatban nedves szájától nem tudom befejezni mondanivalómat. Hátrafelé nyom, a nappaliba pedig megáll a szőnyeg közepén. Lassan nyakához emelem a bal kezem, simogatni kezdem sima bőrét. A tarkója felé vezetem ujjaimat, apró tincseit csavargatom. Mikor izgató nyelve egy határozott mozdulattal kerül a számba, erősen beletúrok hajába. Egy aprót nyögök, és valamiféle hangot Minhyun is kiad. Behajlítja térdeit, leereszkedik, kénytelen vagyok követni, mert vállamnál fogva magával húz. Leülünk, de még így se szakadunk el egymástól. Combomat simogatja, ami fedetlen, ezért érintésétől libabőrős leszek. Végigfuttatja alsó végtagomon mancsát, aztán rátér pólóm szélének gyűrögetésére. Megragadom, hogy fejezze be, de csak kézfejére sikerül rátennem, mert bizsergés fut végig testemen, és már nincs erőmre, hogy ellökjem magamtól. A lengőbordámig feltolta a felsőm, amikor hátracsúsztatja hátamhoz karját, és a melltartóm kapcsát próbálja szétszedni. Rásegít a másik kezével is, hogy könnyebben menjen. Sikerét azzal fejezi ki, hogy belenyög a számba, de ez most sokkal erősebben.

Folytatja útját a pólóm lehúzásával. A nyakamig feltolja, amikor is el kell egymástól válnunk. Mielőtt még ezt megtennénk, egy 1 perces csókot váltunk, aztán kibújtatja belőle a fejemet. Ő szintén leveszi magáról a felsőjét, megmutatva nekem vékony felsőtestét. Időm sincs őt bámulni, visszatér ajkaim kényeztetésére. Leveti rólam a melltartómat is, szégyenlősen magam elé kapom karjaimat, de ő megragadja, és szépen kicsomagolja, hogy aztán belemarkolhasson. Körkörösen mozgatja mellemet, közben markolássza. Hogy ne csak a balt kényeztesse, a másikra is rákap. Sóhajaim egyre gyakrabban törnek fel belőlem, le is szállok Minhyun szájáról, mert már nem bírom levegő nélkül. Lefektet a szőnyegre, ő rám mászik, nyakamat lepi el csókokkal. Lekúszik, hogy a melleimre is adjon párat, és még lejjebb megy. Kigombolja rövidnadrágom, lehúzza a térdemig, ahonnan már lecsúszik magától, és elhajítom lábfejemmel a kanapéra. Beleakaszkodik bugyim szárába, azt is egy rántással a földre küldi. Combommal próbálom takarni érzékeny felületemet, de már hiába, Minhyun meglátta. Az nyugtasson, hogy kanos, és széles mosoly jelent meg arcán, mikor lepillantott rá.

Izgatottan várom a folytatást. Minhyun megint a nyakamat támadja le, miközben én nadrágjának kicsatolásával bajlódom. Nem látom, így csak tapintással állapítom meg, hogy hol van, de előtte jó párszor rányúltam a dudorra, ami zavarba ejtett.

Ameddig csak elér a karom, húzom le neki a nadrágját, de beleakadok alsónadrágjába véletlenül, így azt is húzom a gatya után. Arcom ég, nyakai vénáim megvastagodnak és erős ütemben nyomják a vért a szívembe, ami még erősebben ver.

Hozzásimul kézfejem a férfiasságához, megfagyok egy pillanatra aztán elkapom onnan.

Minhyun belekuncog a nyakamba, aztán rám néz. – Nem kell félned. – hogy megerősítse szavait, egy puszit kapok tőle.

Leszenvedi magáról a még rajta maradt ruhákat, aztán fölém hajol. – Saranghae Soo Hee. – szinte énekelve ejti ki ezeket a szavakat, oda se figyelve arra, hogy már nyílásomba helyezte merevségét. Elég érdekes és fájó érzés, és kicsit furcsálom is, hogy semmi előjáték, ami az én esetemben nem ártott volna, de hát Minhyun vezet. Araszolva halad felfelé, de elég gyakran meg kell állnia, mert nem könnyű így. Feszítő érzés kerít hatalmába.

Tíz perce szokom a férfiasságának méretét magamba, mikor már kitágulok annyira, hogy mozogjon bennem. Ez alatt az idő alatt leizzadtam. Kezeimmel a szőnyegbe kapaszkodok, néha még szőrcsomók is akadnak a markomba, mikor egy-egy fájdalmasabb résznél felnyomom magam.

- Gyor…  - elakad a lélegzetem a belém hasító fájástól. Percekig fuldoklok szinte, felülök, hátha úgy jobb, de Minhyun nem nagyon engedi, vagyis a merevsége.

- Cscscsssss… - nyugtatgat egyetlenem. Arcomat simogatja, könnyeimet törölgeti és puszikkal látja el fejem. – El fog múlni. – igaza van, ki kell bírnom még egy kicsit, aztán már jó lesz.

Visszaereszkedek a szőnyegre, Minhyun pedig mozgatni kezdi bennem szerszámát. Élvezettel tölt el, mikor G-pontomat meglöki, aztán megint és megint, míg el nem élvezek. Nem sokkal utánam Ő is, belém folyik forró nedve. Rám hullik Minhyun, belefúrja arcát nyakamba, és élvezgetik még egy kicsit, mielőtt még kicsúszna belőlem.

- Annyira szeretlek Hwang Minhyun. – csókokat adok homlokára.

- Soo Hee? – néz fel rám csillogó szemeivel. – Azt akarom, hogy te légy a feleségem.

- Idővel az leszek kicsim. – kotorászok hajában. – De egy rajongód miatt se hagyjál majd el.

- Nem lennék rá képes, de akkor te se hagyj el a rajongóid miatt. – búgja egy csók kíséretében. – Oh, és majd elfelejtettem! Van számodra egy meglepetésem.

- Mi az, hogy rajongóim miatt? És mi a meglepetésem?

- Egy ajánlás a Pledistől. Te is énekes leszel!

- De hát, hogyan? – fel nem tudom fogni szavait.

Tincseimet kikotorja oldalra. – Egyszer felvettem, mikor a zuhany alatt énekelsz és megmutattam a felvételt.

- Hogy mi? – akadok ki.

- Holnap eljössz és megmutatod élőben is, hogy mit tudsz.

- Nem leszek képes rá. Én nem akarok.

- Hé, nem kell, ha nem akarod, de azért nagy lehetőség lenne. A kórusban is jó hangod volt.

- De megmondtam neked, hogy nem akarok tőled elszakadni. Ez csak jobban gátolná a kapcsolatunkat. Minhyun, én mindennél jobban szeretlek.

- Igazad van, én is. Hát jó, ha nem, nem. – feláll és engem is felvesz a kezébe. Bemegyünk a szobájába, szépen lerak az ágyra, mellém fekszik és átkarolva egymást alusszuk át a nap többi részét. 

~The End~