Ajánlatos zenék mellé: http://www.youtube.com/watch?v=RbtPXFlZlHg

http://www.youtube.com/watch?v=Yki3X1pG3ZE

*Vivien pov*

     Mint fotós, nehéz dolgom van, és minden nap hulla fáradtan esek haza.

A mai nap se volt kivétel ez alól. Elgémberedett lábaimról örömittasan rúgtam le a magas sarkút. Tappancsaimat belemélyesztettem a puha előszoba szőnyegbe, s élveztem a szabadságot, amit a selymes szálak és a friss levegő adott nekem.

- Ah, ne végre – sóhajtok fel, s egyúttal a táskámat is hanyagul ledobtam a szekrényre. Kitúrtam belőle az okos telefonom, majd elhagyom a kellemes zónát, és folytatom utamat a konyha felé a hideg, kemény márványon.

   A pulthoz érve leraktam a telefont, hogy mindkét kezemet szolgálatba tudjam venni. Megfordultam tengelyem körül, hogy ki tudjam nyitni a hűtőt. Nagy erőt fejtettem ki, mire megmoccant az ajtaja és szinte kivágódott, ahogy a vákuum végre feloldódott. Az ajtóban lévő dolgok zörögtek, némelyik eldőlt felborítva a másikat. Egy tojás is kipottyant és földet éréskor a meszes héj kettétört, melyből kifolyt az átlátszó fehérje, majd szépen lassan beleszivárgott a sárgája is. Apró héjszilánkok keveredtek úszkáltak a nyálkás anyag felszínén.

A hűtő melletti konyhapulthoz siettem, s kezembe ragadtam a kéztörlő vastag tekercsét, majd leguggoltam, hogy fel tudjam takarítani a mocskot.

Több réteg papírt használtam fel hozzá, mert hamar átáztatta a tojás az anyagot.

    Nemes egyszerűséggel kihajítottam a szemetesbe mindennel együtt, és visszatértem a hűtőmhöz, melynek tartalma igen szegényes mostanság.

Nem túl sok gusztussal benyúlok egy műanyag dobozért, ami már fene se tudja, mit rejt. Felnyitom a párás tetőt, de bár ne tettem volna. A gyomrom felkavarodik a látványtól, és azonnal vissza is zárom rá a fedőt, majd a tojás mellé küldöm a szemetesbe.

- Picsába, hogy eddig kell dolgoznom – ráförmedek az órára, ami pontosan fél éjfélt ütött.

Ilyenkor már nincs nyitva semmi a környéken. Viszont kocsiba ülni és nagyobb bevásárló diszkontba menni már nincs kedvem, és úgy érzem, fájó csontjaim se bírnák a kiképzést.

Viszont korgó gyomrom se akarja feladni a harcot. Egyre mérgesebben adja agyam tudtára, hogy szüksége van ételre.

De ha egyszer nincs semmi…

   Reménytelenül belesek újra a fridzsiderbe, de ezúttal se telt meg semmi finomsággal.

Jobb híján tovább folytatom a kutatást a különböző szekrényekben, hátha van valami ehető és gyorsan elkészíthető.

Felcsillannak szemeim, amikor megpillantom az egyik felnyitható szekrényben a piros csomagolásban pompázó rament.

Lábujjhegyre állok, hogy elérjem a zacskót, és nagy nehezen sikerül is levernem a munkalapra. Izgatottan vettem elő a főzéséhez szükséges eszközöket.

10 perc alatt összedobtam egy kiadós vacsorát, és a hasam végre befejezte a korgást.

  A mosogatóba dobok mindent, hogy majd holnap a takarítónő elintézze helyettem a piszkos munkát. Én már túl fáradt vagyok hozzá.

Viszont annyira mégsem, hogy aludni tudjak, ezért átfontolom a lehetőségeimet, hogyan is kapcsolódhatnák ki egy röpke órára, mire a tévézés mellett adom le a voksomat.

  Felkapcsolom a nappaliba is a lámpát és lebaktatok azon a két lépcsőfokon.

A fekete bőr kanapéra úgy rogyok le, mint egy rongybaba. Nyöszörgök párat, és a tévé felé fordítom fejemet, ami még nem üzemel. Ekkor viszont valami olyat fedezek fel a tejüveg dohányzóasztalon, amit biztos nem én helyeztem oda.

   Erőtlenül feltápászkodom, hogy közelebbről is meglessem a nem mindennapi meglepetéseket.

Az első és talán legfeltűnőbb dolog, amit közelebbről is megszemlélek egy üveg bor arany és vörös szalaggal a nyakán. Mellette egy vörös rózsa hevert hanyagul, de levelein még mindig ott voltak a vízcseppek, ami arra a következtetésre juttat, hogy mindez nemrég lett idehelyezve.

   Az egyik legfurcsább ajándék mindközül mégiscsak egy üres, borítóval nem jelölt CD tok. Izgatottan kinyitom a tartót, hátha a tartalmára van valami firkantva, de csalódnom kellett. Maga a CD nem tartózkodott a tokban.

 Megfordítottam az egész tárgyat, hátha a hátoldalára lett ragasztva az a bizonyos cetli, ami megmagyarázza nekem, hogy mik ezek a dolgok.

Boldogan fogadtam a látványt, amikor megpillantottam a tok fóliájába belecsúsztatott papírt.

Kihalásztam ujjaimmal, és szétnyitottam a levelet.

   Erős szívdobogással kezdtem neki a sorokat olvasni.

„Szia Vivien,

Tudom, mostanában rengeteget dolgozunk mindketten, és amikor te ezt a levelet olvasni fogod, én nagy valószínűséggel már Japánba leszek. Sajnálom, hogy így alakult, de amint vége minden koncertnek, sietek hozzád.

El se hiszed, mennyire hiányzol! A gyengéd érintésed, a puha ajkaid, amik oly finoman tapadnak bőrömhöz és játszadoznak párnáimmal. A szemeid, melyek olyan feketék és kerekek, mint egy szeder, s olyan melegséget árasztanak, ami szabályosan megégeti az embert. A melleid, amik kellően dúsak, és kényelmesen beleférnek tenyerembe. Hiányzik, ahogy fejemet a két kebled közt pihentetem és az, ahogy nyelvemmel mellbimbóidat arra kéztetem, hogy hegyesek legyenek.

A formás feneked, amit előszeretettel fogdosok, miközben te gyönyörűen megülöd férfiasságomat. A hang, ahogy bőrünk egymásnak csattan.

   Hiányzik szeméremdombod csókolgatása, az izgalom, amikor elérem legérzékenyebb testrészedet, és azt, ahogy te ilyenkor hangos sóhajokban törsz ki, és a nevemet suttogod azzal a szexuális hangoddal.

   Veszettül akarom, hogy újra vékony ujjaid közt érezzem legbecsesebbik felemet, és hogy elkezd húzogatni rajta érzékeny bőrömet. Akarom, hogy megint rásegíts azokkal a piros, duzzadt ajkaiddal (amiket én harapdáltam szét) az élvezetemben. Érezni szeretném, ahogy megmerevedik kezedben a hímtagom, és ahogy érdes nyelveddel gondosan lenyalod róla tejfehér spermámat.

   Újra nyalni szeretném azt a csiklót, körbe akarom járni a teljes rózsádat, majd lüktető nyílásodba bele akarom dugni ujjamat, hogy megelőzzem vele a fájdalmat, amit esetleg okozhatnék később. Be akarom vetni az ollózó módszert, mert tudom, hogy azt nagyon kedveled. Mi tagadás, én is, mert ilyenkor suttogod nekem a legszebbeket.

Szeretném ezek után számba rakni ujjaimat, hogy eltávolítsam nedvedet róluk, és megcsókolni, hogy átadjam neked a finom nedv és a nyálam kavalkádját.

Hiányzik az, hogy a forró csók közben belekapj fekete, hosszú hajamba, amiről már az izzadság csöpög törékeny testedre. Figyelni akarom, ahogy ezek a cseppek kámforrá válnak forró, fehér bőrödön.

   Minden vágyam teljesülne, ha újra föléd tornyosulhatnék, széttárt lábaid közé pedig belehelyezhetném akcióra kész férfiasságomat. Látni szeretném, ahogy a selyemtakaróba kapsz és görcsösen szorongatod, míg el nem múlik a fájdalmad, amit vastagságom okoz.

Megint ki akarok próbálni több pózt is. A kedvencem akkor is az (és legközelebb is azt hiszem így akarom veled csinálni), amikor a matracra térdelek, te pedig az ölembe ülve hullámzol fel és le. Én fenekednél fogva tartalak, nehogy hátra bukj, s te lábaiddal olyan mozdulatot végzel, amit más megirigyelne. Ilyenkor combodon megfeszül az izom, és látszik, ahogy megdolgozol azért, hogy én egy kis élvezetet nyújthassak lényednek, illetve nekem is.

    Hiányzik a pillanat, amikor én beléd lövellem meleg anyagomat, és te is a csúcsra jutsz. Ilyenkor ívbe vágod a hátad, és körmeidet belemélyeszted vállamba. A múltkori nyomát még mindig magamon viselem.

Tapintani akarom gerinced ívét.

Bele szeretnék túrni nedves és csillogó, hosszú hajadba.

Akarom, hogy újra a vállamra hullj, hogy aztán nyakamra lihegj, és pár perc pihegés után karjaimba fogjalak. Lefektetnélek, betakargatnálak, és adnék egy csókot piros szádra.

Újra magamévá akarlak tudni. Egyesíteni szeretném testünket egy röpke fél-egy órára.

Nagyon szeretlek, és igyekszem haza, hogy mindez hamar bekövetkezzen.

Csókol,

Kangnam”

Kiesik a lap a kezemből.

Mindenre számítottam, de nem erre. Kangnam mindent olyan apró részletességgel figyelt meg, hogy az lesokkolt.

Valóban régen láttam már, és már azt hittem, véget akar vetni 4 hónapos kapcsolatunknak.

     Az üzenet teljesen felpezsdítette a véremet. Én magam is érzem a hiányt, a vágyat Kangnam iránt. Azt akarom, hogy itt legyen, de ez megoldhatatlan.

   Kinyitom a bort és az annak kikészített pohárba öntöm vöröslő tartalmát. Belekortyolok az édes alkoholba, majd újra kézbe veszem a levelet. Átfutom gyorsan, hogy elhiggyem végre a tartalmát, de iszonyat nehéz. Köpni-nyelni nem tudok.

Meghúzom a pohár tartalmát és szépen kiürítem azt.

A levelet lerakom az asztalra és bekapcsolom a televíziót.

Megijedek, amikor Kangnam tekint rám vissza mocskosul tökéletes külsővel. Az ágya szélén ülve, egymásba font ujjakkal, könyökét térdén pihentetve.

Fekete, rakoncátlan haja még mindig csábítóan szexivé teszi ezt az embert.

- Szia Vivien. A levelet gondolom már elolvastad, ha nem tedd meg, még mielőtt ezt megnéznéd – szünetet tart. – Tudom, eléggé nagy bunkóság, hogy ilyet tettem, de hidd el, rajtam kívül, és most már rajtad kívül is, senki nem tud róla és nem is fogom engedni, hogy ez napvilágot lásson.

Amit most látni fogsz, azt azért tettem, mert szeretlek és mert minden alkalommal ámulatba ejtesz. Te vagy nekem a legszebb és legokosabb nő – megakad pár pillanatra, és gondolkodik, mit is mondhatna még. – Ölni tudnék csak azért, hogy egy percre is lássalak. Nagyon hiányzol – piros pír jelenik meg arcán.

És elsötétül a kép.

   Gyomorgörccsel figyelem, hogy mi fog történni.

Ekkor a képernyőn jól kivehetően saját alakom tükröződik vissza, amint az ágyon térdelve, csipkés fehérneműben vonaglok. Pár pillanat múlva Kangnam is bejön a képbe, akin egy fekete nadrág, kitűrt, fehér ing és egy hanyag módon megkötött nyakkendő volt.

   A nyakkendőnél fogva magamhoz rántottam, hogy meg tudjam csókolni.

      Alig öt perc múlva már szinte teljesen meztelenek vagyunk mindketten.

És akkor onnantól elkezdődik mindaz, amit Kangnam a levélben gyönyörűen megfogalmazott.

Odatapadok a képernyőre.

El se hiszem, amit látok. Egy éhes vadmacska vagyok az ágyban, Kangnam meg mint egy fekete démon, aki már alig tudja türtőztetni hatalmas étvágyát.

  Ahogy nézem a történteket, és főleg Kangnamon tartom a szemem, megkívánom érintését.

Ujjam begyével megsimogatom felkaromat, mire kiráz a hideg. Folytattam ezt a mozdulatot, mire levezettem teljesen a csuklómig. Ekkor meztelen combomra helyeztem át az ujjaimat és elindítottam felfelé azokat.

Hirtelen megakadt az ujjam egybe részes ruhám szélében. Beleharaptam alsó ajkamba, s elkezdtem a ruhával együtt továbbvezetni a kezem. A csípőmnél megálltam, mire a másik kezemmel is megragadtam a ruha végét és nem vesződve vele tovább, levettem magamról. Könnyedén ledobtam a vörös anyagot fehér bolyhos szőnyegemre, s visszatértem testem felfedezéséhez.

   A hideg végig szaladt egész lényemen, s éreztem, ahogy mellbimbóm is összehúzódik a melltartó alatt.

Izgatottan helyeztem mindkét tenyeremet a kebleimre, s nekiálltam lazán markolgatni őket. Minél erősebben csináltam, annál hangosabb sóhajok hagyták el a számat. Csípőmet néha elemeltem a kanapétól, majd leeresztettem.

Pilláimat még mindig a képernyőn pihentettem, miközben vadul lecsatoltam magamról a melltartót és folytattam a keblem markolását és simogatását.

A televízióból is hallom saját hangom, amint egyre erősebben kiáltja Kangnam nevét. Ő pedig csak térdel összekuporodva lábaim között és végzi munkáját.

Ekkor én is levezetem jobb kezem női nemi szervemhez. Bedugom kezem a bugyi alá. Megcsiklandozom szeméremdombom, mutató és gyűrűs ujjammal nagyajkaimon szaladok végig, s ezt többször is megteszem, mire a középső ujjamat a két ajkam közé csúsztatom.

Az gyengéden végig siklik csúszós felületén.

Megállapodom csiklóm legérzékenyebb pontjánál, vagyis a makknál, amit kicsi körmömmel megbirizgálok.

Mintha csak Kangnam nyelve hegye lenne bennem.

Kipréselek tüdőmből egy nyögést.

- Kangnam – suttogom olyan hangon nevét, ahogy Ő kedveli, mert ez olyan izgató.

Csiklómakkom egyre kijjebb emelkedik, s már érzem, hogy lassan készen állok a továbbiakra.

Ujjamat gyorsabban kezdem el súrolni rajta, mire egy váratlan pillanatban elszorul a torkom, a szívem kihagy egy ütemet, s a nyílásom lüktetni kezd.

    Ragacsos középsőujjamat a nyílásomhoz emelem, összeszorítom szemem, s belenyomom.

Nem igazán érzem, hogy ennyi elég lenne, ezért mutatóujjamat is a bejárathoz teszem, de azt már nem olyan gyorsan fogadja be a testem.

Feszít. Feszít, de akkor is kapkodva nyomom fel, mert türelmetlen vagyok. Vékony végtagjaimat nekiállok mozgatni magamba, mire testem reagál, s hullámzó, ritmikus ütemet vesz fel a kezemmel.

Minél gyorsabban húzom kijjebb-beljebb a két ujjam, annál gyorsabb tempóban hullámzom. Közben csípőmet is fel és le engedem, mert az még jobban esik, s szabad tenyeremmel mellembe kapaszkodok.

Hangos kiáltások közt többször említem Kangnam nevét is, s néha olyanokat mondok, hogy: „Ez az Kangnam, csináld gyorsabban” vagy „Ó, igen, így jó”.

 És egy pillanat alatt megszakad az élvezetem, amikor megcsörren a telefonom a konyhában.

*Kangnam pov*

    Nem tudom, mit szólt Vivien a levelemhez, de azt pláne nem tudtam elképzelni, hogy a DVD-vel mit kezdett, miután elindult.

Minden esetre én igyekeztem. Csak reméljük, hogy nem lesz baj.

- Hé, Kangnam, jól vagy? Ma egész nap olyan baszottszarul festesz – mondja 5zic.

- Aha, csak fáradt vagyok. Inkább elmegyek aludni – megrántottam a vállam és úgy tettem, ahogy mondtam. A hálóba mentem, levetkőztem, az ágy szélére ültem és végre átadhattam magam a gondolataimnak.

Újra és újra visszagondoltam arra a pillanatra, amikor pillangókkal a hasamba nekiültem megírni neki a levelet. Remegett a kezem is, és elég girbegurba betűket is firkantottam a lapra, de minden esetre meg voltam elégedve tartalmával.

Éjjeli szekrényemre pillantottam, amin ott hevert a DVD eredeti változata.

Kezembe fogtam.

Tegyem be? Ne tegyem?

Felálltam, hogy odaosonjak az ajtóhoz, amit kulcsra zártam. Nem szokás amúgy bezárni, akkor sem, ha pornót nézünk, de ezúttal másról volt szó. Ennek a pornónak a főszereplője az én gyönyörűm és én magam.

Betettem a lejátszóba, bemásztam az ágyba és a háttámlának támasztva hátam, árgus szemekkel vizslattam az elinduló videót.

Markom egyből levándorolt saját tagomhoz, mert tudtam, bármi lesz, engem ez a videó nem tud hidegen hagyni. Tökéletes minden mozzanata.

Az ágyon ott volt Vivien a fehér csipkés fehérneműjében, amit egyszerűen imádok rajta. Kiemeli domborulatait, és tökéletesen áll neki.

Megjelenek én.

Az első csók elcsattan köztünk.

Hajába kapok. Ő ugyanígy tesz az én tincseimmel.

Tépni kezdem száját, mintha egy tigris marcangolná a húst.

- Ah, ne, Kangnam.

Elolvadok hangja hallatán, mint a napon hagyott vaníliafagyi.

   Megigazítom férfiasságom, s akkor szépen, nem túl erősen húzni kezdem rajta a bőrt. Megrázom, hogy azzal is segítsek a keménységet fokozni.

 Az ütemet megiramozom, ahogy a tévében meglátom, amint Vivien megkapja makkomat.

Becsukom a szemem, s őt képzelem oda. Őt, ahogy ügyesen markolja hímvesszőmet és szájába helyezi azt.

Olyan erősen állok neki verni, hogy az alkarom bedurran. A homlokomon gyöngyöznek az izzadtságcseppek, s hajam is összetapad.

Lélegzetem felgyorsul, de nem akarom hangosra fogni, ezért próbálom minél jobban magamba fojtani a sóhajokat.

    Vivien közben már lefeküdt, s lábai közé vetettem magam, hogy belekóstolhassak a vaginájába.

Ennek láttán elindul a nyálelválasztásom. Eszembe jut nedvének íze.

- Ah  - nyögöm fel, mert már nem bírom tovább. Ajkaimat széjjelharaptam, csak azért, hogy nehogy kijöjjön, de már képtelen voltam tartani.

A férfiasságom oly kemény, hogy támasztás nélkül is nyíl egyenesen képes állni.

Most kell begyorsulnom.

Így hát az utolsó erőimet is bevetve megragadom mind az öt ujjammal merevségem és fel-le húzogatom.

A spermám kispriccel. Az éjjeli szekrényemen tartózkodó papír zsebkendő után kapok, amit a makkomhoz szorítok, és várok, míg eláll a nedvezés. Addig is őt figyelem, ahogy ívbe vágódik a háta és a nyakamra hull.

Ez hiányzik most nekem. Hogy mindezek után a karjaim közt végezze és hogy együtt menjünk aludni. Őt akarom reggel látni először, amikor felkelek.

Pár perc nyugalom után a telefonom után nyúlok. Képtelen vagyok tovább várni. Fel kell, hogy hívjam.

Megkeresem a számát.

Tárcsázom.

Kicsörög.

Csörren egyet. Kettőt. Hármat. Még mindig semmi. Öt. Hat.

Elemelem a készüléket, hogy kinyomjam a hívást, amikor túloldalt beleszólal a telefonba Ő. Lihegve belefúj egy Hálót.

- Vivien?

- Kangnam?

- Igen, én vagyok.

- Ó, aha – még mindig iszonyat gyors a lélegzete.

- Jól vagy?

- Igen, csak… nos… vagyis… Én megnéztem a videót.

Széles mosoly terül szét arcomon. Ha nem csalódóm, akkor Ő is azt tette, amit én.

- És?

- Hiányzol – vallja be.

- Akkor gyere át a dormba.

- De te nem Japánban vagy? – von kérdőre.

- Nem. Vivien, gyere át, mert nem bírom tovább – beletúrok hajamba. – Én most azonnal akarok veled szexelni!